Hat gazdag országra (Ausztrália, Kanada, Japán, Dél-Korea, Egyesült Királyság, Egyesült Államok) kiterjedő kutatás szerint a hajléktalan emberek 53 százaléka szenved traumás agysérülést élete során. Az nem világos, hogy a sérülés inkább következménye vagy inkább okozója a hajléktalanságnak.

A traumás agysérülés akkor alakul ki, amikor az ember fejét nagy erejű ütés éri. Ez fakadhat közlekedési balesetből, elesésből, de erőszakos cselekményből is. A traumás agysérülés időnként maradandó neurológiai vagy pszichiátriai zavarokhoz vezethet.

A kanadai Brit-Kolumbiai Pszichiátriai kutatóintézet munkatársai által végzett kutatás megállapította, hogy a hajléktalanok 2,3-szor nagyobb veszélynek vannak kitéve az agysérülés szempontjából, mint a teljes népesség. Még nagyobb a közepes, illetve súlyos traumás agysérülés veszélye a hajléktalanoknál, a populációs átlaghoz viszonyítva. Az utcán élő emberek negyede ugyanis ilyen, már nem enyhének minősülő agysérüléssel él, és ez tízszer nagyobb arány, mint a teljes népességben.

A szakértők többsége azon a véleményen van, hogy a fejet ért traumák, illetve az otthon elvesztése egymást erősítő folyamatok. Ha valaki súlyos agysérülést szenved, könnyebben veszíti el a munkáját, adósságokba keveredik, szociálisan izolálódik, végeredményben pedig könnyebben fog az utcára kerülni. De természetesen az ok-okozati kapcsolat a fordított irányban is működik: a hajléktalanok gyakrabban szenvednek baleseteket, illetve válnak erőszakos támadások aldozatává.

A Lancet közegészségügyi szakfolyóiratban megjelent tanulmány mellé írt cikkekben a téma kutatói kiemelik, hogy a hajléktalanság olyan közegészségügyi krízishelyzetet teremt, amelynek pontosan tudjuk a megoldását (hajlékot kell teremteni az érintett emberek számára), mégsem vagyunk képesek vagy nincs meg a hajlandóságunk segíteni rajtuk.

(Guardian)