Mi kerül 1300 forintba 8 deci Voss márkájú vízen, ha másfél literes, kicsit csúnyább palackos vizet már bőven 100 forint alatt be lehet szerezni? Mit fizetünk meg egész pontosan, amikor ásványvizet veszünk? Egyáltalán mi alapján lehet eldönteni, hogyan válasszunk ásványvizet a boltban kaphatóak közül? És miért fizetünk sokszoros árat valamiért, amihez szinte ingyen hozzá lehet jutni a csapból is?
Kezdjük azzal, hogy minden vizsgálat szerint hazánkban a csapvíz biztonságos és jó minőségű, sőt ki lehet jelenteni, hogy a legjobban ellenőrzött és legbiztonságosabb élelmiszer. Lehetséges, hogy valaki mellékízeket érez benne, de ezt az esetek többségében az elavult vezetékrendszerek okozzák. Fontos tudni, hogy az ivóvíz minőségét naponta ellenőrzik, az ÁNTSZ pedig ingyenesen megvizsgálja a csapvíz ólomtartalmát. Viszont a szolgáltatók a vezetékes ivóvíz minőségéért csak a lakóingatlanok első (központi) vízóra-csatlakozó pontjáig felelnek - ha onnantól már régi, rozsdás, elavult csövön megy a víz a csapig, abból tényleg lehet gond.
Az örök kérdés, hogy melyik a jobb, illetve jobb-e egyáltalán az egyik mint a másik. Erre a kérdésre most sem fogunk tudni egyértelmű választ adni, de hogy közelebb kerüljünk ahhoz, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy a palackos vagy a csapvíz mellett foglal állást, dr. Szigeti Tamás, az élelmiszer-vizsgálatokkal is foglalkozó, független laboratóriumokat működtető Wessling Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója segített nekünk.
Az ásványvizek nem jobbak, de nem is rosszabbak, mint a csapvizek
– mondja a szakértő, és azt javasolja, hogy érdemes utánanézni annak, hogy a vezetékes ivóvizünk milyen víznyerőhelyről származik (karsztvíz, artézi víz, mélységi rétegvíz, felszíni víz eredetű ivóvizek), mert az ivóvizek oldottanyag-tartalma a vízkivételi helyektől függően változhat. Vannak hazánkban olyan vezetékes ivóvizek, amelyeknek ásványianyag-tartalma az ásványvizek jellemzőit is simán meghaladja.
Talán azért is érdemes utánanézni annak, hogy milyen a lakóhelyünk csapvizének összetétele, mert ha valakinek speciális, szabályozott mennyiségű ásványianyag-bevitellel kombinált étrendet kell tartania (a vesekőre való hajlam lehet ilyen például), akkor számolni kell az ivóvízzel felvett ásványianyag-mennyiséggel is. Ha valaki úgy dönt, hogy az ásványvizet választja, nem célszerű egy márkánál maradni, hanem javasolható, hogy időszakonként más és más összetételű ásványvizet fogyasszon.
Az EU-hoz való csatlakozásunk előtti időszakban az ásványvizekre minimum 1000 mg/liter ásványianyag-tartalmat írt elő a vonatkozó jogszabály. Azóta változott a helyzet, így ennél a koncentrációnál jóval kisebb ásványianyag-tartalom mellett is alkalmazható az „ásványvíz” megnevezés. Természetesen a csapvizeknek is van jellemző ízviláguk. A vizet fogyasztók esetenként a vasra jellemző utóízt éreznek, másutt a fertőtlenítésre használt klór ízét-szagát vélik felfedezni a csapokból folyó vízben. Az ivóvíz-szolgáltatók azonban folyamatosan ellenőrzik az általuk előállított ivóvíz minőségét, és ügyelnek arra, hogy az általuk használt fertőtlenítőszerek maradékai messze a megengedett egészségügyi határértékek alatt maradjanak.
„Ha folyékony anyag érintkezik szilárd anyaggal, azok egymással kölcsönhatásba lépnek, így a szilárd felületről származó minimális kioldódás elkerülhetetlen” – mondja Szigeti Tamás, és ez igaz a műanyagpalackra és a vezetékekre is. A régi ólomvezetékekből ólom oldódhat ki, de a kioldódás révén az ivóvízbe kerülő fém nem okoz egyértelműen azonosítható egészségügyi elváltozásokat. Jelenleg ezt az ólomtartalmat vizsgálják az ÁNTSZ szakemberei olyan esetekben, amikor a vízhálózat – főként régi tömbházakban – ólomcsövekből áll. Az ólomcsöves vízhálózatokat mindenképpen célszerű korszerű, műanyagalapú csőrendszerekre cseréltetni.
