Menni vagy maradni? Van-e helye a tragédiák után a vulkánturizmusnak? Ez vetődik fel sokakban a fehér-szigeti vulkánikitörés után, aminek következtében öten meghaltak, nyolcan eltűntek és 31 személy kórházba került. Nem ez az első ilyen, halálos kimenetelű vulkánkitörés ebben az évben. Nyáron az olasz Stromboli vulkán kitörése során halt meg egy turista, és csak a véletlenen múlt, hogy nem lett több halálos áldozat, mivel a vulkánkitörés pont a turistacsoportok hegyre indulása előtt következett be. Néhány évvel ezelőtt a japán Ontake váratlan kitörése több mint 200 embert érintett a hegyen, a halálos áldozatok száma meghaladta a hatvanat.
Mennyire lehet váratlan egy vulkánkitörés? Ez volt a kérdés 2014-ben, a japán tragédia idején, és ez a kérdés most is.
Minden tűzhányó más, mindegyik másképpen működik. Vannak olyanok, amelyekről tudjuk, hogy képesek olyan kitörésre, amit nem lehet előre jelezni, de olyanok is, amelyekről nincs ennyi ismeretünk sem. Ott valóban bármikor bármi bekövetkezhet. Hogyan lehet ez, amikor a mai technológiai fejlettség mellett már rendelkezésre kell állnia minden eszköznek, a modern műszerekkel pedig egészen apró szeizmikus jeleket is fogni lehet? Ráadásul Japánban és Új-Zélandban ezt különösen elvárjuk.
Sok vulkán esetében valóban nagy érzékenységű műszerek vannak kitelepítve, azonban az aktív vulkánok több mint fele nem áll állandó megfigyelés alatt. A Fehér-sziget vulkánja ugyanakkor pont a jobban megfigyelt tűzhányók közé tartozik. Akkor mégis hogyan következik be egy ilyen tragédia?
A vulkanológiai munka célja, hogy minél jobban megismerjük a tűzhányók működését, és e tudás segítségével igyekezzünk emberéleteket megóvni. Ez több esetben sikerült, azonban azt is tudjuk, hogy vannak olyan vulkáni kitörések, amelyek nagyon gyorsan következnek be, és nem adnak semmi előjelet. Ilyenek azok a vulkáni működések, amikor még csak a magma sem jut a felszínre. A magma, azaz a felszín alatti kőzetolvadék sekély mélységbe nyomul, és ott megakad. A 700-1000 Celsius-fokos hőmérséklete felfűti a felette lévő kőzeteket és a felszín alatti vizeket, úgymint a talajvizet, a magmából kikerülő, úgynevezett hidrotermális oldatokat, a felszíni repedéseken leszivárgó csapadékot, esetenként a tengervizet. A forráspont fölé hevített víz a kőzet pórusaiban raktározódik mindaddig, amíg nem történik egy olyan esemény – legyen az egy kisebb földrengés vagy a magma nyomóereje, esetleg magmás gázok kiszabadulása –, hogy az óriási nyomás alatt lévő rendszer megbomlik, a túlhevített víz hirtelen gőzzé válik, és hatalmas energiájú robbanást okoz. A kőzettest piciny darabokra esik szét és zúdul a felszínre.
A felszínen e folyamatot, ahogy számos videófelvétel is mutatta, úgy látjuk, hogy egyik pillanatról a másikra hirtelen forró vízgőz csap fel, majd sötét vulkáni hamu lövell ki, esetenként kisebb-nagyobb kőzetblokkok repülnek ki és záporoznak nagy területen. A kitörési felhő végül a nagy súlya alatt összeomlik, és oldalirányba torlóárak hömpölyögnek szét nagy sebességgel.
Egy ilyen kitörés esetében, ha közelben emberek tartózkodnak, nincs menekvés. A kitörés rövid idő alatt történik, percek vagy néhány tíz perc alatt, de a következmény halálos. A Fehér-szigetről lehetett tudni, hogy egy ilyen kitörés bármikor bekövetkezhet. Az elmúlt évtizedekben számos ilyen történt. Azonban az Új-Zélandtól mintegy 50 kilométer távolságban lévő piciny sziget, ami magántulajdonban van, kedvelt turistacélpont.
Az új-zélandi szakemberek néhány hete jelezték, hogy a vulkáni rendszerben arra utaló jeleket találtak, hogy bekövetkezhet egy ilyen kitörés, de ennek esélyét kis valószínűségűnek gondolták.
A turistaidény azonban zajlik, sokan szeretnék látni a gőzölgő vulkáni krátert, a kiáramló gázoktól és oldatoktól elszíneződött kőzeteket, a vad környezetet.
Helyi idő szerint hétfő délután mintegy ötven turista tartózkodott a helyszínen, többen a kráterben voltak. Ekkor következett be a váratlan kitörés. Rossz helyen és rossz időben voltak – azonban nem lehet a kérdést csupán egy véletlen egybeeséssel elütni, még akkor sem, ha egy ilyen esetnek valóban nagyon kicsi a valószínűsége.
A vulkanológusok megfeszítetten dolgoznak azon, hogy akár még az ilyen váratlan eseményeket is jobban előre lehessen jelezni. Ehhez kell a sok-sok tudományos munka, kellenek a kőzetelemzések, a gázösszetétel mérése, a kísérletek, az elméleti modellek. Az elmúlt évtizedekben nemcsak tudásban sikerült jelentősen fejlődni, hanem ezek alapján a műszerek alkalmazásában is. Ma már sokkal nagyobb eséllyel tudunk előrejelzést adni, még akkor is, ha a kitörés pontos idejét nem is lehet előre megmondani.
Ezek az előrejelzések is életek tízezreit óvták már meg.
Azonban a tragédiák elkerüléséhez szükséges a felkészülés is. Szükséges, hogy az emberek – különösen azok, akik veszélyes helyekre, mint például aktív vulkánokra mennek – tudatában legyenek, hogy mi történhet. Szükséges, hogy a hatóságok is ennek megfelelően biztosítsák a látogatást. A turizmus óriási léptékben növekszik, egyre többen kelnek útra, egyre több helyre juthatunk el.
Ahhoz, hogy biztonságban, élményekben gazdagodva visszatérjünk, elengedhetetlen, hogy felkészüljünk a veszélyhelyzetekre is. A vulkanológus munkája ezért arra is kiterjed, hogy minél szélesebb körben juttassák el az ismereteket, ez is a tudomány feladata. De kell ehhez fogadókészség és adott esetben kellenek hozzá erre alapuló intézkedések is.
(A szerző geológus, vulkánkutató, az MTA levelező tagja, az ELTE Kőzettan-Geokémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetője)
(Borítókép: Turisták a fehér-szigeti vulkánnál 2010-ben - fotó: EyesWideOpen / Getty Images)