Több legelő, füves puszta és erdő, kevesebb szántóföld, új mérések, új támogatások: ki akarják zöldíteni a kontinens mezőgazdaságát, a részletek azonban még nagyon homályosak. Az élelmiszertermelés átalakítása tényleg fontos lenne az EU-s klímacélokhoz, de mi az a talaj-szénmegkötés, amit most varázsszóként emlegetnek? Finnországban próbáltunk közelebb kerülni a megoldáshoz.
Az esetleges hard brexitnek az európai gazdálkodókra is súlyos következményei lesznek, és egyébként is sokkal durvább kimenetele lehet a megállapodás nélküli brit kilépésnek, mint általában gondolni szokták – mondta az európai agrárlobbi finn elnöke egy zárt körű sajtóbeszélgetésen. Pekka Pesonen, az európai gazdálkodókat képviselő COPA-COGECA főtitkára szerint nagyon nehéz brexit-forgatókönyvekre is fel kell készülni, miközben az európai mezőgazdászok tartanak a dél-amerikai országokkal kötendő szabadkereskedelmi egyezménytől is. Miközben tudják, hogy a mezőgazdasági támogatásokból le fognak csípni
a migráció és a védelmi kiadások miatt.
A finn elnökség mezőgazdasági miniszteri csúcsa leginkább az európai mezőgazdaság kizöldítésének ötletbörzéje volt, hangsúlyozva, hogy a tagállamok mennyire elkötelezettek az agrárium klímabarátabbá tételére. Egyébként is ez a finn EU-elnökség egyik fő hangsúlya a jogállamiság erősítése mellett. Orbán Viktor Tusványoson (nyomában az állami propagandával) az utóbbi miatt ment neki a finneknek, mondván, ők akarnak nekünk leckét adni demokráciából, miközben nincs is náluk alkotmánybíróság, bibibi.
A magyar-finn nyilatkozatháborútól nem függetlenül a finn miniszterelnök a jövő héten Budapestre jön, és elég egyértelmű, hogy a jogállamisági kérdések mellett az EU-s klímacélt fogja nyomni, hogy azt ne bojkottáljuk tovább. Magyarország három másik közép-európai renitenssel együtt júniusban előzetesen megvétózta a 2050-re előirányzott karbonsemlegességi tervet. A maguk részéről a finnek már 2035-től vállalják ugyanezt.
A Helsinkibe látogatók a hivatalos EU-s rendezvényhelyszíneken képernyőkről olvashatják le, mekkora kibocsátással járt a repülőútjuk a finn fővárosba. Semleges közlés, még nem a repülőre ülőkkel szemben a svédeknél nyilvános megszégyenítést kilátásba helyező össznépi „flygskam”, de a finnek többségének és a finn politikának iszonyú fontos a klímavédelembe való beleállás. Persze nem mindenkinek: a jobboldali populista Finnek pártja (ők a korábbi Igaz Finnek, csak már átnevezték őket, 20 százalék körüli támogatottsággal jelen pillanatban is vezetik a közvélemény-kutatásokat) a zöld politika ekézésével, klímaszkeptikus szövegekkel hódítanak, mondván, inkább ne az ő országuk, hanem mondjuk a kínaiak vállaljanak többet.
A populistáknak sok támogatója jön vidékről és főleg az erdőtulajdonosok közül (Finnországban, ahol a földek háromnegyede erdő, nem olyan kis társaság ez), és mint a gazdálkodóknak máshol is, az Európai Unió nekik mostanában azt próbálja eladni, hogy klímabarátabbá kell válniuk, de ne féljenek, az EU majd mindenben segíti őket.
A Von der Leyen-féle, még fel nem állt bizottság az EU-t a globális klímapolitika élharcosaként pozicionálná, de ehhez a mezőgazdaságot is át kellene alakítani. Az ENSZ klímaügyi testülete, az IPCC augusztusi nagy jelentése szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásában a mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak 30 százalékos is lehet a felelőssége, a szektor alapvető reformja nélkül nincs esély másfél fokon belül tartani a globális felmelegedést. Az IPCC ehhez a visszerdősítéstől az élelmiszerpazarlás csökkentésén át az étrendváltoztatásig alapvető változásokat tart szükségesnek. A teljes vegetarianizmust nem propagálják, de a (vörös)húst csak mértékkel elvet igen.
A marhaellenesség nekünk is nagy probléma, Finnországban nagyon sokan vannak a hús- és tejfogyasztás ellen
– meséli Aino Wathén.
A harmincas éveiben járó nő családi tejgazdaságában ötven tehén van, és itt a családi azt jelenti, hogy 11 generáció óta, 300 éve a felmenői gazdálkodtak ezen a darab földön. A marhaellenességre azt válaszolják, hogy Észak-Európa nagy része nem annyira alkalmas növényi proteintermelésre, marhatenyésztésre viszont nagyon is, ők pedig minden módon igyekeznek csökkenteni a gazdálkodás ökológiai lábnyomát.
A mezőgazdasági költségvetés még most is a közös büdzsé 40 százalékát viszi el az EU-ban,
és bár az előirányzatok szerint némileg vissza fogják nyesni, így is az egyik legfajsúlyosabb területről van szó. Retorikai szinten az EU beleállt a fenntartható mezőgazdaságba, a gazdálkodás kizöldítése a kulcsszó. Az eddig meghatározó agrárpolitika azonban nem ezt szolgálta a kritikák szerint: a földtulajdonosoknak járó támogatások arra motiváltak, hogy egyre több területet vonjanak mezőgazdasági termelésbe.
