Az elmúlt egy hetet egy iPhone 11 Pro Max telefonnal töltöttem, és ennyiből is lejött, hogy még mindig az Apple csinálja a legegyszerűbben és legjobban használható mobilokat - még úgy is, hogy egyébként már évek óta Androidon élek. Ha nincsenek különleges igényeink, átláthatóbb a rendszere, mint bármi más, és nagyon könnyen személyre szabható. Gyakorlatilag mindenhol a szánkba rágják, hogy melyik beállítás mit jelent, nincsenek benne igazán nagy meglepetések. Profi felhasználóként, márpedig a Pro változat ennek a közönségnek készült, egészen más a helyzet.
Az iPhone 11-ek most a legerősebb mobilok közé tartoznak, ami nyilván gyorsan változik, de ez úgyis csak azért igazán fontos, hogy még 4-5 év múlva is használhatók legyenek, amikor az életciklusuk végére érnek. Remekül bírja az aksijuk, és van annyira jó a kamera, hogy még jó ideig nem kell szégyenkezni a fotóink minősége miatt.
Az Apple lassan változtatja az iPhone kinézetét, és az iPhone 11 egy az egyben a tavalyelőtti dizájnt viszi tovább. Aki ritkán lát iPhone-t, rögtön meglepődik, hogy még mindig ekkora kávája van a kijelzőnek - ezt a látványvilágot most már középkategóriás mobilokon is megtaláljuk. Az már ritkább a riválisoknál, és nagyon menő, hogy az alap iPhone 11 sok szép színben kapható. A Pro esetében kifejezetten jó ötlet volt bedobni a matt üveg hátlapot, ami nem gyűjti az ujjlenyomatokat, tok nélkül is gusztán néz ki.
Bár az üveg felületeket megerősítették, a nagyobb büdzsével gazdálkodó újságok töréstesztjein az iPhone 11-ek sem voltak erősebbek a betonnál, szóval a tok fontos kiegészítő maradt. A vízállóság javult, az iPhone 11 akár fél órán át kibírja a medencében.
A szelfikamerát rejtő bevágás, amely az iPhone ismeretetőjegyévé vált, mára kissé elavult. A riválisok lenyűgöző innovációkat mutattak fel ezen a téren, sokan túlléptek a szolgai másoláson. Ezt én semmiképpen nem tekintem vásárlást befolyásoló hátránynak, de azért fontos megjegyezni, hogy a bevágott kijelző ma már csöppet sem izgalmas.
Az iPhone 11 kijelzője jó minőségű, de nem igazán különleges. A 11 Pro OLED panele viszont abszolút csúcstechnika. Ezt alátámasztja a DisplayPanel profi mérése is, amelyen a 11 Pro kijelzője nagyszerű eredménnyel végzett: kontrasztos, pontosan jeleníti meg a színeket, sokkal nagyobb a fényereje, mint más mobiloknak, így erős napfényben is tökéletesen látható. A csúcs fényereje meghaladja a 1200 nitet, ami egészen kivételes. Mindez nemcsak a mozizásra teszi alkalmassá, de a rajta készült a fényképek és videók minőségét is pontosan adja vissza, ami kincset ér a profi fotósoknak és operatőröknek.
Hobbi mobilozóként nagyon elégedettek lehetünk iPhone 11-ek kameráival, mert szinte mindent elvégeznek helyettünk. A kamera szoftvere nagyon egyszerű, elérhetők benne a legfontosabb beállítások, és tud néhány hasznos trükköt. Ha például hosszan lenyomva tartjuk az exponáló gombot, a fotózásról rögtön videózásra tudunk átváltani.
Az is ügyes, hogy normál módban megmutatja a félig áttetsző keret, hogy mi minden férne még bele a képbe ultraszéles látószögnél. Még az éjszakai módot is bekapcsolja helyettünk, ha azt érzékeli, hogy kevés a fény, és úgy védi ki a túlexponálást, hogy a kép többi része sem lesz sötét. Eközben információkat is kapunk, éjszakai fotózásnál például arról, hogy milyen hosszú lesz az expozíció, hány másodpercig kell visszatartani a lélegzetünket, nehogy bemozduljon a kép.
A legtöbb esetben jó, hogy a kamera ennyire automatikus, pontosan ez kell ahhoz, hogy hibátlan fotókat tudjunk készíteni az Instagramra vagy a családi albumba. A profi fotós kollégák máshogyan látják, szeretik maguknak beállítani a dolgokat, hogy pontosan olyan kép készüljön, amilyet ők elképzeltek. Ők jobban járnak, ha valamilyen nekik készült fotós appot használnak, amelyben többféle beállítási lehetőség van.
