Kvantumfölényen azt értik, hogy olyan számítást végeztek el egy kvantumszámítógéppel, amelyre még a legszuperebb hagyományos szuperszámítógépek sem képesek. Ha bebizonyosodik mindez, az
a számítástechnika új korának hajnalát is jelentheti.
A hír tehát igen jelentős lenne, de sok benne a bizonytalanság - talán éppen a Google intézte, hogy rejtélyesen „szivárogjon ki” a hír a médiába, hogy az még nagyobbat szólhasson. Az biztos, hogy a kvantumfölény olyan mérföldkő lenne a kvantuminformatikában, amiért ádáz verseny folyik a legnagyobb vállalatok és a csak ezért alakult startupok között.
A kvantuminformatika a várakozások szerint olyan lehetőségeket nyit meg, amelyekről a konvencionális számítógépeken nevelkedett emberek eddig nem is álmodhattak. Mindeddig törhetetlennek tűnt titkosítások válhatnak nevetségessé, valós időben modellezhetjük az anyag molekuláinak mozgását, az idegrendszer összes neuronjának aktivitását, és így tovább, egyenesen a sci-fi territóriumáig.
Az eredményt leíró tanulmány a múlt héten „véletlenül” felkerült egy NASA-szerverre, ahonnan aztán gyorsan törölték. De azért annyi időt eltöltött ott, hogy a sajtó beszámoljon a pletykákról az elért kvantumfölényről. A New Scientist szerzője látott egy másolatot a cikkről, és annak egyik szerzője John Martinis, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem kutatója, akiről tudott, hogy a kvantumhardver-építés terén kooperál a Google-lal.
A tanulmány azt állítja, hogy a Sycamore nevű, 54 qubitet tartalmazó kvantumprocesszor érte el a kvantumfölényt. Erről így írnak a tanulmányban:
Ez a minden ismert klasszikus algoritmushoz viszonyított drámai gyorsulás a kvantumfölény kísérleti megvalósulását jelenti.
A NASA-szerverre való feltöltés is érthető, hiszen tavaly a Google együttműködést kötött az űrügynökséggel, hogy az tesztelje a kvantumszámítógépeit. A mostani tanulmányban egy olyan probléma megoldását írják le, amely hagyományosan nagyon nehéz a konvencionális komputerek számára. Egy elé tárt számhalmazról kellett megállapítania, hogy ténylegesen random-e a számok eloszlása, vagy van közöttük szabályszerűség.
Vagyis erre a dilemmára találta meg a választ:
A Sycamore a leírás szerint teljesen más eljárást alkalmazott, mint az eddigi komputerek. Bár az egyik qubitje nem működött, a maradék 53 egység úgy kapcsolódott egymáshoz, hogy 3 perc 20 másodperc alatt megoldották a feladatot.
A Summitnak, a világ legerősebb szuperkomputerének ez 10 ezer évig tartott volna.