Mikrobiológiai szempontból a szénsavas víz előnyösebb, mint a szénsavmentes, mert a szén-dioxid miatt tovább megőrzi a minőségét – később kezdenek el szaporodni a vízben a baktériumok. Ez a különbség a kétfajta ásványvizek minőségmegőrzési idejében is megmutatkozik: a szénsavas ásványvizek eltarthatósága általában hosszabb, mint a mentes vizeké.
Szénsavmentes ásványvíz helyett viszont nyugodtan ihat mindenki csapvizet – javasolja a szakember.
Ha rövidek és tömörek szeretnénk lenni, akkor a szakemberek szerint nem. Időről időre felmerül, hogy a csapvízből gyógyszermaradványokat vagy mikroműanyagot lehet kimutatni, ugyanakkor nem mindegy, hogy mennyit. Jó tudni, hogy steril vizet nem igazán talál az ember, és erre nincs is szükség. A palackos babavízben például rendkívül kevés életképes mikroorganizmus van (közel steril a víz), de a műanyag palack fala és a beletöltött folyadék között a fizika törvényei szerint beoldódási folyamatok zajlanak le, azaz a palack anyagából bizonyos vegyületek oldódnak a beletöltött vízbe. A beoldódás mértéke a gyártók által felelősséggel kiválasztott, jó minőségű csomagolószerből – esetünkben ez a palack – természetesen igen csekély.
Szigeti Tamás a vizek gyógyszermaradék-tartalmával kapcsolatban az Indexnek azt is elmondta, hogy jó minőségű csapvízből több ezer köbméternyi mennyiséget kellene meginni ahhoz, hogy annyi gyógyszer jusson az ember szervezetébe, mintha egyetlen tablettát vett volna be.
Ugyanakkor természetesen nem dőlhetünk hátra a képzeletbeli karosszékünkben, a vizek minőségével foglalkozó szakembereknek, tudományos kutatóknak kötelességük, hogy olyan szennyvíztisztítási és ivóvízkezelési technológiákat dolgozzanak ki, amelyekkel a jelenlegi alacsony gyógyszermaradék-koncentrációt is tovább lehet csökkenteni. Azt tudomásul kell vennünk azonban, hogy környezetünkben – így ivóvizeinkben is – lehetetlen nullára csökkenteni a jelen lévő káros anyagok mennyiségét. Azt viszont mindenképpen leszögezhetjük, hogy a közművek vezetékeiből folyó csapvíz fogyasztásáról nem kell lemondani.
Az ásványvizek piacát – a többi élelmiszerhez hasonlóan – a hatóságok szigorúan ellenőrzik. A boltokban csak kiváló minőségű ásványvizeket lehet vásárolni, a kérdés csak az, hogy miért olyan nagy a szórás az árukban.
Megkérdeztük a nagyobb ásványvizes cégeket, hogy szerintük mi okozza a nagy árkülönbséget a termékek között. A Szentkirályi szerint nem valójában lényeges az eltérés egyes márkák között. A cég, amely a Szentkirályi mellett az Emese, a Theodora, a Magnésia, Acqua Panna, a San Pellegrino mellett a Nestlé Aquarel vizeket palackozza és forgalmazza, azt mondja, hogy Magyarországon hosszú évekig nem volt jellemző az áremelés az ásványvíz kategóriában, az utóbbi években azonban a folyamatosan emelkedő munkaerő-, logisztikai és csomagolási költségek miatt az ásványvízárak is elkezdtek emelkedni. A környező országokhoz képest azonban még így is kedvezőbb áron juthatnak ásványvízhez a hazai fogyasztók a cég szerint.
Az önköltséget legnagyobb arányban befolyásoló tényező a csomagolás – mondja a MagyarVíz Kft., amely a Mizse, a Prímavera és a Zafír ásványvizeket palackozza és forgalmazza.
Az alapanyag (PET) vásárlási ára a piacon folyamatosan ingadozik. Az utóbbi tíz évben a 850 és 1450 eurós tonnánkénti ár közt ingadozott. Idén 990 euró és 1200 euró között mozgott, jól látszik tehát, hogy az áringadozás mellett a forint árfolyamának változása is nagyban hat a gyártókra.
Itt is igaz az, hogy ha valaki rendszeresen nagyobb mennyiséget vásárol, jobb árat tud kiharcolni, mint az, aki kisebb mennyiséget vesz, és azt sem rendszeresen. Ráadásul a kisebb gyártók általában nem a legmodernebbek, kevésbé hatékonyak, így nem tudnak olyan versenyképes árat adni, mint a nagyobb cégek. Amelyek egyébként szinte minden alapanyagot euróban vagy dollárban vásárolnak meg, de az árbevétel több mint 95 százaléka forintban realizálódik.
