Meglepő, de kifejezetten nehéz matematikai valószínűségszámítási feladat kiszámolni, hogy a játékos milyen eséllyel nyerhet a pasziánszban. Sok matematikus kifejezetten szégyenként élte meg, hogy hosszú évekig próbálta kiszámolni a sikeres kirakás valószínűségét, de egyszerűen nem sikerült.
Most sem a klasszikus valószínűségszámítási képletek segítségével sikerült megoldani a feladatot. Hanem a skót St Andrews-i Egyetem matematikusai írtak egy programot, amely lejátszott pár milliárd partit magában (végül is, egyszemélyes játékról van szó). Ezután kiadta, hogy a játszmák hány százalékában sikerült az összes kártyát felszednie, és a megfelelő sorrendbe rendeznie.
A pasziánsz legismertebb formája (köszönhetően a Windows 3.1-be épített, és a korai kilencvenes évek irodáinak hasznos munkával töltött idejét jelentősen csökkentő programnak) a Klondike. Noha pofonegyszerű játékról van szó, a híres matematikus, Irving Kaplansky annak idején - tisztán tudományos célból - lejátszott 2000 partit,
de csak 36,6 százalékukat nyerte meg.
A St Anrdrews-i program egymilliárd leosztást rakott ki. De ezeken belül is számos különböző stratégia sikerességét elemezte, volt olyan parti, amelyben egy 2274 lépésből álló szekvenciát vitt végig, csak hogy lássa, a végén sikerül-e megoldani az asztalt. Így kiderült, hogy
82 százalékos a győzelem esélye.
Persze ezt úgy kell érteni, hogy ekkora eséllyel rakja ki a pasziánszt az a játékos, akiknek korlátlan erőforrásai vannak, és praktikusan az örökkévalóságig próbálkozhat. Egy másik népszerű windowsos játékban, a Freecellben viszont szinte 100 százalék a nyerés valószínűsége, ha elég okos az ember (gép).
Bár ezzel a módszerrel nem lehetséges bizonyítani, hogy valóban ennyi lenne a nyerő odds, de minthogy olyan eszméletlenül sok leosztást játszottak le, az eredmények bizonytalansága kevesebb, mint 0,1 százalék.