Ilyennek képzelte el a Prezi jövőjét, amikor tíz éve elindultak?

Amikor ezt az egészet elkezdtük, fogalmunk se volt, hogy a vizuális kommunikációnak ilyen nagy piaca van. Nem abból indultunk ki, hogy van egy nagy felhasználói probléma, hogy már elavult a Powerpoint, hanem Ádámnak [Somlai-Fischer, társalapító] volt egy nagyon szép vizuális találmánya, és azt gondoltuk, milyen jó lenne, ha ezt mások is tudnák használni. Emlékszem arra is, hogy az első években, amikor elkezdett beindulni az egész, mindig meglepődtünk, hogy még gyorsabban, még nagyobbra lehet nőni.

Menet közben változott a tempó? Az utóbbi években úgy tűnt, titkolózóbbak lettek, ami a méretet, a számokat illeti. Van egy olyan érzésem, hogy mintha zártabbá vált volna a Prezi világa.

Egy csomót dolgoztunk egy technológiai platformon, amiről szerintem nehéz beszélni a médiában. Ez belső munka, sok dolgot megalapoztunk, ami látszódni fog a jövőben.

Tempóváltás, lassulás nem érzékelhető?

Ha csak azt nézzük, hogy a cég mekkora, fordított a helyzet, növekedtünk az egész idő alatt, most már több mint 330-an vagyunk. Szóval azt mondanám, hogy nem. Felhasználói oldalon is növekedtünk, több mint százmillió ember létrehozta a világ legnagyobb könyvtárát vizuális prezentációkkal. Ez egy hatalmas dolog, tényleg világmegváltó szerintem.

Azt látom, hogy nemzetközi konferenciákon használnak Prezit, ismerősi körben is előfordul, és sokan még mindig rácsodálkoznak, hogy jé, ez magyar termék.

Kíváncsi vagyok, ha csinálnánk egy globális felmérést arról, hogy mi a legismertebb magyar brand világszerte, könnyen meglehet, hogy a Prezi lenne az, éppen azért, mert az eddig készült több százmillió prezit milliárdnyi ember látta. Ez valamilyen szinten validál minket, ha végiggondoljuk, milyen piacon vagyunk: az Apple, a Microsoft és a Google a legnagyobb versenytársaink. Számtalan kis startup megpróbált belépni erre a piacra, de csak a Prezinek van komoly jelenléte a három nagy között. Szerintem ez hihetetlen siker.

Üzletileg hogyan néz ki ez a siker? Sokszor mondták, hogy van nyereségetek, és hogy kaptatok ugyan befektetői tőkét, de hozzá se kellett nyúlni. Azóta viszont biztosan hozzá kellett már nyúlni, például amikor felvásárolták az Infogramot.

Amikor vannak jó befektetési lehetőségeink, használjuk ezt a pénzt, és ebben az évben is volt olyan időszak, amikor cash-flow pozitívak voltunk, és olyan is volt, amikor be akartunk fektetni. Jól megy az üzlet.

Az infogramos történet hogyan sült el?

Nagyon jól, tudunk segíteni az Infogramnak növekedni, és dolgozunk azon is, hogy egy közös élményt létrehozzunk.

Egy közös, termékszerű élményt?

Igen.

Ez hamarosan várható? Voltak hírek, hogy dolgoznak egy kiterjesztett valóság alapú terméken.

Ezt próbáltuk is különböző nagyobb kísérletben, volt az NPR-ral pár kísérletünk. Mint mondtam, befektettünk egy csomót ebbe a technológiai platformba, amin sok éven át dolgozunk, és ennek a gyümölcsei fognak jönni hamarosan.

Mi az, ami az elmúlt években úgy tűnt, hogy biztosan jó irány, nagyon hittek benne, mégis változtatni kellett? Úgy is feltehetem a kérdést, hogy mik voltak a fő tanulságok?

Egy dolgot nekem is érdekes volt megtanulni, részben annak köszönhetően, hogy sok időt töltök a Szilícium-völgyben, és annak köszönhetően, hogy mi is hibázunk néha. Ez az volt, hogy miként lehet egyensúlyozni a tapasztalat és az innováció között. Amikor létre akarunk hozni egy új platformot, amiről beszéltem, az akkora nagy rendszer, akkora fejlesztési munka, hogy szükség van valakinek a tudására, aki csinált már ilyet. Viszont nem csinálhatjuk ugyanazt a platformot, ugyanazt a rendszert, amit más már megcsinált, mert akkor nem vagyunk versenyképesek. Ennek az egyensúlyozása a legérdekesebb kihívás.

