Őskori ragasztó maradványait fedezték fel kőszerszámokon, ami azt bizonyítja, hogy a neandervölgyiek már képesek voltak a komplex gondolkodásra. A szerszámokon talált ragasztó nyírkátrányból készült, aminek az előállítása előre gondolkodást és az elkészítés lépéseinek betartását igényli, vagyis igazolja azt a nézetet, miszerint eddig a tudomány alulbecsülte a neandervölgyiek képességeit. 

Bár csak néhány eszköz őrzi a ragasztó nyomait, a kutatók szerint ennek ellenére széles körben elterjedt lehetett. Az 50 ezer éves leletet az Északi-tenger alján találták, a kutatók valószínűsítik, hogy emiatt sikerült megőrizni a kátrányragasztó nyomait, a ragasztó más tárolási körülmények között már nem lehetne kimutatható.

A leletek arról tanúskodnak, hogy a ragasztót nemcsak arra használták, hogy egy fa nyélhez rögzítsék a követ, de egyfajta csúszásgátló fogóként olyan kövek egy részét is bekenték vele, amiket növények vágásához vagy állatok koponyájának felnyitásához használtak. Ezzel  a használója  nagyobb nyomást tudott  kifejteni anélkül, hogy a kő megsebesítette volna a kezét – áll Marcel Kiekus, a Stiching STONE alapítvány kutatójának tanulmányában.

A leletek egy olyan csoporthoz köthetőek, akik valószínűleg a jeges tundra területén éltek, ahol fák alig voltak. Ezért is egyértelmű, hogy előre kellett gondolkozniuk, ugyanis a nyírkátrány előállításához rengeteg fára volt szükségük, tüzet kellett rakniuk, és ott egészen pontos receptet követve tudták csak kinyerni a kátrányt. Egyértelművé vált, hogy a nyírfa kérgének desztillálására a több  lehetséges mód közül egy komplexebbet választottak a neandervölgyiek. Az is újdonság, hogy nemcsak a vadászathoz használtak eszközöket, de úgy tűnik, arra is szántak időt, hogy a mindennapi tevékenységekhez, mint a növények felszeletelésére vagy a hús felvágására is köveket élesítettek. 

Korábban úgy tartották, hogy néhány helyen például fenyőgyantát használhattak ragasztásra, de ennek használata nem igényelt bonyolult metódusokat és komplex gondolkozást.