A willendorfi Vénusz óta minden hasonló, őskőkori termékenység-istennőt ábrázoló kis szobrocskát Vénusznak neveznek a régészetben. Már több mint száz került elő belőlük Európa-szerte, és közös jellemzőjük, hogy másodlagos nemi jellegeik (legfőképpen mellük, illetve fenekük) túl van hangsúlyozva, karjaikat pedig általában keresztbe vetik törzsük előtt.

Hasonló szoborra lelt Marin Cârciumaru is, aki a Szabadság.ro cikke szerint hasonló szerepet tölt be a román régészetben, mint Zavi Havász az egyiptomiban: mindenkit lenyom, hogy ő kerüljön reflektorfénybe, miközben hozzáértése megkérdőjelezhető. Ez esetben azonban a körülötte gerjesztett felhajtás nem tűnt túlzottnak, hiszen a Vénusz-szobrocska lehetett (volna) a legöregebb, nagyjából 17 ezer éves hasonló műkincs Romániában.

Csakhogy nem volt minden rendben a Vénusszal. Az már a múzeumi bemutatón feltűnt néhány művészettörténésznek, hogy a szobor jelentősen különbözik a hasonló alkotásoktól. Vonalai túlságosan letisztultak, és hiányzik a keze. Mindezek alapján azonnal elindult a zúgolódás, hogy csak hamisítványról van szó.

A bombát mégsem a szakma robbantotta, hanem a Libertatea lap, amelynek oknyomozása kimutatta, hogy a szobrot a régész állításával ellentétben nem is ő találta, és nem is az ő ásatásán került elő. Ehelyett két fiatal lelt rá – sokak által megkérdőjelezett állításuk szerint – az ásatástól pár kilométerre. A szenzációból Cârciumaru sem akart kimaradni, így a tévékamerák előtt eljátszották a felfedezést, ami így egyértelműen csalás volt.

A régész azzal védekezik, hogy ez bevett módszer a régészetben, ha akkor kerül elő egy műtárgy, amikor történetesen az ásatásvezető nincs ott. A kritikusok szerint a rendes régészetben ez tilos, csak az ismeretterjesztő csatornákon magukat mórikáló showbusiness-régészek nyúlnak efféle eszközökhöz.

Az, hogy a Vénusz valódi-e vagy szimpla hamisítvány, még nem derült ki végérvényesen. A román régészszakma az utóbbira fogadna nagy összegekben, de a végső szót egy nemzetközi bizottság fogja kimondani.