Mára az amerikai (főként republikánus) körökben afféle kötelező - és a kritikusai szerint végtelenül cinikus - udvariassági körré vált, hogy tragédiák, katasztrófák, és tömegmészárlások után a politikusok gyorsan kiteszik a közösségimédia-csatornáikra, hogy az áldozatokra gondolnak és imádkoznak értük (thoughts and prayers). Ezzel kész is vannak, rendszerint nem tesznek semmi valóban hathatósat a következő lövöldözés megakadályozása érdekében.
Azt gondolnánk, hogy a gondolatok és imák ingyen vannak. De kérdezzük csak a közgazdászokat! A Wyomingi Egyetem kutatói kísérlettel bizonyították be, hogy bizonyos emberek hajlandók fizetni azért, hogy mások rájuk gondoljanak és imádkozzanak értük, mások viszont azért fizetnének, hogy ne idegesítsék őket efféle dolgokkal. Vagyis e gesztusnak sokan (pozitív vagy negatív) értéket tulajdonítanak. De most jön a legnagyobb meglepetés:
a fizetési hajlandóság nagyban függ attól, hogy az illető hívő vagy ateista. Döbbenet.
Linda Thunström és kutatócsoportja kísérletet tervezett a gondolatok és imák iránti attitűdök vizsgálatára, mert így próbálták megérteni, hogy mi váltja ki az efféle gesztusokkal szembeni jelentős ellenérzést. Az eredmények az igen tekintélyes PNAS folyóiratban jelentek meg. A kísérletet Észak-Karolinában, a tavalyi Florence-hurrikán által leginkább sújtott államban végezték, ahol 436 helyi lakosnak adtak 5 dollárt, de az összeg egy részét visszakérték tőlük, cserébe azért, hogy idegenek rájuk gondoljanak és imádkozzanak értük.
És nem is csapták be őket: az összeget tényleg átutalták az imára vállalkozó, neten verbuvált önkénteseknek, egy üzenettel együtt, amelyben tájékoztatták őket a pénzt küldő személy megpróbáltatásairól.
A hívő keresztények többet voltak hajlandók fizetni, ha professzionális pap imádkozott értük. Ilyenkor átlagosan 7,17 dollárt áldoztak e célra (tehát nettóban ők fizettek a szolgáltatásért, hiszen ennek ára meghaladta az 5 dollárt). A laikus keresztények imádkozása nem ért nekik annyit, átlagosan 4,36 dollárt adtak érte, ha pedig csak rájuk gondolt egy másik laikus keresztény, de nem imádkozott, az 3,27 dollárt ért meg nekik. Talán annyira nem meglepő, hogy az ateisták és az agnosztikusokat nem vonzotta a gondolat, hogy egy idegen imádkozzon értük. Annyira nem, hogy ők
1,66 dollárt fizettek a papnak azért, hogy ne imádkozzon értük. érdekes módon az több mint kétszer ennyit ért meg nekik (3,54 dollárt), hogy egy laikus keresztény se imádkozzon értük.
A kutatók szerint utóbbi csoportban már komoly averziót vált ki, ahogy folyton-folyvást hallják-látják a “thought and prayers” lózungot. Emiatt azt ajánlják a politikusoknak, hogy jobban célozzák az üzeneteiket, és az ateistákat inkább ne idegesítsék ilyesmivel.
A gondolatok és imák a fegyvertartás korlátozásáért tüntetők kommunikációs eszköztárában is megjelenik, persze ellentétes előjellel.A 2017-es Las Vegas-i tömegmészárlás utáni tiltakozások egyik eseményén Mark Kelly, egy korábbi lövöldözést túlélő demokrata politikus, Gabby Giffords férje így fogalmazott:
Manapság csak azt halljuk a Capitoliumból és a Fehér Házból, hogy (az áldozatokra) gondolnak és imádkoznak. De az imáik nem fogják megállítani a következő lövöldözést. Csak a tettek és a vezetői kvalitások képesek erre.”
(Guardian)