A közfelfogás szerint, ellentétben a teljesen domesztikált kutyákkal, amelyek az ember közelségét tekintik természetes életterüknek, és kötődnek hozzánk, a macskák inkább nagyon szelíd vadállatok, és csak a táplálékért, búvóhelyért cserébe viselik el, hogy ott legyünk mi is, ahol épp tartózkodnak - ha épp olyanjuk van.
Az Oregoni Állami Egyetem kutatói eredményei látszólag ellentmondanak e közfelfogásnak, hiszen az ő értelmezésük szerint hasonló kötődést fedeztek fel a macskában az ember iránt, mint ahogy a kutyák ragaszkodnak hozzánk, illetve ahogy a kisgyermekek kötődnek a szüleikhez. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy e konklúzió minden szakembert meggyőzött.
A kísérletben egy egyszerű teszt segítségével mérték, hogy a gazda mennyire számít “biztonságos bázisnak” (secure base) a macska szemében. Vagyis
mennyire növeli a biztonságérzetét, ha az embere a közelben van, megváltozik-e a viselkedése ilyenkor egy ismeretlen helyen?
A gazdák és macskáik először együtt töltöttek két percet az ismeretlen helyiségben, majd a gazda magára hagyta az állatot két percre, ezután visszajött. Az eredmények szerint a macskák majdnem kétharmada kevésbé tűnt stresszeltnek, amint visszatért a gazda. Emellett, amint visszajött a gazda, az idő egy részét vele töltötték, és nem csak a helyiséget derítették föl. Ezt a biztonságos kötődés jeleként értékelték.
Az állatok fennmaradó harmada a bizonytalan kötődő kategóriába került, vagyis a stresszeltségük nem csökkent a gazda visszajövetele után sem, voltak, akik odamentek simogatásért, de olyanok is akik, akik direkt elkerülték tulajdonosukat. Egy további kísérletből az is kiderült, hogy a macskák kötődését az sem befolyásolja jelentősen, ha a kísérlet előtt az ember igyekszik magához szoktatni az állatot.
Csakhogy, hívja fel a figyelmet a Guardian által megkérdezett Daniel Mills, a Lincolni Egyetemről, aki ismert szaktekintélynek számít a kutya- és macskaviselkedés kutatásában, a vizsgálat hibákkal van tele. A legfontosabb probléma az, hogy a tesztet nem végezték el idegen emberrel is (noha az eredeti, gyermekpszichológiában használt, úgynevezett idegenhelyzet-tesztben szerepel idegen ember is). Így nem tudhatjuk, hogy a macskák reakciója a gazdájuknak szólt egyedül, vagy esetleg
minden emberre így reagáltak volna, tök mindegy, hogy ki az illető.
Már rengetegszer bebizonyosodott, hogy az a viselkedés, amit a macskagazdák kötődésként, esetleg szeretetként értékelnek, valójában sokkal könnyebben magyarázható a legegyszerűbb önérdek-érvényesítő magatartásként is.
(Borítókép: David Livingston / Getty Images)