Jane-t és Petey-t a 2000-es évek elején találták az egyesült államokbéli Hell Creek-formáció területén. Miután alaposan megvizsgálták a csontjaikat, korábban arra a következtetésre jutottak, hogy bár hasonlók a Tyrannosaurus rexhez, testük kisebb nála, mégis felnőtt egyedek - így különálló fajhoz tartoznak.
Így elnevezték őket Nanotyrannusnak. Most azonban az Oklahomai Állami Egyetem paleontológusai újra megvizsgálták őket, és más eredményt kaptak. Szerintük fiatal T-rexekről van szó, csontszerkezetük pedig forradalmasíthatja a dinoszauruszok fiatalkori csontfejlődéséről meglévő ismereteinket.
Mintákat vettek a combcsontból és a sípcsontból, majd egy milliméternél is vékonyabb metszeteket készítettek belőlük, amelyeket mikroszkóp alatt vizsgáltak. A csontszerkezeti képeken azt látták, hogy a csontot összetartó kollagénrostok össze-vissza álltak, ami gyors és egyenlőtlen sebességű csontképződésre utal. Ez a fiatal állatokra jellemző, mivel idősebb korban a csontképződés lelassul és kiegyenlítettebbé válik.
Emellett megvizsgálták a csontjaik növekedési gyűrűit is. Ezek a fatörzsek évgyűrűinek állati megfelelői, és azért alakulnak ki, mert az év egyes időszakaiban eltérő sebességgel növekszik a csont. A gyűrűk vizsgálatából kiderült, hogy a dinók mindössze 13-15 évesek voltak halálukkor. Eközben a T-rexek 20 éves korukban érték el az ivarérettséget, és akár 30 évig is élhettek.
A fiatal T-rexek kisebb méretük ellenére sem voltak ártalmatlanok. A feltételezések szerint eltérő funkciót láttak el az ökoszisztémában, ahogy nőttek. Általában a koruknak megfelelő növényevőkre vadásztak. Fürgébbek lehettek, mint kifejlett fajtársaik, így képesek voltak elkapni a gyorsabb mozgású prédákat is, amelyek a felnőtt T-rexek elől könnyűszerrel elmenekülhettek.