A figurát, amelyről a kanadai Victoriai Egyetem régészei most úgy vélik, hogy a legidősebb ismert sakkbábú a világon, még 1991-ben találták egy jordániai ásatáson, ahol egy ősi kereskedelmi állomás maradványait tárták fel.
A bábu csak nagyon távolról hasonlít a bástya mai kinézetére. Formája négyszögletes, tetején ék alakú bevágással, amitől mintha két szarva lenne. Ez azonban illik a korai sakk-készletekben szereplő bástyák alakjához. Kezdetben ezek valószínűleg nem bástyák voltak. A figura perzsa neve rukh volt (innen ered a bábu angol rook elnevezése is), és harci szekeret jelentett.
A tárgyat homokkőből faragták az i. sz. 7-8. században. A sakk viszonylag jól dokumentált módon Indiából származik, és nagyjából 1500 éves. Az iszlám szövegek már 643-ból említik, mint népszerű társasjátékot. A sakk kereskedők közvetítésével terjedt nyugat felé, így nem meglepő, hogy éppen egy forgalmas kereskedelmi állomás maradványai között bukkantak a figurára.
A kereskedelmi állomást Humajmának nevezték, és intenzív kapcsolatokat ápolt mind Indiával, mind a Közel-Kelet egyéb államaival. Humajmában a nagy hatalmú Abbaszid család uralkodott, akik idővel megdöntötték a régió uralkodóit is, és a családfő magát kalifának nyilvánítva foglalta el a térség trónját.
Bár a régészek szerint nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a lelet valóban bástyaként funkcionált volna, a megtalálási helye, illetve a kialakítása ezt nagyon valószínűvé teszi.
A legősibb, teljes egészében fennmaradt sakk-készletekben szereplő bástyák valóban hasonlítanak a lelethez. A Metropolitan Museumban őrzött készletben a királyt (pontosabban sahot) egy nagy trón, a királynő(nek megfelelő) bábut egy kisebb trón szimbolizálja. A futó feladatait ellátó elefánt egy két agyarral rendelkező figura, a csikó pedig egy egészen felismerhetően lófejű bábu.