De dob a költségeken a gyártás is. A Szentkirályinál például annyira zárt rendszerben zajlik a palackozás, az ásványvíz felszínre hozása, a flakon töltése és zárása, hogy az még ember által kilélegzett levegővel sem érintkezik – fogalmaz a cég. Ugyanerre hivatkozik a Coca-Cola is, amely szintén érintett az ásványvízpiacon, a NaturAqua és a Smartwater vizük Zalaszentgrótról, a Römerquelle pedig Ausztriából érkezik.
Persze a gyártás egy kicsit erős szó arra, hogy felszínre hozzák a vizet, de hogy értsük mit is jelent ez a gyakorlatban: a Smartwater például úgy készül, hogy a természetes ásványvíz még öt további gyártási fázison megy keresztül, míg eljut a kútból a palackba. Szűrés, gőzlepárlás, kondenzáció (a vízpára lecsapódása), ásványi sók (kalcium-klorid, magnézium-klorid és kálium-bikarbonát) hozzáadása és újabb szűrés a sorrend. Ez természetesen megdobja a gyártási költségeket is.
Azt nem nehéz belátni, hogy nagy térfogatú, nehéz és olcsó termékről van szó, elég csak arra gondolni, amikor legutóbb vásárolt két zsugor ásványvizet, az nem került kifejezetten sokba, mégis kínszenvedés volt felcipelni az emeletre, és a fél konyhát elfoglalja. Ugyanez a helyzet nagyban is, azaz ha egy gyár fizikailag közel van a nagy multik központi raktáraihoz, akár 10-15 százalékkal kedvezőbb árat is ki tud hozni a kevesebb szállítás miatt. Nagy távolságról szállítani nem éri meg, vagy ha valaki mégis megteszi, akkor nagyon drágán kell adnia. Azaz
az alpesi gleccservíz, a Fidzsi-víz vagy a kanadai kristálytiszta forrású víz nem azért kerül ennyibe, mert annyival jobb, mint egy magyar forrás vize, hanem azért, mert baromi drága a szállítása.
„Ezer euróba kerül nagyjából ezer kilométerről elhozni egy kamion ásványvizet. Ez 12-14 ezer palack vízen oszlik szét, vagyis 21-27 Ft/palack költség alaphangon” – segít utánaszámolni a MagyarVíz Kft.
A marketingköltség nyilvánvalóan tovább növeli a termékek árát. Ha valaki elkölt 200-300 millió forintot reklámra, azt szépen rá lehet vetíteni a legyártott palackok számára, és még akkor is sokat emel a költségeken, ha 50 millió palackról van szó.
Ez teszi egyébként prémiummá az ásványvizeket, hiszen
nem lehet azt mondani, hogy a drágább víz tisztább vagy egészségesebb, egyszerűen annyi történik, hogy szebb műanyag palackba teszik, esetleg szebb a címke, és sokkal több pénzt költenek arra, hogy a fejünkbe verjék, hogy ezért megéri jóval többet fizetni.
Ebbe egyébként nemcsak a konkrét reklámok költségeit kell beleszámolni, hanem az olyan társadalmi felelősségvállalással járó eseményeket vagy aktivitásokat, mint mondjuk egy futóverseny támogatása, jótékonysági események vagy tehetséges fiatalok támogatása. Hogy megéri-e a többletköltséget az, hogy közben úgy érezze az ember, hogy jót is tett, az már a fogyasztó döntésén múlik.
Hasonló a helyzet a Coca-Colánál is, amely megkeresésünkre azt válaszolta, hogy a fogyasztási igényeket nemcsak a víz tartalma és ízvilága határozza meg, hanem az is, hogy milyen életérzést kelt. „A Smartwater esetében például egy ún. lifestyle brandről van szó. Ezt tükrözi a csomagolása és szlogenje, a H2OMG is, azaz: nem kell mindent komolyan venni, legyél laza, egyedi, trendi, akár egy kicsit őrült is” – válaszolták arra, hogy miért kerül nagyjából 200 forintba a 6 decis víz. Igaz, még csak nem is ez a legdrágább a nem ízesített kis üveges vizek között. A legolcsóbbat 50 forint alatt is be lehet szerezni.
Ha ásványvizekről beszélünk, akkor természetesen elsősorban az ásványianyag-tartalom. „Aki szereti a karakteres ízeket, az a magasabb, 800–1000 mg/liter összes oldott ásványianyag-tartalmú vizeket keresse, aki pedig a semlegesebb ízvilágú vizeket szereti, az 500 mg/literes vizeket válassza” – javasolja a MagyarVíz Kft.
