Az automatizált és fizetett trollok által működtetett internetes propaganda és félrevezetés számos országban a mindennapok részévé vált. Az elemzések szerint a kormányok sok helyen a saját narratívájukat erősítik, az ellenzéki hangokat elnyomják, és általában a demokratikus értékek aláásásán dolgoznak. Az Oxfordi Egyetemen futó Computational Propaganda Project idei jelentésében a magyar kormány manipulációs tevékenységét is elemzik, amely a Facebookra koncentrál.
Az Oxfordi Egyetem Internet-intézetének kutatói, Samantha Bradshaw és Phillip Howard idén már 70 országban találtak bizonyítékot arra, hogy a kormányzati szereplők, illetve egyes pártok manipulációs kampányokra használják a közösségi médiát. Ez a szám tavaly még 48, míg 2017-ben 28 volt. A tanulmány itt érhető el.
Ezek közül 26 önkényuralmi rendszerben élő államban a közösségi média befolyásolását közvetlenül az egyéb információk, illetve az alapvető emberi jogok háttérbe szorítására, elfojtására használják. Hét állam működtet kifinomult propagandagépezetet, amellyel más országok felhasználóinak véleményét próbálják manipulálni (Oroszország, Kína, Pakisztán, India, Irán, Szaúd-Arábia és Venezuela).
Kína az utóbbi években az internetes propaganda fő szereplőjévé lépett elő, bár erőfeszítéseit még mindig inkább a hazai felhasználók befolyásolására koncentrálja. Ezért inkább a lokális platformokon (a Weibón, a WeChaten és a QQ-n) aktív, bár érzékelhető, hogy erősödik a kínai propagandisták facebookos és twitteres jelenléte is, főként a Hong Kong-i tüntetések megítélése kapcsán.
A közösségi oldal sok piacon őrzött monopolhelyzete alapján nem meglepő, hogy a vizsgált államok többsége (56 ország) a Facebookon aktív leginkább vagy kizárólagosan (a magyar kormány is). 44 országban látták igazoltnak, hogy az internetes propagandakampány mögött a kormány (vagy kormányügynökségek) állnak, 45 államban az egyes pártok, vagy a jelöltek maguk indítottak manipulációs kampányokat. Ilyen például, amikor jelöltek hamis követők tömegeit vásárolják maguknak (efféle megtévesztések a demokráciákban is általánossá váltak, előfordulnak az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Hollandiában is).
Magyarország esetében a tanulmány szerzői csak a kormányügynökségek esetében látták bizonyítottnak a közösségi média manipulálását
(más pártokat, magáncégeket, civilszervezeteket nem találtak bűnösnek). Ugyanakkor - és ezt már csak mi tesszük hozzá - a közösségi és a konvencionális médiában sem egyszerű elkülöníteni a kormány és a Fidesz különféle szervezeteinek agitációs tevékenységét. Nem tudjuk, hogy ezeket a tanulmány szerzői hogyan értékelték, mindet bevették-e a kormányzati manipuláció kategóriájába.
A megtévesztő üzenetek közvetítésére az összesítés szerint a magyar kormány valós emberi alkalmazottakat (trollokat) és botokat egyaránt használ. A trollok e két fajtája tekinthető világszerte a legelterjedtebbnek. Gyakorlatilag mindenhol a világon a propaganda hamis felhasználók mögé bújva folyik, ez alól a tanulmány szerint talán csak Vietnám és Tádzsikisztán a kivétel, ahol a kormány a saját valós identitásuk használatára kötelezi az alkalmazottjait.
A botok nagyrészt automatizált irányítású felhasználói fiókok, amelyek az emberi viselkedést utánozzák, és így kapcsolódnak be más felhasználók beszélgetésreibe, hogy a megbízóik üzeneteit közvetítsék. Ilyen programokat a 70 elemzett országból 50-ben használnak. Az emberi trollok még gyakoribbak, 60 ország manipulátorai alkalmazzák őket.
A propagandaüzenetek alapvetően öt célt szolgálhatnak. A kormányzati (illetve párt-) üzenetek terjesztését és népszerűsítését, az ellenzék támadását, a figyelem elterelését a fontos témákról, a társadalmi megosztottság mélyítését és a megbízóknak nem tetsző vélemények elhallgattatását. Utóbbit legegyszerűbb úgy elérni, ha az ellenzéki hozzászólók személyes sértegetésével, támadásával elvesszük kedvét attól, hogy legközelebb hozzászóljon a hasonló vitákhoz.
Az összesítés szerint a magyar kormány trolljai mind az öt célt serényen szolgálják.
Mindezt háromféle kommunikációs stratégia alkalmazásával teszik. Dezinformációs célú tartalmat gyártanak, blogposztokat, mémeket, videókat készítenek (ahogy 51 másik országban is ugyanezt csinálják); felerősítik a kormányzati média üzeneteit megosztások tömegével; illetve személyesen támadják a másként gondolkodókat. Ebben nem sok különbség van a magyar propagandisták és a világ egyéb kormányai által alkalmazott trollok között, mindenhol ezek a leggyakoribb eljárások.
A trollhadsereg kapacitásáról, anyagi lehetőségeiről és foglalkoztatási módozatairól lehet tudni a legkevesebbet. E tekintetben a tanulmány a magyar trollokat az alacsony kapacitású csoportba sorolja, szerintük az alkalmazottakat eseti jelleggel foglalkoztatják, de ennél több információt nem lehet kiolvasni az adatokból. Az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy a magyar kormányzati trollok közel sem annyira szervezettek, mint a kínaiak és az oroszok, illetve az erőforrásaik, beágyazottságuk sem vethetők össze a nagy testvérek lehetőségeivel.