A címben olvasható állításban nem is az a szenzációs, hogy egy ilyen hatalmas állatnak mindössze kettő a pulzusa percenként, hanem az, hogy ezt meg tudták mérni, elsőként a világon.

Közismert a negatív összefüggés a gerinces állatok testmérete és élettani folyamataik gyorsasága között. Az ember pulzusa nyugalomban percenként 60-100 , testmozgás közben azonban akár 200-ig is felmehet. A cickányok szíve viszont már több mint ezerszer is verhet percenként (a rekord 1511/perc).

A Stanford Egyetem tengerbiológusai noninvazív módon egy narancssárga műanyag dobozba épített, tapadókorongos EKG-készüléket erősítettek egy 22 méteres hím kék bálna oldalára, ezzel voltak képesek megfigyelni a szívritmusát. Először a bálna oldala mellé manővereztek egy gumicsónakkal, és várták, hogy az állat a felszínre jöjjön levegőt venni. Eközben az EKG-gépet készenlétbe helyezték egy rúd végén. Amikor a bálna végre a felszín fölé emelkedett, a rúddal odacuppantották az oldalára az eszközt, a lehető legközelebb a szívtájékához, a bal mellúszója mögé.

A kutatók 7 órányi szívműködésről árulkodó adatot gyűjtöttek így be. Az eredmények alapján alapvető különbség van a felszínen úszó bálnák és a mélybe merülő állatok szívműködése között.

Normál körülmények között akár 37-re is felmehet a kék bálna pulzusa, de amikor a felszín alá bukik, hogy táplálkozzon, végletesen, akár percenként kettőre lassítja le a szíve dobogását. Ez a nagy eltérés talán a víz nyomásával lehet összefüggésben, bár az okokra még csak spekulációk vannak.

(Reuters)