Most viszont zöldebb szelek fújnak, az EU pedig azt ígéri, hogy átalakítják a támogatási rendszereket is. A gazdákat motiválttá szeretnék tenni a környezeti szempontokra, a 2021-ben kezdődő nagy költségvetési ciklusban az ígéret szerint meg fogják duplázni a CAP-on (ez a közös mezőgazdasági alap) belül a klímaváltozással összefüggő költségeket. A részletek azonban még kidolgozatlanok, és a háttérben komoly harcok mennek. A hagyományosan sok agrártámogatást kapó franciák és németek érdekei nincsenek mindig egy oldalon a kelet-európaiakéval, ahogy a kistermelők és nagygazdaságok lobbijai is küzdenek, miközben a támogatási politika az átlagembernek átláthatatlan technológiainak hangzó nüanszokon múlik – a túlbürokratizált Brüsszellel szembeni bírálatoknak kiváló támadási felületet ad az agrárpolitika.
„A gazdálkodók részei akarnak lenni a klímaváltozás elleni küzdelemnek, hiszen az a mezőgazdaságra is súlyosan hat” – mondta Helsinkiben Phil Hogan távozó EU-s mezőgazdasági biztos, aki Von der Leyen bizottságában a kereskedelmet kapja majd meg. Ő azt hangsúlyozta, hogy az IPCC sok javaslata is szerepel az EU-s tervekben, azon dolgoznak tehát, hogy a mezőgazdaság is készen álljon a 2050-es klímasemlegességre.
Az európai mezőgazdaság kizöldítésének aktuális kulcsszava a talaj szénmegkötési képességének javítása: olyan földhasználati és gazdálkodási formák terjesztése, amelyek több CO2-t tudnak megkötni és tárolni a földben. Ha jól megy, ez egyszerre lehet jó a gazdáknak és az éghajlatnak, hiszen azon kívül, hogy a légkörből több üvegházhatású gáz kerül a földbe, a humusz miatt ez talajjavítást is jelent: win-win.
A gyakorlatban ez több legelőt, füves pusztát és vizes-lápos élőhelyet, illetve kevesebb szántót jelentene, előbbieknek ugyanis sokkal jobb a szénmegkötő potenciálja. A (vissza)erdősítés is opció lehet, ahogy a növénytermesztés és erdőgazdálkodás előnyeit egyesítő agroerdészet is – ez főleg Dél-Európában, melegedést mérséklő volta miatt is lenne fontos; máshol hosszabb vegetációs idejű növények jelenthetik a megoldást.
Hirtelen átállásról azonban nincs szó, ma még megbízható becslések sem nagyon léteznek, hogy mennyi szén-dioxidot is lehetne megfogni a mezőgazdasági reformmal. Most úgy 51 milliárd tonna CO2-ekvivalens van a mezőgazdasági területek felső talajrétegében az EU-ban (összehasonlításul: az éves összkibocsátás 4,4 milliárd tonna, 12 évnyi kibocsátásról van szó tehát), de nagyok a különbségek földhasználat és éghajlat szerint: a mediterrán országokban a kilogrammonkénti 15 gramm széntől a tőzeglápokban gazdag északi országok akár 80 grammjáig.
A szénmegkötés előnyei azonban csak fokozatosan jelentkeznek, ráadásul sokáig kell csinálni, egy újabb földhasználat-változással, például az erdők kiirtásával a szénnyelők újra szénkibocsátók lehetnek. Nincs még elég kutatás a különböző gazdálkodási formák szénmegkötő képességéről sem, és a változó éghajlat visszahatása is bizonytalan.
A tervek ennek megfelelően egyelőre inkább csak embrionális állapotban vannak, a mostani miniszteri csúcs is inkább csak ötletbörzeként funkcionált. A politika vita leginkább a költségek kompenzációjáról fog szólni, meg arról, hogy az átalakítás mennyire lesz választható opció: a mezőgazdasági biztos most azt vetítette előre, hogy tagállami szinten a karbonmegkötő gazdálkodás kötelező lesz, az egyes gazdálkodók viszont szabadon dönthetnek majd arról, hogy ezt az utat választják-e.
A kérdésre, hogy mennyire kell majd az egyszerű európai gazdálkodóknak változtatni, Hogan azt hangsúlyozta, hogy megfelelő költségtérítést kapnak majd, meg kell téríteni az újfajta hasznosítás extra költségeit. erre ma még nincs általános keret, csak egy-két kísérlet: Ausztriában például egy programban részt vevő gazdák minden tonna újabb megkötött szén-dioxidért 30 eurót kapnak Brüsszelből. Finnországban a nagyobb szénmegkötést vállaló, a megfelelő módszerek kiválasztásában segítő gazdaságokban idén tavasztól rendszeresen mérik a talaj széntartalmát.
Magyarországon valószínűleg nem pont ugyanazok a módszerek fognak működni, mint északon. Az viszont már most is sejthető, hogy a világátlagnál gyorsabban melegedő Kárpát-medencében a nagyüzemi szántóföldes mezőgazdaság helyett nekünk is más irányba kell mennünk: nem csak a szénmegkötés miatt, de azért is, mert a terméshozamok egyre intenzívebb öntözéssel és műtrágyázással sem tarthatók fent a változó klímában.
(Borítókép: biogáz-töltőállomás Finnországban. A járművek biogázra való átállításának költségeit egyharmad arányban a finn kormány állja. - fotó: Emmi Korhonen/Lehtikuva/ Finnish Ministry of Agriculture and Forestry)