A NASA tavaly indított a Parker napkutató szondát naprendszerünk központi csillaga felé. Mára a szonda minden ember alkotta űrszköznél közelebb jutott a Naphoz, és javában küldi haza a korábbiaknál jóval pontosabb méréseit az ott tapasztalt elektromágneses jelenségekről.

Az már eddig is tudott volt, hogy a napszél (tehát a Napból kilépő, töltött részecskék áradata) felgyorsul, amint elhagyja a Nap légkörének legkülső rétegét, a koronát. A mostani mérések azonban felfedték, hogy a napszél áramlási sebessége jóval nagyobb, mint várták. A Nap mágneses terének felfedezett furcsaságai pedig magyarázatot is adhatnak e nagy sebességre.

Jasper Halekas, az Iowai Egyetem New Scientistnek nyilatkozó asztrofizikusa elmondta, hogy bár a földről nem látszanak, a Nap koronájában milliószámra vannak olyan S-alakú pontok, amelyek mentén sokkal gyorsabban áramlik a plazma, mint máshol. Ezek rengeteg energiát tárolnak, így közrejátszhatnak a napszél felgyorsításában, illetve megmagyarázhatják, hogy a korona miért olyan döbbenetesen meleg (több millió fokos).

Sebességük alapján kétféle napszelet különböztetnek meg. A gyors napszél másodpercenként 750 kilométer tesz meg, és a korona nyílásain lép ki, ahol a Nap mágneses mezejének erővonalai pontosan kifelé mutatnak. A lassú napszél sem cammog, hiszen 500 kilométert tesz meg másodpercenként, viszont mindeddig nem értettük, hogy honnan ered, és hogyan alakulnak ki jellemzői.

A szonda mérései alapján kiderült, hogy lassú napszél is a korona nyílásai lép ki. Míg a gyors szél a Nap sarki régióihoz közeledve gyakoribbá váló lyukakon át távozik, addig a lassú napszél az egyenlítő közelében lévő magányos lyukon át lép ki.

A Parker szonda már most is kétszer közelebb jutott a Naphoz, mint bármely korábbi műszer. És tovább közeledik. A kutatók arra számítanak, hogy eközben olyan jelenségekkel fog szembesülni, amelyekre senki sem számíthat.