Elizabeth Simas, a University of Houston kutatójának vezetésével egy ezerfős mintán vizsgálták az „empatikus beállítottság” és a politikai polarizáltság közötti összefüggést, és az eredmény szerint pozitív a kapcsolat: minél empatikusabb valaki (vagy legalábbis annak tartja magát), annál nagyobb valószínűséggel van éles politikai véleménye. Ebből következően az empatikus emberek hajlamosak határozottabban pártot választani, az átlagosnál erősebben elköteleződni a pártjuk mellett, és miközben arról pozitívabban vélekednek, az átlagosnál jobban utálják az ellenfelet is.

Ami igazán érdekes, hogy a kutatás adatai szerint az empátia korrelál a politikai elfogultsággal is. A kiegészítő vizsgálatban a résztvevő egyetemi hallgatóknak egy olyan (fiktív) hírt kellett értékelniük, mely egy egyetemi tüntetés megzavarásáról, erőszakos fellépésről és rendőrségi beavatkozásról szólt, és véleményt nyilvánítaniuk, hogy melyik félnek volt szerintük igaza. Míg az alacsonyabb empátiaszinttel rendelkező válaszolók attól függetlenül értékelték az eseményeket, hogy az demokrata vagy republikánus szervezésű volt-e az újsághír szerint, az „empatikusabbak” saját pártszimpátiáiknak megfelelően voltak elfogultak: lelkesen cenzúrázták volna a demonstráció felszólalóját, ha annak nézeteivel nem értettek egyet, és természetesen ennek az ellenkezőjét tették volna, ha egy pártállásponton voltak.

„Ez bizonyos fokig olyan, mint egy érzelmi fertőzés” – értékelte az eredményeket Elizabeth Simas. „Egyáltalán nem állítjuk, hogy az empátia valami szörnyű, rossz dolog lenne. Inkább azt hangsúlyozzuk, hogy egy összetett dologról van szó” – fogalmazott a kutatásvezető. Eric Groenendyk, a memphisi egyetem kutatója a csoportszolidaritás evolúciós gyökereire mutatott rá a New Scientist által idézett kommentárjában:

A morális érzelmek egy olyan világban fejlődtek ki, ahol a törzsi szolidaritás valószínűleg nagy előnyt jelentett a túlélésben. Így elég logikus, hogy az empátia a saját csoportra irányul.