Ez megoldható organikus fejlődéssel, vagy be kellett hozni valakit a cégbe?

A mostani CTO-nk, Tyler Miller, a Google-nél volt fejlesztési vezető, és ott 3D-s vizuális élményeket épített, több ilyen platformot létrehozott. Erre is büszke vagyok, hogy el tudunk csábítani ilyen embert, és ideköltözött Magyarországra.

Jó is, hogy említette Magyarországot, mert hazánkkal úgy általában is nagy céljaik voltak, például a Bridge Budapest programmal. Hogyan látja ezeket az eredményeket? Lehet ezt nézni össztársadalmilag, a fiatal vállalkozók körében...

Ezt a kettőt nem lehet szétválasztani szerintem. Pár éve éppen veled beszéltünk arról, hogy most már kezdik elhinni az emberek, hogy Magyarországról lehet világsikert elérni. Ma már ott tartunk, hogy sok új startup elindult, mint például a Shapr3D és a Bitrise, és ennek nagyon örülök. Nemcsak a vállalkozóknál látjuk ezt, hanem a befektetői oldalon is, és két Bridge Budapesthez közeli ember, Fehér Gyula és Balogh Péter elkezdtek befektetni.

Közel 900 olyan cég csatlakozott a Vállalható Vállalkozás programhoz, amely hosszú távon, értékalapon gondolkozik a vállalkozásról, és több mint ezer gyereket oktattunk a Bridge Business Schoolban. Van egy oktatásfejlesztési platformunk, az Edison Platform, amelyre behívtuk az összes innováló oktatót, hogy közösen gondolkozzunk arról, miként lehet fejleszteni a tudást az országban. És ott van még a Nyitottak vagyunk kezdeményezés, amelyhez több mint ezer cég csatlakozott, és ezek 75 ezer alkalmazottat képviselnek. Az elmúlt években összesen 28 konferenciát szerveztünk az IBM Budapest Labbal közösen. Ez 62 napnyi konferencia, amire eddig 18000 ember jött el, körülbelül a 40 százalékuk a régióból.

Megmutattuk azt, hogy a fiatalok, akiknek az egyik választási lehetőségük az, hogy külföldre költözzenek dolgozni, szívesen dolgoznak itthon olyan környezetben, ahol a hátterüktől függetlenül lehetőséget kapnak, és tudnak egy olyan környezetben létezni, ahol a sokszínűség és a kreativitás elsődleges érték. Sokan vágynak arra, hogy itthon is legyenek jó munkahelyek, ahol van fejlődési lehetőség és értelmes munka.

Nagy büszkeségünk, amit épp tegnap tudtunk meg, hogy a PWC tanulmányában az IT-szektorban mi lettünk a legvonzóbb munkahely. 35 ezren töltötték ki a kérdőívet, végzős és pályakezdő fiatalok, és a szabadszavas kérdésben a legtöbben a Prezit említették. Ez olyan verseny, amin el sem indultunk, mégis nyertünk.

Tisztességes még ma is kkv-nak nevezni a Prezit, miközben Rigában és a Szilícium-völgyben is van irodája?

A Microsofthoz képest igen. De visszatérve az előző kérdésre, hogy milyen társadalmi változások történtek tíz év alatt: nagyon nagyok. De még mindig sok a remény és az álom, a 75 ezer ember csupán egy kezdő mennyiség, arra vágyom, hogy mindenki úgy érezze ebben az országban, hogy értelmes munkahelye van, ahol szeret dolgozni. Még van tennivaló, de ahonnan kezdtük, ahhoz képest van fejlődés.

Követi idehaza a napi fejleményeket? Néha azt lehet érezni, hogy van a Prezi, és több száz hasonló cég, és van egy másik világ, ami ennek az ellenkezője, és talán húsz év lemaradásban is van.

Követem, de mindig ugyanarra a pontra kanyarodok vissza: és akkor mit teszel? Mindig annak voltam a híve, hogy érdemes tenni, és remélem, hogy egyre többen így érzünk.

Szóval látja, hogy mi történik, de a céljára fókuszál?

Az egyik oldalon a fókuszálásról, a másik oldalon arról van szó, hogy mindig van választási lehetőségünk, el tudjuk dönteni, hogyan akarjuk ezt a helyzetet megélni, és mit tennénk vele. Mindig azt próbálom megtalálni, hogy melyik út vezet előre, mit tudunk tenni, hogy pozitív irányban menjenek a dolgok.

