A Fuji akkor mert nagyot álmodni az utcai fényképezés témakörében, amikor sokan inkább veszni hagynák ezt a területet, és átengednék a mobiloknak. Pedig nagyon hamar kiderül, hogy egy jó koncepcióval és mindenek előtt egy jó géppel nagyon hamar visszajön a fotók megkomponálásának az élménye. Még az az izgalom is újra megvan, hogy vajon éles lett-e a képem.
Az X-Pro3 továbbmegy azon a bevált úton, amit az elődei elkezdtek, de kapott egy teljesen új EVF-rendszert, élénkebb és szélesebb színskálát, jobb lett a felbontás, és javítottak a kontraszton is. Nem egy hobbifotós eszköz, nem azoknak szól, akik a nyaraláshoz még vinnének magukkal gépet, és nem is azoknak, akik szeretnek automata módban kattintgatni az utcán egy divatos fényképezőgéppel.
Leginkább a profi fotósok tudják kihasználni azt, amit tud, és azok, akik legszívesebben visszamennének az időben, hogy a klasszikus fényképezés élményét éljék át újra és újra. De közülük sem mindenkinek való, hanem leginkább azoknak, akik meg szeretnék őrizni a filmes fotózás élményét úgy, hogy közben nem akarnak lemondani a digitális fotó adta lehetőségekről. Nyilvánvalóan ez egy szűk szegmense a piacnak, ennek ellenére mégis él és virul ez a sorozat.
Nem egy évre tervezték az X-Pro3-at, az elődje is 2016-ban jelent meg, a Fujinak az az álláspontja, hogy az embernek legyen egy jó gépe, amit a lehető legtovább használhat. Ennek érdekében lett titán a váz, mert a cég szerint ez a fényképezőgép tipikusan olyan, amit nem tesz el az ember a táskájába. Na nem azért, mert azt szeretné, hogy mindenki lássa, hanem mert pont annak a közönségnek szól, akiknél szinte mindig készenlétben kell, hogy legyen a gépük. Ennek köszönhetően viszont ki van téve annak, hogy kisebb vagy nagyobb karcolások, kopások jelenjenek meg rajta.
Három szín közül lehet választani, maradt a fekete, de új lehetőségként megjelent a világosabb, már-már pezsgő színű titán, és a Duratect réteggel bevont modell, ami színben sötétebb, a védőréteg pedig az ujjlenyomatokat vonzza, a karcokat viszont taszítja.
Az egyik legszembetűnőbb újítás a gépen a kijelző, és talán ez szorul a legtöbb magyarázatra is. A kettősséget úgy kell érteni, hogy egyrészt 180 fokban kihajtható egy LCD-kijelző. Furcsa módon nem lehet oldalirányba megfordítani, hogy például szelfizésnél lehessen használni, és úgy sem lehet forgatni, hogy a kijelző a fényképezőgép hátára simuljon. Persze mondhatjuk, hogy ez a gép már nem az a szint, aminél szelfizni akar az ember, vagy ezt a kijelzőt használná tartósan fotózáskor. Mindenesetre lehetett volna ez egy olyan opció is, amivel vagy él a felhasználó, vagy nem, így viszont a kérdést a gyártó döntötte el helyette.
Az alapkoncepció itt az volt, hogy ne vonja el semmi a fotós figyelmét, mikor a képeket készíti, és inkább az ösztöneiben bízzon, ne nézegesse fotónként a beállításokat. Ez egyébként egy újabb bizonyítéka annak, hogy tényleg profi felhasználóknak szól a gép, akik pontosan tudják, hogyan állítsák be a gépet, hogy olyan legyen a fotó, amilyet szerettek volna. Aki pedig nem profi, az is hamar elkezdi élvezni a tét nélküli fotózást, aztán reméli, hogy azért talál majd éles képeket is a memóriakártyán.
Az azonban kicsit megnyugtathatja az átlag felhasználókat, hogy az EVF rendkívül gyorsan, jól és megbízhatóan működik, még ha kicsit szokni is kell annak, aki a DSLR-gépek keresőihez szokott. A gép hibrid keresője, ami egyszerre egyesíti az optikai és elektronikus keresők előnyeit, egy idő után kellőképpen természetesnek hat, ahol azt is érzékelni lehet, mi történik a képen kívül, ami sokkal egyszerűbbé teheti a fotók komponálását, és legalább adhat némi támpontot, hogy jó lesz-e a kép.
A másik hátsó kijelző tulajdonképpen egy e-ink kijelző, ahol egyben láthatóak a fényképezőgép aktuális beállításai, illetve ha a felhasználó nagyon szeretné újraélni az analóg fotózás legapróbb részleteit, akkor kiválaszthatja azt is, hogy milyen film hatású képeket szeretne. Ekkor az e-ink kijelzőn úgy jelennek meg az infók, mintha csak az analóg gép tekercsét látná a fotós.
Ami nagy előnye a gépnek, hogy számtalan olyan megoldás került bele, ami azt szolgálja, hogy a lehető legkevesebb dolog vonja el a figyelmét a fotózásról, bár azért még így is kell egy kis idő, hogy kézre álljanak a gombok. Az autófókusz nagyon gyors, és jól is követ. A különböző témákkal jól el lehet kísérletezgetni, és izgalmas, hogy a többszörös exponálással akár 9 képet is össze lehet mosni, ezt kifejezetten élvezni fogják azok, akik szeretik így kiélvezni akár a művészi hajlamukat is, nekik való a monochromatic control vagy az az effekt, ami a kék színre helyezi a hangsúlyt, így a felhő vagy a tenger, esetleg a kettő együtt lehet élénkebb.
Hobbi vagy kezdő fotósoknak nem a legkézenfekvőbb választás, aki viszont ennél jóval komolyabb szinten űzi a fényképezést, és ilyen kategóriában keres gépet, annak érdemes tüzetesebben is megvizsgálni. A gép november végétől lesz itthon is elérhető.
| Fuji X-Pro3 | |
| Szenzor | X-Trans IV |
| Felbontás | 26MP |
| Processzor | X-Processor 4 |
| Shutter Lag | 0.045 sec (MS) 0.02 sec (ES) |
| Burst Shoot | 3 - 11fps (MS) 3 -20fps (ES) crop 30fps (ES) |
| AF | EV -6 |
| Többszörös exponálás | 2 - 9 exponálás |
| Akkumulátor | 370 kocka (EVF) |
Munkatársunk a Fuji meghívására és költségén vett részt a rendezvényen. A cikk enélkül nem készülhetett volna el, ugyanakkor teljes egészében szerkesztőségi tartalom, készítésére a cég semmilyen befolyással nem volt.