Nagy számban élnek veszélyes tengeri kígyók az Új-Kaledóniai Baie des Citrons öbölben. A kutatók eddig azt hitték, hogy csak néhány egyed téved arra véletlenül, és azok is csak kisebb méretűek. De most kiderült, hogy a kisebb, és nem veszélyes tekősfejű kígyókon túl meglehetősen nagy populációban élnek mérgező, másfél méter hosszúságú tengeri kígyók is - írja a Guardian.
Claire Goiran az Új-Kaledóniai Egyetem professzora és Rick Shine a Macquaire Egyetem kutatója már 15 éve vizsgálja ezeket a nagy és veszélyes kígyókat, 2013 óta pedig közelebbről is szerették volna tanulmányozni, hogyan hatnak a tenger ökoszisztémájára.
Ebben egy csapat 60-75 éves nagymamától kapták a legnagyobb segítséget.
Mikor snorkeleztem, megismerkedtem egy Aline nevű hölggyel, aki ugyanott merült és fényképezgette a halakat. Hogy segítsen, elkezdett képeket készíteni a tengeri kígyókról. Aztán ő szólt a barátnőjének, majd a barátnő is szólt egy másik barátnőjének, végül hét nagymamától kaptam fotókat az öbölben található tengeri kígyókról.
- meséli Gorian, aki szerint az önmagukat Fantasztikus Nagyiknak nevező csoportnak köszönhetően rádöbbentek, hogy sokkal több mérges tengeri kígyó él az öbölben, mint ahogyan azt gondolták.
A kígyóknak egyedi a mintázata, így a nagyik fotóinak köszönhetően egyértelművé vált, hogy sokkal több egyedet tudnak megkülönböztetni, mint ahogyan azt eddig hitték. Eddig azt hitték, hogy csak néhány egyed kóborol arra, most azonban már 250 halálosan mérgező kígyót sikerült megkülönböztetni egy olyan öbölben, ami egyébként hemzseg az emberektől. Hogy eddig nem történt mérgezés, az annak köszönhető, hogy az állatok természete alapvetően nem támadó.
A kutatók szerint ez egészen biztosan nem derül ki, ha nincsenek a nagymamák, és a víz alatti képeik. Gorian azt is elmondta, hogy nagyon nehéz volt egy közös képre összerántani az önkéntes kígyófotózókat, mert valamelyikük mindig vagy túrázott vagy vitorlázott vagy az unokákra kellett vigyáznia, de külön-külön gyakran jártak az öbölbe fotózni.
Az egyik nagymamától megkérdezték az újságírók, hogy nem félt-e a mérges kígyóktól, de Aline Guémas azt felelte, hogy mindig kellő távolságot tartott, és sosem ért hozzájuk, mert "az ilyesmi a főnök dolga". Azt is elmondta, hogy ő maga is sokat tanult a kígyókról, akik egyébként nagyon fürgék, ezért nehéz őket fotózni, kivéve, amikor éppen táplálékot keresnek, ezért a nagyik ekkor kattintgattak a gépeikkel. Egy másik nagyi pedig arról számolt be, hogy bár kezdetben félt tőlük, de aztán rájött, hogy ezek az állatok alapvetően nem agresszívek, csak kíváncsiak.