A Napo megyei víznyelő klaszter nem kevesebb mint 19 karszt víznyelőből áll, melyeket föld alatti folyó- és barlangrendszer köt össze. A víznyelők némelyike a tengerszint feletti ezer méter magasan húzódó fennsíkon alakult ki, de vannak, melyek a föld alatti folyók mentén keletkeztek. A Ráktérítőtől délre található legnagyobb víznyelő klaszter felfedezése hozzájárulhat a víznyelők kialakulásának megértéséhez – magyarázta Csiang Csung-cseng, a francia és brit tudósokat is mozgósító kutatást szervező Kínai Geológiai Kutatóintézet Karsztgeológiai Intézetének vezetője.

A klaszter víznyelőinek többsége több mint egymillió köbméteres, eredeti vegetációjuk szinte érintetlen, és az emberi tevékenység nagyon csekély hatása érzékelhető környezetükben. Az óriási víznyelők, amelyeket Kínában „tienkeng“-nek neveznek, olyan dolinák, amelyek karsztvidékekre jellemzőek. Főleg Kínában, Mexikóban és Pápua Új-Guineán alakultak ki, méghozzá akkor, ha a talajfelszín alatti karsztkőzet – jellemzően mészkő vagy dolomit – meggyengül, a leszivárgó víz tágítja a kőzet repedéseit, és kimos egy barlangot. Ha egy ilyen, föld alatti barlang mennyezete elvékonyodik, beomolhat, amikor már nem bírja a rá nehezedő terhelést. A víznyelők nyílása olykor meglepően szabályosan kerek lehet.

A tienkeng elnevezést 2001-ben Csu Hszüe-ven geológus javasolta a több mint száz méter mély dolinákra, mivel ezekre a különleges geológiai képződményekre még nem volt külön szakkifejezés.