Most világszerte igaz, hogy az emberek nagyon frusztráltak, a mostani felállás nem működik jól. Függetlenül attól, hogy ki melyik oldalon áll, szerintem mindenki így érzi.

Ha egyre inkább a másik oldal felé mutatunk, és hibáztatunk, ahelyett, hogy azon gondolkoznánk, mit tegyünk, konstruktívan, előre mutatóan, abból szerintem nagyon nagy problémák lehetnek. Igen, örülnék annak, ha többet beszélnénk megoldásokról, a probléma megértéséről, és kevesebbet arról, hogy „de ők milyen rosszak”.

Ez a fajta hozzáállás érezhető azoknál is, akik a Prezihez jelentkeznek? Szűrnek az állásra jelentkezők gondolkodásmódja alapján?

Persze, hogy szűrünk. Olyan emberek jönnek ide, akik meg akarják változtatni a vizuális kommunikációt. Olyan embereket keresünk, akik a munkahelyen is értik, amit az előbb mondtam: ha van egy hiba, akkor nem a másik emberre vagy csapatra mutogatunk, hanem megpróbáljuk kitalálni, hogyan lehetne megoldani a problémát. Szerintem mindenkinek egy élmény itt lenni, sokan mondják, hogy új szemmel látják a munkakörnyezetet a Prezi-élmény alapján.

Milyen hétköznapi dolgoktól változik meg itt az emberek szemlélete?

Múlt héten odajött hozzám egy kolléga, és azt mondta, milyen jó érzés, hogy amikor üzen nekem, akkor válaszolok. Úgy gondolja, hogy ez más cégekben nem működik. Nem gondolom, hogy a Prezi tökéletes, nekünk is van sok kihívásunk, de mindig próbálom támogatni, hogy beszéljünk, gondolkozzunk, cselekedjünk. Próbáljuk mutatni az embereknek, hogy lehet pozitívan és konstruktívan haladni.

Egyébként nemcsak a technikai vezetőnket hoztuk Amerikából, hanem jöttek vissza Magyarországra olyan emberek, akik korábban külföldre költöztek, és utána mégis azt gondolták, hogy Magyarországon jó karrierjük lehet. Van például egy fejlesztő lány, aki nemrég jött vissza Londonból. Ezek a példák azt jelzik, hogy létre tudunk hozni olyan környezetet, amelyben az emberek érzik, hogy van a munkámnak értéke, jó életünk lehet. Több mint 30 országból dolgoznak a Preziben. Közben elkezdtek felnőni emberek a céggel együtt, és sokan vannak, akik pályakezdőként vagy pár éves tapasztalattal kezdtek itt dolgozni, és most vezetői pozíciókban vannak.

Mi az, ami még a Prezi előtt áll?

Ha megnézzük, hogy mi történt az elmúlt tíz évben a világban, a Prezin túlmutatóan,

egyre nagyobb szükség van rá, hogy el lehessen elmagyarázni kontextust, egyszerű vizualizációval.

Ha azt mondjuk, hogy fontos a szép vizuális megjelenítés, mert különben nem értik meg az emberek, tíz éve máshogyan néztek volna ránk, mint ma, amikor bombáznak minket álhírekkel, amelyek túlságosan leegyszerűsítik, és nem is fogják meg az igazi problémát. Ma mindenki érti, hogy miről beszélek, és ez tíz év múlva is fontos kihívás lesz. Pont ebben a részben, hogy miként lehet a kontextust megmutatni egy egyszerű képpel, különlegesen jók a pozícióink, és még mindig előremutatók vagyunk sok versenytársunkhoz képest. Ebből adódóan én azt szeretném persze, hogy a Prezi tíz év múlva ott legyen, vagy akár egy tágabb szerepben is, mint ma.

Ez azt jelenti, hogy a médiaipar felé is aktívabban elindulnak?

Nem kifejezetten úgy, de a médiaipar is hatalmas változáson ment át tíz év alatt. Akinek van olyan tudása, amit hitelesen át tud adni, annak szüksége van a mi tudásunkra.

Maradnak az eszközbeszállító szerepben? A Facebook is egyfajta eszköz, de ott már elmosódnak a határok, hogy kinek milyen a felelőssége van az ott megjelenő tartalomért.

