Kólaivás, hamburgerevés és amerikaifoci-nézés közben szittya ősmagyar öntudattal tölti el az egyszeri internetezőt, ha október vége felé újra és újra az ismerősei elé tárhatja, hogy Magyarországon nincs halloween, mindenszentek van. Ettől aztán az amerikai szenny behúzott farokkal úszik vissza az óceánon keresztül, még az iróniát se veszi észre, hogy az amerikai tömegkultúra elleni felháborodásnak épp a Facebook a tipikus helyszíne.
Mindebből persze halálbiztosak lehetünk abban, hogy Magyarországon van halloween, csokit vagy csalunkkal, faragott töklámpással, álarcosbállal, szörnyekkel, boszorkányokkal együtt. De hogyan lett az ősi kelta aratóünnepből, amely eredetileg - a magyar halottak napjához hasonlóan - az elhunytakra való emlékezésről szólt, az ijesztő természetfeletti jelenségek kinevetésének
sok milliárd dollárt termelő, össznépi fogyasztási rítusa?
Bár a Márton-napot afféle ellenhalloweenként a hazai iskolákban és az óvodákban is megünneplik, a november 11-i ünnep (részben kissé késői időpontja miatt) nem igazán tudja felvenni a versenyt a közhiedelem szerint amerikai eredetű - valójában európai - halloweennel. Ezt egyre több tanintézményben is belátják, és az utóbbi években már teret adnak az ünnep hangulatához illeszkedő dekorációknak, tökfaragásnak, technikaórán fellógatható szellemek és hasonlók készülnek.
A jelenség sokakat zavar, de ugyanígy éreztek sokan Amerikában is, amikor az ünnep nagyjából száz évvel ezelőtt mainstream divat lett. Az Egyesült Államokban ugyanis egészen a 19. század végéig gyakorlatilag ismeretlen volt a halloween, legalábbis abban a formában, ahogy ma ismerjük. Ennek oka, hogy az amerikai keresztény közösségben meghatározó szerepet játszó puritánok nem örültek a mindenszentek napja (a halloween szó szerint szentek napját jelent) megünneplésének, ezért az csak a viszonylag kis létszámú anglikán és katolikus közösségekben maradhatott fenn.
Aztán a 19.század végén megérkeztek az éhezés elől menekülő ír bevándorlók milliói, és hozták magukkal az ünnepeiket (lásd például Szent Patrick napját). A 20. század első évtizedében szivárgott át végül a halloween népszokása a teljes amerikai társadalomba. Ez azonban nem ment kulturális és morális ellentétek nélkül. Különösen a katolikus közösségek érezték szentségtörésnek a boszorkányos idétlenkedést, főként Louisiana francia eredetű népessége tartotta magát öntudatosan ahhoz a mindenszentek-verzióhoz, ami Magyarországon is sokkal ismerősebb. Ők ilyenkor éjféli miséket tartottak a temetőkben, megszentelt gyertyákat gyújtottak, és tettek szeretteik sírjára, sokszor az egész éjszakát átvirrasztották a kripták mellett.
Az nyilvánvaló, hogy a halloween amerikai és globális népszerűségének hátterében a társadalom változatlan érdeklődése, sőt rajongása húzódik a természetfeletti, és ezért ijesztő világ iránt. Ez évszázadokkal ezelőtt senkit nem lepett volna meg, de még az I. világháború után, amikor a halloween igazán rabul ejtette Amerikát, sem tűnt különösnek. A világháború, és a 100 millió áldozatot követelő spanyolnátha-járvány miatt gyakorlatilag minden család gyászolt, így a szellemekkel teremtett kapcsolattal turnézó spiritiszták (például a Sherlock Holmes-történetekkel befutott Sir Conan Doyle) valóságos rocksztárok lettek Amerikában.
Gyorsan kialakultak a frontvonalak a spiritizmusban hívők, és az előző csoportot idiótáknak tekintők között. Utóbbi táborba tartoztak a bevett vallások képviselői (akik jogosan láttak konkurenciát a spiritizmusban, mint az emberek hiedelmeit monopolizáló mozgalomban), és a tudósok is, akik a ráció korát látták veszélyben, és a babonás középkor visszatértétől tartottak. Mindkét oldalnak megvolt a médiája, és természetesen a média játszotta a főszerepet a halloween népszerűvé válásában is.
