Ez az első IPCC-jelentés, amely külön foglalkozik az éghajlatváltozás világtengerekre gyakorolt hatásával. 36 országból származó, összesen 104 kutató munkája révén állt össze, és 6981 tanulmány megállapításait szintetizálja. A jelentés előzetes verzióit összesen 31 176-szer kommentálták 80 országból.

A tanulmány üzenetét az IPCC 2-es munkacsoportjának társelnöke, Debra Roberts fogalmazta meg a sajtótájékoztatón:

Minél határozottabban és gyorsabban cselekszünk, annál jobban tudjuk kezelni az elkerülhetetlen változásokat, csökkenteni a kockázatokat, növelni az életminőségünket, és megteremteni a fenntarthatóságot az ökoszisztémák és az emberiség számára - ma és a jövőben.

Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a jelentés végső változatát elfogadják-e, mert Szaúd-Arábia vétóval fenyegetett. A világ legnagyobb kőolajtermelő országának azzal volt baja, hogy a dokumentum idéz egy tanulmányt, amelynek megállapításai szerint már az 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés is katasztrofális következményekkel fog járni. Ezért azonnal és drasztikusan csökkenteni kell a fosszilis üzemanyagok felhasználását.

Az AFP-nek nyilatkozó egyik IPCC-küldött elmondta, hogy nagyon úgy tűnik, a szaúdiak csak azért jöttek el, hogy kiiktassanak minden olyan kijelentést a dokumentumból, ami a másfél fokos felmelegedés veszélyeire vonatkozik. Ez az előzetes várakozások szerint sikerült is nekik, és kivették az olajállam által kifogásolt (egyébként mindenki más szerint helytálló) mondatot. Így, több mint 24 órán keresztül tartó patthelyzet után, mindenki áldását adta a szövegre, és azt ma nyilvánosságra hozhatták.

A jelentést a monacói oceanográfiai múzeumban mutatták be a sajtónak (bár annak szövege már előzetesen kiszivárgott), ezután az ENSZ New York-i klímakonferenciájára összegyűlt állami vezetők fogják megvitatni, hogy hogyan reagáljanak a jelentésben foglalt figyelmeztetésekre.

Az IPCC szerint, ha nem sikerül hatékony módon elejét venni az elszabaduló felmelegedésnek, a part menti régiókat sújtó áradások döbbenetesen fel fognak erősödni, az északi-sarki jégsapka teljesen elolvad, az antarktiszi fogyatkozása felgyorsul, az óceáni állatvilágot pedig sokasodó hőhullámok fogják tizedelni. A korallzátonyok kifehérednek és az azokat alkotó korallállatok elpusztulnak.

A kutatók azzal számolnak, hogy ha a felmelegedés eléri a 2 Celsius-fokot az ipari forradalom előtti időkhöz viszonyítva, akkor 280 millió embernek kell majd elhagynia az otthonát az emelkedő tengerszint miatt. Az elmúlt öt évben átlagosan évi 5 milliméterrel emelkedett a világtengerek szintje, míg az 1993-tól mostanáig tartó időszakban ez az érték évi 3,2 milliméter volt. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy a 20. században 15 centiméterrel emelkedett a tengerszint, és ebben az évszázadban 110 centiméterrel emelkedhet. 

A jelentéshez kapcsolódva a Meteorológiai Világszervezet a saját adatai alapján bejelentette, hogy a grönlandi jégpajzs fogyatkozása egyértelműen felgyorsult az ezredforduló óta, és az Antarktisz hatszorta gyorsabban veszíti el a jégtömegét, mint a 80-as években.

A hivatalos előrejelzések szerint, ha a felmelegedést sikerül 1,5 fokon tartani, akkor csak nagy ritkán fordulhat elő, hogy az északi sarkvidék jégmentes legyen szeptemberben. 2 foknál ugyanez minden harmadik évben elő fog fordulni. Az eljegesedett területek elolvadása, ironikus módon, csak tovább fogja fűteni a felmelegedést. A becslések szerint a világ permafroszt talajainak 30-99 százaléka fel fog engedni. A jégsapkák, jégmezők és gleccserek eltűnésével csökken a bolygó albedója (vagyis fehérsége), így több napfényt fog elnyelni a talaj, és jobban fog melegedni a levegő is.