Ezt produkálta az iPhone 11 Pro automata éjszakai móddal:
Az alábbit készítette ugyanott egy Samsung Galaxy S10+ manuálisan kiválasztott éjszakai móddal.
Az iPhone 11 Pro több részletet mutat a fákból, ugyanakkor a Galaxy S10+ képén kevésbé vannak kiégve a fényes részletek, még a szobor tövében lévő mécsestartó árnyéka is jól kivehető.
Azt még tudni kell, hogy az Apple még csak most lendül bele igazán a fényképek gépi feldolgozásába. Azt a sokat emlegetett Deep Fusion módot, amelyben összesen kilenc képből raknak össze egyet, és pixelenként, mesterséges intelligencia segítségével elemzik a felvételeket, csak valamikor ősszel teszik elérhetővé. Ha ez megtörténik, újra elővesszük az iPhone 11-eket, mert nagyon izgalmas, hogy tényleg tudnak-e javítani a képek minőségén.
Az alábbi galériában lévő képeket mind az iPhone 11 Pró Maxszal készítettem:
Egészen más a helyzet a videózással. Kollégáim boldogan rohangáltak körbe a szerkesztőségben, látva a telefon képstabilizáló képességeit, ami 1080p felbontásnál és 30 fps sebességnél, futva és kézben tartott mobillal is remekül működött, nem kellett bekapcsolni a mozgást kisimító 60 fps-t. Egészen lenyűgöző, hogy videózás közben milyen gördülékenyen lehet módosítani a látószöget.
Az iPhone 11 Pro úgy lép át az egyik lencse használatáról a másikra, hogy a kép nem ugráL összevissza
A fényesség hirtelen változása árulkodó, de egy határozott és gyors zoomnál maga a kép nem ugrik nagyot. A zoomoláshoz egy virtuális tárcsás zoom áll a rendelkezésünkre, amellyel egészen finoman állítható a kép nagyítása.
Azon viszont nagyon elgondolkoztam, hogy milyen esetben létfontosságú a harmadik, telefotós lencse. Ha a Pro felhasználó valóban fotós vagy videós, előnyös lehet az optikai zoom nagyobb tartománya. Másfajta profi használatnál viszont csalódást keltett a kamera: egy kivetített prezentáció fotózásakor egészen borzasztó eredmény jött össze, ugyanott a Samsung Galaxy S10+ sokkal olvashatóbb képet produkált.
Az iPhone 11 Pro Max képe egy prezentációról:
A Samsung Galaxy S10+ képe ugyanott:
Az iPhone 11 Pro 10,5 órás működést ígér, a nagyobb méretű Max akár 12 órát is kibír. Az biztos, hogy egy munkanap végigvihető a mobillal. A töltő pedig gyors is lehet, fél óra alatt több mint 50 százalékra húzza fel a töltöttségi szintet, ám ezt csak a Pro dobozában kapjuk meg ingyen, a mezei 11-eshez külön kell beszerezni.
Azon viszont már nem változtathatunk, hogy az iPhone 11-ek csak a 4G LTE hálózatokat ismerik. Egy átlagos felhasználó esetében ez tökmindegy, mert még az 4G-ben is bőven vannak tartalékok, a hálózatok sebessége gigabitesre is feltornászható. Profiknál már kérdéses, hogy mennyire kell az 5G, de most nem tudnék megnevezni olyan széles körben használt alkalmazásokat, amelyek kizárólag a 4G lassabb válaszideje miatt nem futnak jól a mobilokon.
Valahol érthető az Apple döntése az 5G elnapolásáról: most nem kaphatók igazán kiforrott 5G modulok, és úgy érdemes belepakolni a mobilokba ezt az új technikát, hogy az hibátlanul működjön.
Egyetlen dolog zavart az iPhone 11-ekben, és hálás vagyok azért, hogy a Telekom és az iStyle a telefonok alapverzióit adták kölcsön a teszthez. Így még jobban átélhető volt, hogy a 64 GB tárhely, ami egy sima iPhone 11 és egy hétköznapi mobilozó esetében még elfogadható, a Pro esetében semmiképpen nem nevezhető jövőbiztosnak, de még jelenbiztosnak se mondanám.
Mindenhol azt dörgölik az orrunk alá, hogy a telefon az életünk alappillérévé vált, hiszen rajta van a pénztárcánk, a boltjaink, az összes eszköz, amivel az életünket menedzselgetjük, és akkor a szórakozásról még nem is beszéltünk, amivel bármekkora tárhelyet meg lehet tölteni. A Pro azért más eset, mert az Apple is azt mondja, hogy munkaeszköznek való, mégpedig olyan feladatkörökben, ahol kulcsfontosságú a kamera, az iPhone 11 legfontosabb újítása.
