Még nem késő: ha az emberiség képes valóban lényegi lépésekre a világgazdaság és a társadalom megváltoztatásában, akkor a mai fiatalok még úgy mehetnek nyugdíjba, hogy élhető Földet hagynak gyermekeikre. Ehhez azonban alapvető átalakításokra lenne szükség – állapítja meg a Science-ben megjelent, eddigi legteljesebb és legkomplexebb értékelés a földi élet jövőjéről.
A világ vezető tudományos lapjában megjelent tanulmány egyik szerzője magyar: Molnár Zsolt az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a Hagyományos ökológiai tudás kutatócsoport vezetője. A kommentátorok szerint a következő években ez lesz a hivatkozási alap az emberiség jövőjéről szóló tárgyalásokon és konferenciákon. Az értékelés fő üzenete, hogy a helyzet ugyan még menthető, de elszigetelt intézkedésekkel nem fogunk célt érni, komplex és gyökeres változásra van szükség.
A globalizációval az emberi természetpusztítás hatása is globálissá vált, a távkapcsolatoknak ezekről a globális hatásairól azonban ez az első átfogó jelentés – idáig a különböző tudományterületek nagyrészt párhuzamosan gyűjtötték az ezt tükröző tudományos tényeket. Ez a mostani, Föld-léptékű integrált nemzetközi értékelés a korábbiaknál részletesebb képet ad a természet és ember kölcsönös egymásra utaltságáról és a már zajló, illetve a küszöbön álló globális válság mértékéről és mélységéről.
A hetvenes évek óta az emberiség földi életre gyakorolt hatása meredeken nőtt.
A gazdaság célja egyre inkább a természetből származó anyagi javak lehető legnagyobb mértékű kiaknázása, miközben a kínálat és kereslet között a globális kereskedelem révén megnövekedett a földrajzi távolság. A természet ilyen példátlan bitorlása az emberiség fennmaradásához is szükséges földi élet „szövetének szétbomlásához” vezet – emeli ki az Ökológiai Kutatóközpontnak a nemzetközi tanulmányról szóló közleménye.
A természet állapotára vonatkozó indikátorok túlnyomó többsége nem ad bizakodásra okot.
egyaránt romlást mutat.
Csökkent a természet teljesítőképessége, beleértve az emberi egészség alapját adó természeti folyamatokat (ilyen a termőföld képződése, a víztisztítás, és a klímaszabályozás).
A természetet és a természeti hozzájárulásokat érintő változások a következő évtizedekben várhatóan tovább fognak rosszabbodni, hacsak nem cselekszünk gyorsan, hogy az elmúlt 50 év folyamatait megszelidítsük – fogalmaz a Science-ben megjelent tanulmány szerzőgárdája. Hogy mi mindent kellene sürgősen lefékezni?
A jövőre vonatkozó forgatókönyvek elemzése a kutatók szerint azt mutatja, hogy még megvalósítható egy olyan világ, amely megfelel az élelemre, energiára, éghajlatra és vízre vonatkozó ENSZ fenntarthatósági céloknak, és a riói, a biológiai sokféleségről szóló célkitűzéseknek.
Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy elszigetelt intézkedésekkel nem fogunk célt érni. Bár a természet hanyatlásáért közvetlenül felelős okok kezelése elengedhetetlen, semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza a földi élet szövetének további bomlását. A leromlási folyamat visszafordítása – és egy fenntartható jövő – csak olyan, azonnali változtatásokkal érhető el, amelyek a problémák gyökereit kezelik. Magyarán a közvetlen hatások hátterében álló, egymással összekapcsolódó gazdasági, társadalmi-kulturális, demográfiai, politikai, intézményi és technológiai hajtóerőket is kezelésbe kell venni. Mindehhez pedig újszerű kormányzási módokra is szükség van – hangsúlyozzák a kutatók, félig már a politika illetékességi területére merészkedve.
Bár a kihívás nagyon nagy, a feladat minden további késlekedéssel csak még nehezebb lesz.
Az elemzés egyik fő eredménye, hogy megneveztek néhány prioritást, mint például a természetpusztítást generáló „perverz” támogatások felszámolását. Felsoroltak néhány stratégiailag fontos „pozitív Achilles-pontot” is, ilyen
(Borítókép: Fülöp-szigeteki tanulók félmillió facsemetét ültetnek egyetlen óra leforgása alatt / MTI / Dennis M. Sabangan)