Az ünnep ma ismert külsőségeinek kialakulása egyfajta kompromisszumként is felfogható a spirituális és a világi, a pogány hiedelmek iránt érdeklődő és az elhivatott keresztény csoportok között. Bár megtartotta az eretneknek minősíthető szimbólumokat, mára teljesen elveszítette vallási jellegét, így a kereszténység pozícióit sem veszélyezteti.
A 20-as, 30-as évek Amerikájában már teljesen megszokott volt, hogy szűkebb közösségek halloweeni partikat rendeztek, és a lakók (gyerekek-felnőttek közösen) végigjárták a szomszédokat, hogy ételt és pénzt kérjenek tőlük. A felfokozott hangulat, és a jelentős mennyiségben fogyasztott alkohol miatt a közfelfogásban a halloween éjszakája összekapcsolódott a bűnözéssel és a vandalizmussal. Az ünneplők rendszeresen kirakatokat, autószélvédőket törtek be (a biztosítók még ma is külön halloweeni útmutatókat adnak ki a kocsijukat féltő emberek számára).
A hatóságok az negyvenes évekre egyre szigorúbban léptek fel a nyílt utcán randalírozó ünneplőkkel szemben, de a problémát végül a baby boomer nemzedék oldotta meg. Ahogy egyre több gyerek született, a halloween mindinkább gyermekközpontú vigassággá szelídült. Ennek megfelelően erősítették a közbiztonságot október 31. éjjelén, és a "csokit vagy csalunk!" (trick or treat) felkiáltással házaló csoportok már szinte kizárólag gyerekekből álltak.
Az ünnep gyermekközpontúságának erősítése a kereskedelem alapvető érdeke is volt. Csak így válhatott a halloween a karácsony utáni legjövedelmezőbb ünneppé. A partikra, kosztümökre, álarcokra, tökre, édességre, dekorációkra évente 6 milliárd dollárt költenek az amerikaiak.
Az európai gyökerű halloween aztán Amerikából terjedt vissza Európába, illetve szerte a világba. Ha azt gondolnánk, hogy ezen csak a magyarok képesek felháborodni, nagyon tévedünk. Gyakorlatilag minden országban vannak hangos halloween-utálók, és ami a legérdekesebb, az angolszász kultúrájú államokban ugyanolyan hangosak, mint másutt. Itt egy ausztrál publicista háborog azon, hogy az ausztrálok utálják a halloweent, mert az túl amerikai. Egyébként szerinte minden okunk megvan gyűlölni ezt az ünnepet, de ebben
semmi jelentősége sincs a vélt vagy valós kulturális gyökereinek.
Amerikában, ahol gyakorlatilag mindenki úgy nő föl, hogy a halloween olyan fontos gyerekkori ünnep, mint a karácsony, a többség teljesen természetesnek veszi a hozzá kapcsolódó rítusokat. Egyes pszichológusok fontos szerepet tulajdonítanak neki a gyerekek kultúrába való bevezetésében (itt kultúrán nem az irodalmat, zenét, ilyesmit kell érteni, hanem egy közösség ideáinak összességét).
A kulturális antropológusok szerint a halloween a félelemről, a gonoszról, a felnőtté válásról és a halálról tanítja a gyerekeket - és mindezzel jó szolgálatot tesz nekik. Szerintük az efféle tradíciók és rítusok anélkül tanítják meg a gyerekeknek a közösség normáit, hogy szóban adnák át nekik a tudást. A szuperhősöknek és szörnyeknek beöltöző gyerekek kis időre megfordíthatják a társadalmi hierarchiát, és úgy érezhetik - miközben végig tudatában vannak annak, hogy az egész csak játék -, hogy ők kerültek a felnőttek fölé erőben, hatalomban. A félelmét legyőző, és a szomszédságot végiglátogató gyerekek zsákmánya az édesség, amit ezért kapnak.
Mindenki eldöntheti, hogy egyetért-e ezzel, vagy a mindenszenteket és a halottak napját meg kellene őrizni alapvetően szomorú ünnepként. De ez biztosan nem fogja megállítani a halloween kétségtelenül jobban eladható változatának terjedését.
Borítókép: Faragott tököt fényképeznek érdeklődők a közelgő halloween ünnep alkalmából rendezett Töklámpás fesztiválon a budapesti Hősök terén 2018. október 27-én. MTI/Mónus Márton