Az IPCC várakozása szerint nem sarkvidéki gleccserek 80 százaléka el fog olvadni az évszázad végéig. Emiatt fölcsuszamlások, lavinák fognak kialakulni, és emberek millióinak édesvízforrása kerül veszélybe. A permafroszt felolvadása hasonló hatással fog járni: Szibéria, illetve a kanadai sarkvidéki területek fagyott talajában évezredek óta elhalt, de le nem bomlott növényi részek várnak arra, hogy felolvadva szén-dioxid szabadulhasson fel belőlük - valamint a csapdába ejtett metán is ki fog jutni az atmoszférába, amely még a szén-dioxidnál is erősebb üvegházhatású gáz.

Az óceánok melegedése károsítani fogja a halállományt, ezáltal a halászat közvetlenül is érezni fogja a klímaváltozás hatásait. Az El Nino időjárási anomália is erősebbé és gyakoribbá válik (így egyre kevésbé lesz jogos anomáliának nevezni). Az El Nino miatt az erdőtüzek még a mainál is pusztítóbbakká válnak. Az IPCC-jelentés egyik szerzője, Elizabeth McLeod, a Nature Conservancy szervezet korallzátonyokért felelős igazgatója így nyilatkozott a dokumentum üzenetéről:

Mindez újra megerősíti, hogy az éghajlati krízis itt van a nyakunkon. Egyértelműen választanunk kell. Továbbra is veszélybe sodorjuk a legsérülékenyebb életközösségeinket, és ölbe tett kézzel nézzük, ahogy a táplálék- és ivóvízforrásaink veszélybe kerülnek. Vagy ambiciózus lépésekre szánjuk el magunkat, hogy segítsünk óceánjainkon és eljegesedett területeinken, ezzel óvva mind a természetet, mind az emberiséget.

A mostani jelentés fókuszpontjába helyezett világtengerek és krioszféra pótolhatatlan hűtő- és szabályozófunkciót lát el a földi éghajlati folyamatokban. A tengerek eddig a földre jutó hő 90 százalékát vették fel. Ha az elszabaduló felmelegedés miatt elveszítik e képességüket, nem lesz, mi megvédjen minket a klímaváltozás legszélsőségesebb hatásaitól. Csakhogy éppen ezek azok a területei a bolygónak, amelyekre legközvetlenebbül hat a felmelegedés.

A melegedő tenger kémhatása a savas tartomány felé mozdul el, amely a rendkívül érzékeny korallokra nézvést halálos ítélettel ér fel. A halászott, vagyis kereskedelmi fontossággal bíró halállományok vonulási útvonalai megváltoznak, a populációk szaporodási ciklusa zavart szenved, az egyedszámok pedig a legtöbb esetben meredek csökkenésbe kezdhetnek.

A WWF monacói küldöttségének vezetője így értékelte az új információkat:

Immár képtelenség tudomást sem venni a bolygó által küldött figyelmeztető jelekről. Mindegy, mit beszélnek a szkeptikusok, a kockázatok, amelyekkel a jövőben szembe kell néznünk, nagyon is valósak. Ha nem foglalkozunk velük, annak katasztrofális következményei lesznek emberek millió és a Föld legérzékenyebb ökoszisztémái számára. Az üvegházgázok kibocsátásának gyors és jelentős visszafogására van szükség ahhoz, hogy korlátozzuk a klímaváltozásból adódó kockázatokat, és könnyebbé, hatékonyabbá tegyük az alkalmazkodást.

A jelentés nem csupán fenyegetéseket és a rendkívül aggasztó jövő képét vetíti előre, de arra is felhívja a figyelmet, hogy az óceánok megoldási lehetőségekkel is szolgálhatnak az eredményes klímaváltozás-ellenes küzdelemhez. A világtengerekből kinyerhető megújuló energia kihasználása még gyermekcipőben jár, és a hajózás energiahatékonyságának növelésével is rengeteg széndioxid-emissziót spórolhatnánk meg. Ha segítenénk a mangrove erdők és a tengeri moszattelepek terjedését (telepítéssel, illetve az élőhely védelmével), azzal sok szén-dioxidot kivonhatnánk a légkörből.

(Borítókép:  Elöntött partközeli település Indonéziában 2017 júniusában - fotó: Ulet Ifansasti / Getty Images)