Idén volt a legkisebb az ózonlyuk kiterjedése a Déli-sark fölött, mióta felfedezték az ózonréteg ezen elvékonyodását a nyolcvanas években. Azonban a NASA felhívja a figyelmet, hogy ez nem egy átfogó természetes folyamat része, hanem az idei évre jellemző szokatlan sztratoszférikus időjárás áll a dolog hátterében, írja a Sky News.
Az ózonréteg a nagyjából 25-35 kilométerrel a föld felszíne fölött található sztratoszféra ózonban gazdag része, amely kiszűri az élő szervezetekre káros ibolyán túli sugarakat. A legnagyobb méretű ózonlyukat 2001-ben jegyezte föl a NASA a Déli-sark fölött, amelynek közel 30 millió négyzetkilométer volt a kiterjedése. Az ózonréteg elvékonyodásáért felelős klórozott és fluorozott szénhidrogének, avagy ismertebb nevükön CFC-gázok betiltását követően megállt az ózonlyuk növekedése, majd folyamatosan szűkült.
Idén a lyuk legnagyobb kiterjedése mindössze 15 millió négyzetkilométer környékén volt, a legkisebb kiterjedése pedig 10 millió négyzetkilométer körül alakult.
Bár ez nagyon jó hír, arra figyelmeztet az amerikai űrügynökség, hogy kevés ráhatásunk volt a dologra, a jelenség mögött a sztratoszféra időjárásának változása áll.
Melegebb időben kevesebb felhőzet keletkezik ugyanis a sztratoszférában a sarkvidékek fölött, utóbbiaknak pedig kulcsszerepe van a sztratoszféra ózontartalmának természetes változásában. Az Egyesült Államok Nemzeti Óceán és Atmoszféra Szolgálata (NOAA), valamint a NASA arról számolt be, hogy az elmúlt 40 évben ez a harmadik alkalom, hogy sikerült megfigyelni, a magas hőmérsékletnek köszönhetően lassult a sztratoszféra ózontartalmának kimerülése, és ezáltal radikálisan csökkent az ózonlyuk mérete.
Susan Strahan, a NASA atmoszférakutatója elmondta, hogy ez egy nagyon ritka esemény, amit még nem egészen értenek a tudósok sem, de abban biztosak, hogy normál időjárási körülmények között az átlagos érték körül alakult volna az ózonlyuk mérete, tehát nem valami általános folyamatról van szó.