Egy nagy tömegű galaxishalmazt – az SPT-CLJ2344-4243 klasztert – használtak röntgensugaras nagyítólencseként csillagászok arra, hogy visszatekintsenek az időben, eközben észlelték egy törpegalaxis formálódását nagyon korai szakaszában. Csillagászok most először használtak egy galaxishalmazt arra, hogy a röntgensugarak hullámhosszán nagyítsanak fel távoli objektumokat, közöltéka Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói a Nature Astronomy című szaklapban bemutatott tanulmányukban.

Az amerikai csillagászok az SPT-CLJ2344-4243 megfigyelése közben egy újszülött galaxis kék foltját észlelték éppen akkor, amikor első csillagai keletkeztek. Ez fényes kék ívként jelenik meg, ahogyan a szupernagy tömegű, kozmikus szempontból rövid életű objektumok magas energiájú röntgensugarakat bocsátanak ki.

"A kicsi kék folt azt jelenti, hogy ez egy nagyon apró galaxis, amely sok szupermagas hőmérsékletű, nagyon nagy tömegű fiatal, nemrég formálódott csillagot tartalmaz" - mondta Matthew Bayliss, az MIT kutatója. A szakértő szerint ez a Tejútrendszerünknél tízezerszer kisebb galaxis nagyon hasonlatos az univerzumban kialakult legelső galaxisokhoz, amelyeket korábban soha senki nem látott röntgensugarakban a távoli univerzumban.

A kutatók a galaxishalmazokat kozmikus nagyítólencseként használják az úgynevezett gravitációs lencse technikájával. A gravitációs halmazok olyan nagy tömegűek és gravitációs erejük olyan nagy, hogy meg tudják hajlítani az univerzum képét és egyéb környező fényeket: a mögöttük lévő objektum által kibocsátott fény a halmaz köré "hajlik" és a megfigyelő irányába kissé más hajlásszögből érkezik, végül egy nagyított képet alakít ki.

A tudósok használtak már korábban arra galaxishalmazokat, hogy optikai hullámhosszokon nagyítsanak fel objektumokat, de röntgensugarak hullámhosszán mostanáig még nem, mivel a galaxishalmazok maguk is hatalmas mennyiségű röntgensugarat bocsátanak ki.

A csillagászok két hasonló röntgensugár-emisszóra vonatkozó mintázatot fedeztek fel a csillaghalmaz körül. Ez a két kibocsátási mintázat egyetlen apró, 9,4 milliárd évvel ezelőtti kicsiny barna törpéhez vezethető vissza, abba az időszakba, amikor az univerzum még csak 4,4 milliárd éves volt. A csillaghalmaz mögötti apró galaxist 60-szorosára nagyította fel a gravitációslencse-hatás.

"Minden galaxisnak ezzel a fázissal kell kezdenie az életét, de nem gyakran látunk ilyen galaxisokat a szomszédunkban" - mondta Bayliss. "Most visszamehetünk az időben, betekinthetünk a távoli univerzumba, életüknek ezen korai szakaszában lévő galaxisokat találhatunk és elkezdhetjük tanulmányozni, mennyire volt más a csillagformálódás folyamata" - tette hozzá. (MTI)