Hogy kinek melyik ásványvíz a finomabb, az egyéni ízlés kérdése, de persze lehet az élettani hatás alapján is választani, például hogy melyikben több a kalcium vagy éppen a magnézium, mint a többiben. Érdemes egyébként megnézni azt is, ki palackozza a vizeket, mert kiderülhet, hogy
ugyanaz a cég ugyanazon a gyártósoron ugyanabból a kútból saját márkás vizet is készít,
ami jelentősen olcsóbb lehet, hiszen itt már nem kerül rá például a marketingköltség.
A leggyakoribb kritika az ásványvizek ellen a szeméttermelés, a rengeteg műanyag palack. Jelenleg higiéniai és élelmiszer-biztonsági szempontokat figyelembe véve a PET-palack a leghatékonyabb csomagolás, ami száz százalékig újrahasznosítható – írta a Szentkirályi. Minél többet lehet összegyűjteni, annál több lehet az újrahasznosított palack a piacon. Az egyértelmű, hogy a gyártás korszerűsítése az energiatakarékos megoldások felé megy, hiszen ezáltal a költségek is csökkennek. A PET-palackoknál például igyekeznek csökkenteni a palackok súlyát, és összességében a környezetterhelést, és a legtöbben odafigyelnek arra is, hogy az újrahasznosításról edukálják a fogyasztókat.
A Coca-Cola csomagolóanyagai például teljes egészében újrahasznosíthatóak, a cég azt tűzte ki célként maga elé, hogy 2030-ra minden palackot 50 százalékban újrahasznosított anyagokból állítsanak elő. Ugyanakkor a gyártók szerint szükség lenne arra is, hogy a visszagyűjtés és maga a szelektív hulladék gyűjtése egyszerűbben és szervezettebben történjen, illetve legyenek újrahasznosító üzemek.
„A szűk keretmetszet nem az, hogyan hasznosítsuk újra a palackokat, mert számos használati cikket lehet belőle készíteni cipőtől a szőnyegig, hanem az, hogy hogyan kerülhet vissza annyi és olyan minőségű PET-palack a körforgásba, hogy azokból ismét palackok szülessenek" – írta a Szentkirályi. A cég kezdeményezte a PET-palackokra vonatkozó betétdíj bevezetését Magyarországon, hiszen azokban az országokban, ahol ez a rendszer már működik, jelentősen nagyobb az újrahasznosítási arány, a gyártók is fel tudják használni a visszagyűjtött alapanyagot a gyártásban, és így megvalósul a körforgás.
Persze az is egy megoldás, hogy csak akkor veszünk műanyag palackos vizet, ha nagyon muszáj, ha egyszer az alig különbözik a sima csapvíztől.
A legtöbben azt gondolják, hogy a víznek vízíze van és kész. Ez nem teljesen igaz: nem véletlen, hogy valaki jobban ragaszkodik a megszokott márkáihoz, vagy azt mondja, hogy az ország egyik felében teljesen más a csapvíz íze, mint a másikban. Érdemes megnézni az ásványi anyagok listáját az ásványvíz csomagolásán, főleg, ha a vásárló valamilyen speciális diétát tart és grammra pontosan tudnia kell, hogy például mennyi nátriumot vagy káliumot visz be a szervezetébe. Az egyes vizeknek más az ásványianyag-tartalmuk, ugyanakkor az egészen biztos, hogy kizárólag ásványvízzel nem lehet fedezni a napi ásványianyag-szükségletet, még azokkal az úgynevezett funkcionális vizekkel sem, amik kifejezetten arra szolgálnak, hogy segítsenek pótolni a szervezetből kiürült ásványi anyagokat például sportolóknál.
Cikkünk megjelenése után a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében hangsúlyozta a természetes ásványvizek eredeti tisztaságát. "Védett vízadó rétegből származnak, ami azt jelenti, hogy az ásványvízként elismert víz nem tisztítás eredményeként, hanem természetes módon tiszta. A védett vízadó réteg megakadályozza, hogy a víznyerőhely akár utólag szennyeződjön. Továbbá, az ásványvizet nem szabad olyan módon kezelni, hogy annak eredeti összetétele megváltozzon, nem szabad hozzáadni idegen anyagot, fertőtlenítőszert, bakteriosztatikus anyagot. Helyben, a vizet adó kút közvetlen közelében kell palackozni, úgy, hogy a kútból zárt rendszeren keresztül kerüljön a víz a palackozó gépbe, abból pedig a palackba, azért, hogy eredeti tisztaságát, tulajdonságait biztosan megtartsa" - írják közleményükben.
(Címlap és borítókép illusztráció: Földes Máté / Index)