A Nesomyrmex hafahafa nevű madagaszkári hangya fején látható kinövések Csősz Sándort a punkok taréjára emlékeztették. Ezért is nevezte így el ezt az új, általa felfedezett fajt: az N. hafahafa madagaszkári nyelven totál őrültet jelent. E fajon kívül a magyar kutató, aki jelenleg is a San Franciscó-i Kaliforniai Tudományos Akadémián kutatja a Madagaszkárról begyűjtött hangyákat, még vagy hetven, a tudomány előtt addig ismeretlen rovart írt le néhány év leforgása alatt.

Mindez jól mutatja, hogy a hangyák világa mennyire ismeretlen, hiába hisszük azt, hogy e rovarokat olyan gyakran látjuk (elég csak a földön felejteni némi cukortartalmú élelmiszert), hogy kifejezetten unalmasak. Csősz nemrégiben megjelent könyvében, A földi idegenekben azt is kimutatja, hogy az egy bolyban élő hangyák sokkal inkább tekinthetők egy hatalmas szervezet építőegységeinek, semmint különálló egyedeknek. De már önmagában az is különleges – még ha ritkán gondolunk is ebbe bele –, hogy a hangyák sokan laknak egy helyen.

Egyáltalán nem általános dolog az, hogy egy rovar hazamegy. Sőt, sokkal magasabb rendű állatoknál sem gyakori, hogy egy élőlénynek stabil otthona van. Alig van olyan hüllő például, amelynek szociális viselkedése és helyhez kötöttsége akár csak megközelítené a hangyákét, sőt az emlősök között is a magányos lét a gyakoribb

– mondta az Indexnek Csősz Sándor.

De hogyan alakult ki ez az extrém módon egymásra utalt közösség? 190 millió évvel ezelőtt létrejött egy olyan rovarcsoport, amely elkezdte gondozni az ivadékait. Ez azért jelentett nagy evolúciós előny, mert ezáltal lecsökkenthették a lerakott peték számát, hiszen a gondozás révén növekedett a túlélésük esélye. Természetesen a szülők ettől még ugyanúgy befektetik a korábban peteképzésre fordított energiát a szaporodásba, csak már az utódok védelmével, táplálásával foglalkoznak.

Az utódok gondozásának kényszere más evolúciós változásokat is beindított. Legfőképpen meghosszabbodott a hangyák életideje. Míg az utódaikat nem gondozó rovarok utódai peterakás után általában csak rövid ideig élnek, úgy a dolgozó nőstény hangyák öt évig, a királynők akár harminc évig is életben maradhatnak. Mindezek a változások megnyitották a kaput a magasan fejlett rovartársadalom előtt.

A társadalom egyre bonyolultabbá válásával azonban egy másik, ezzel ellentétes folyamat is beindult. Az egyes hangyaegyedek jelentősége, sőt önálló életben maradási képességük is lecsökkent. Bizonyos értelmezések szerint már ma sem tekinthetők különálló egyedeknek, hanem csak az egész boly szuperorganizmusának alkotóelemei, mondhatni sejtjei ők.

A hangyák alkotta szuperorganizmus nem puszta metafora, ténylegesen leírja a közösség működését. A soksejtű élőlények evolúciója folyamán eljött az a pillanat, amikor a közösséget alkotó sejtek önmagukban megszűntek élőlénynek lenni, feladták önállóságukat. A hangyáknál is eljött ez a pillanat. Egy magányos hangya két napon belül elpusztul. Nem éhen hal, hanem beindul a szervezetében a programozott sejthalálhoz, vagyis az apoptózishoz hasonló folyamat

– folytatta a rovarkutató.

A sejtek az egész szervezeten belül ugyanazt a genetikai állományt hordozzák. A hangyáknál a genetikai egyezés 75 százalékos, mert a királynőt megtermékenyítő hímek csak egy másolatban őrzik a genomot, így az ő részükről mindig azonos gének adódnak át a következő nemzedékbe.

A kolónia egyetlen szaporodó egyede a királynő, illetve sok esetben a királynők, ha többen vannak egy bolyon belül. A több királynős felállás biztosítékot nyújt a kolónián belüli békés átmenetre. Abban az esetben, ha egyikük elpusztul, van, ki átvegye az aktuálisan petéző királynő szerepét. Sokkal drasztikusabb következményekkel jár az, ha az egyetlen királynő által irányított kolóniában leheli ki a lelkét az uralkodó. Ilyenkor a legtöbb esetben egymásnak esik az összes dolgozó (amelyek mind nőstények), már nem lesz semmi, ami együtt tartsa a bolyt. A kolónia feloszlik, a hangyák szétszélednek, és többségük néhány napon belül elpusztul. A tűzhangyák ugyanakkor, ha a királynő a szárnyas nőstények kirajzása előtt pusztul el, még egy-két hónapig hajlandók fenntartani a rendet, hogy a kikelő nőstények új generációjának egyik tagja átvehesse a királynő helyét.

Minthogy az összes dolgozó nőstény, és jó részük képes petét rakni, ettől csak a királynő feromonjai tartják őket vissza. Ha ő már nincs többé, az összes nőstény a saját érdekeit tekinti elsődlegesnek, és hirtelen minden társa vetélytárssá válik, akit le kell győzni. A kialakuló káoszt a kolónia nem élheti túl.

Kissé furcsa lehet, hogy Csősz Sándor miért Kaliforniában kutatja a madagaszkári hangyafaunát. Nos, egy hosszú távú projekt keretében évekkel ezelőtt rengeteg egyedet gyűjtöttek be a szigeten, és ezeket az Egyesült Államokba vitték. Ott minden szempontból jobbak a körülmények, mint Madagaszkáron. Jobb az infrastruktúra is, így nem fenyegeti a gyűjtött mintákat a gombásodás.

A Kaliforniai Tudományos Akadémián őrzik a világ talán legteljesebb gyűjteményét madagaszkári hangyákból, így aki ezeket akarja kutatni, annak ide kell jönnie –mondta Csősz Sándor. Madagaszkár sziget, így az ottani hangyák zárt rendszert alkotnak. Ennek ellenére hatalmas a diverzitásuk, eddig összesen 600 fajt írtak le, és még rengeteg van, amit nem ismer a tudomány.