Őskőkori hűtőszekrényt találtak az ausztriai Kremsben.
A hűtő mintegy 23 ezer évvel ezelőtt készült, méghozzá - korára jellemző módon - kőből. Az Osztrák Tudományos Akadémia ásatását vezető Thomas Einwögerer az MTI tudósítása szerint a jól szervezett vadász- és gyűjtögető csoport által alkotott hústároló az egyetlen ilyen lelet ebből a korból, de magát a módszert a mai napig alkalmazzák.
Az Alsó-Ausztria északnyugati részének peremén található kremsi lelőhely az utolsó jégkorszak idején, időszámításunk előtt 24 500-18 000 évvel ezelőtt jobban hasonlított a mai Észak-Skandináviára, és jóval kevésbé a mai enyhe éghajlatú, szőlőtermelő vidékekre.
Einwögerer elmondása alapján "egy nagyrészt fűvel benőtt hideg sztyeppe a földön kúszó fenyőfajtákkal, nyírfákkal vagy fűzfákkal" volt, klímája száraz, a talaj mélye pedig egész évben jeges volt. Ha nyáron felerősödött a napsugárzás, csak a felszín olvadt fel némileg, a mélyedésekben sár alakult ki..
Két kis hegyvonulat között megbúvó kremsi katlanban a tudósok a pattintott kőkorszak korai időszakát feltáró lelőhelyen bukkantak a "kőhalomra", melyet vélhetően rénszarvashús hűtésére, tárolására használtak az akkor élt emberek. A leletről kiderült, hogy nagyon is megtervezett volt: egy 40-szer 40 méteres nagy táborhely legmagasabb pontján kapott helyet, ahol a legszárazabb maradt a terület nedves-latyakos nyáron is. A hűtést pedig a következő módszerrel valósították meg:
Hasonló stratégiával építenek maguknak hűtőt a inuitok is Kanada északi részén. A mélyén állandóan jeges "permafrost" talaj alulról nagyon jól hűti a húst, ugyanakkor a réseken befúj a szél. Ezáltal mélyhűtéssel fagyasztott hús jön létre, mely hónapokig, vagy akár tovább is megőrzi szavatosságát, ugyanakkor védve marad a ragadozóktól, például rókáktól és farkasoktól. Ez akkoriban sokat segített a meglehetősen mobilis csoportoknak az élelemellátásban, hiszen akár hónapokra elhagyhatták a táborhelyet, visszatérve sem jelentett gondot a táplálkozás. Az érintett törzs a füstölést a tüzelő szűkössége miatt nem alkalmazta, a levegőn szárításhoz pedig nagy állványokra és sok időre lett volna szükség.