Feldobtam a mobilra minden olyan appot, amit használok, bejelentkeztem mindegyikbe, hogy szépen elkezdjék gyorsítótárazni a tartalmaikat, és máris lefoglaltak 21 GB-ot.
Egyből elúszott a tárhely harmada
Mindez úgy, hogy gyakorlatilag a startkockán állunk, még csak néhány videót és fotót készítettem, nincsenek rajta frissen készült dokumentumok, munkák, Netflixen lementett filmek és sorozatok, vagy Spotifyban offline tárolt dalok. Nem mindenki kattan rá a kamerázásra, de azért átlagos használattal is rengeteg fotóra lehet számítani, elég ahhoz egy gyerek vagy egy cuki kutya.
A profiknál viszont ezernyi képpel és videóval kell számolni nyilván a lehető legjobb minőségben, hiszen azért vesz az ember 4K-ban videózó mobilt, hogy használja is. A 4K pedig habzsolja a tárhelyet.
A LEGJOBB MINŐSÉGBEN PERCENKÉNT 400 MB ADATTAL SZÁMOLHATUNK
Erősen elbizonytalanodtam a fentiek alapján, hogy mitől ér egy iPhone 11 ennyit. A legolcsóbb alapmodell, 64 GB tárhellyel 290 ezer forintba kerül, és a korlátai miatt ez tényleg csak a legegyszerűbb használatra jó. Kis telefonálgatás, facebookozgatás belefér, meg a sztenderd banki és egyéb appok. De még így is jobb választásnak tűnik a 11-ből a 128 GB-os verzió, 310 ezerért, mert jövőállóbb.
De mi a kőért fizetne ennyit bárki is, ha a tavalyi slágertermék iPhone XR szintén 128 GB-os tárhellyel már 268 ezerért vihető? Azt azért még nem írnánk le, hogy túl ócska modell. Egyedül azt lehet felhozni az iPhone 11 mellett, és az XR-rel szemben, hogy valószínűleg egy évvel hosszabb ideig jönnek rá rendszerfrissítések.
A Pro esetében viszont egyenesen sértő, hogy a tárhelyet nem igazították a célhoz. Illett volna 128 GB-nál meghúzni az alsó határt, és nem csak a csilivili látványosságok, a kamera és az OLED kijelző miatt rásütni a készülékre, hogy profiknak való. Ébresztő, kedves Tim Cook, vannak már terabájtos mobilok! Túl jó az iPhone 11 Pro a saját tárhelyéhez mérten. Maradjunk annyiban, hogy a 64 GB-os Pro verziónak nem is kéne léteznie, az utána következő 256 GB-os modell viszont már 460 ezer forintba kerül, és ez hatalmas felár a hasonló vagy jobb képességű rivális mobilokhoz képest. Igazán jó szívvel csak azoknak tudjuk javasolni, hogy ennyi pénzt belefeccöljenek egy telefonba, akiknek az iPhone csak egy kiegészítő a Porschéhoz akik kimondottan a kamerájából élnek. Fotós újságírók, vloggerek vagy influenszerek, és a mobilhoz összevásárolt állványaik, fényeik és hangtechnikájuk árából még egy iPhone kijönne.
Ez az olcsó trükk azonban nem téveszt meg minket. Az iPhone annyit garantál, hogy évente kijön egy-egy teljes rendszerfrissítés, és nagyjából négy éven át biztosan telepíteni tudjuk ezeket. A 2014-es iPhone 6 csak most esett ki a frissíthető mobilok közül. Az iOS rendszer önmagával nagyon konzisztens, eddig legalábbis még nem fordul elő, hogy felfoghatatlanul sok újítást zúdítottak volna rá a júzerekre. A kérdés az, hogy ez a stabilitás megéri-e az Apple-féle felárat. Némiképp enyhít az árproblémán, hogy részletfizetéssel vagy szolgáltatótól kedvezőn beszerezhető a telefon, van ahol 10-20 havi részletre ugyanúgy 0 százalékos THM-mel kínálják a készüléket, máshol évenkénti telefoncserére kínálnak lehetőséget, amelyben átveszik a korábbi modellt, és az előfizető választhat magának egy újat.
Persze érdemes körülnézni, hogy milyen ajánlatok érhetők el más gyártóknál. Ha az operációs rendszer frissítésében nem is annyira kiszámíthatók, mint az Apple, a csúcskategóriás Huawei-ek és Samsungok életciklusa hasonlóan hosszú, a hétköznapi júzereknek pedig aktuálisabb, fejlettebb technikát nyújtanak.
(Borítókép: Rostás Bianka / Index)