Nekünk az a terület izgalmas, amit az elején is említettem, hogy a felhasználók létrehozták a világ legnagyobb könyvtárát vizuális tartalmakból, és azt gondoljuk, hogy ez a könyvtár hasznossá tud válni szélesebb körben is, több embernek.

Valamiféle rendszerezésben?

Erről még korai beszélnünk, de az motoszkál a fejünkben, hogyan tudjuk ezt közös értékké fordítani.

Mennyire korai erről beszélni? Már dolgoznak ezen?

Erre most nem fogok válaszolni. Ezen az úton már elindultunk azzal, hogy az Infogram bizonyos funkcióit integráltuk a Prezibe. Az Infogram felvásárlásakor láttuk, hogy ebben a két cégben van potenciál, mert ugyanazt csinálják. Felismertük az adatvizualizáció segítő szerepét, hogy ők az adatokon keresztül mesélnek, ami jól hitelesíti a történetet. Ez azok a fejlesztések, amelyekre mondtam, hogy nem annyira látványosak, de rengeteg munka a megvalósításuk.

Mit gondol, lesznek a Prezin influencerek, akárcsak a közösségi médiában?

Látunk kisebb influencereket, nyilván nem a Youtube-sztárokhoz mérhetők, de bizonyos értelemben vannak ilyenek. Létrehoztak például olyan prezit, aminek kétezer másolata van az interneten, kisebb módosításokkal, továbbfejlesztve. Valaki elmesél egy történetet a platformon, és a többiek tudnak belőle egy másik történetet csinálni. Építenek az emberek egymás ötletére, egyfajta közösségi tudásépítés folyik.

Igazából próbálom más irányból megközelíteni a titkos jövőbeli terméket, amin agyalnak.

A következő tíz évvel kapcsolatban kérdezte, abból a szempontból belefér.

Mit gondol, ma már nem kell elmagyarázni az embereknek, hogy mi az a startup, mit jelent ez a gondolkodásmód?

Abszolút így van, és elértük azt a pontot, hogy a példák megvannak, az emberek tudják, hogy vannak startupok.

Azt is, hogy miként jutnak el oda, hogyan tudnak részt venni benne?

Ez a következő szint, hogy miként tudjuk a tudástranszfert megoldani, ebben még nagyon sok tennivaló van. Ha van is néhány példa, nem érződik úgy, hogy ez elérhető a legtöbb embernek.

Ez tudás, vagy inkább mindset, gondolkodásmód kérdése?

Ha megvan a mindset, akkor a tudást könnyebb elérni. Sokszor elmeséltem már, hogy milyen különbséget látok a svéd és a magyar gazdaság között, mert én ott születtem és ott nőttem fel. A svéd gazdaság nagyon nyílt és exportorientált, és minden gyerek tudja, hogy azért van jólét, mert olyan dolgokat csinálnak, ami kell a világnak. Ez lehet a Volvo, az IKEA vagy az Abba, és anélkül is látja mindenki az összefüggést, hogy ez ki lenne ez mondva. Magyarországon ebből a szempontból nem élünk a lehetőségekkel. Jó, hogy van egy kis startup közeg, de igazából arra vágyok, hogy legyen számtalan ismert magyar márka, amelyek ugyanezt tudják hitelesen elmondani, és visszafektetnek pénzt a társadalomba, akár oktatással vagy a sokszínűség támogatásával. Erre nagy szükségünk van, hogy megváltozzon a kép arról, mit jelent vállalkozni. Változnak a dolgok, de társadalmi szinten lassan. Azon is sok múlik, hogy az összes cég miként viselkedik, lehet ebben előre menni, hátra is.

Mitől lett ismert márka a Prezi?

Csak a termék miatt. Itt Magyarországon belevonódtunk egy csomó társadalmi projektbe, de külföldön nem annyira. Olyan dolgot kell gyártani, ami kell az embereknek. Abban biztos vagyok, hogy a kreativitás az országban van, az IT-szektoron belül a magyar fejlesztők világszintűek.

Abban van még kevés a tapasztalatunk és a mindsetünk, hogy miként lehet hosszú távon építeni értékalapú cégeket. A legtöbb embernek ez még távoli, absztrakt gondolat sajnos, de gondoljunk bele, hogy mekkora lehetőség nekünk, Magyarországnak, ha elkezdünk erre fókuszálni, és többet tenni azért, hogy ez tudás itt is meglegyen.

(Borítókép: Huszti István / Index)