Szenzációként söpört végig a világsajtón a hír: felfedezték az első eszközhasználó tengeri madarakat. Az Index is beszámolt róla. Ahogy azonban a kezdeti hype csillapodni látszik, és szóhoz jutnak a visszafogottabb szakértők is, úgy sokasodnak a kétségek a gallyal valamit csináló lunda viselkedését illetően.
Öt évvel ezelőtt az Oxfordi Egyetem lundakutatója egy Wales partjai mentén fekvő szigeten különös jelenségre lett figyelmes. Egy lunda (amelynek angol neve puffin) rövid gallyat tartott a csőrében, amellyel megvakarta a hátát. Sajnos a biológusnak éppen nem volt a keze ügyében a kamerája, így filmfelvételt nem készített az esetről, mindössze a jegyzetfüzetében jegyezte fel.
Évekkel később ugyanez a kutató, Annette Fayet Izlandon vizsgálta az ottani lundákat, és a kihelyezett önműködő kamerák egyik felvételén végre viszontlátta ugyanazt a viselkedést, mint korábban - pontosabban valami hasonlót. A videón egy lunda egy gallyat tart a csőrében, majd a begyéhez érinti.
A biológus szerint a madár nyilván nem azért fogta meg a gallyat, hogy azt fészekanyagként használja, mert ahhoz az túl kemény. A lundák puha füvet használnak a fészek bélelésére. Ráadásul, miután a lencsevégre kapott madár befejezte a vakarózást, eldobta a botot, nem építette be a fészekbe, és a gally még órákkal később is a földön hevert.
Nagyjából ennyi a megfigyelt viselkedés, és nincs is több bizonyíték.
Az egy másodperces jelenet alapján mégis igazoltnak látták, hogy a lundák - elsőként a tengeri madarak közül - eszközt használnak. Ez rendkívül fontos a gondolkodásbeli képességeik megértése szempontjából. Az eszközhasználat általában fejlett kognitív apparátust feltételez, hiszen ha belegondolunk, igen komplex módon kell átlátni a tárgyak fizikai jellemzőit, saját céljainkat, és cselekedetünk következményeit ahhoz, hogy még a legegyszerűbbnek tűnő szerszámot is célszerűen használhassuk.
Nem sok állat használ eszközöket, de a madarak közül kiemelkednek a varjúfélék, amelyek egyébként is elképesztően intelligensek. A tengeri madarak azonban eddig nem számítottak - a tudományos felfogás szerint - a madárvilág elmebajnokainak. És ez korántsem biztos, hogy ezzel az egy másodperces mozzanattal megdől. Az eredményről megkérdeztük Miklósi Ádám egyetemi tanárt, az ELTE Etológia Tanszék vezetőjét, aki nem igazán volt elbűvölve.
Több ezer órányi videófelvételen kettő darab eseményről van szó, ezek akár véletlenül is bekövetkezhettek. Mindez messze nem igazol egy "jelenséget" A videó alapján szerintem nincs az a tetű, ami ettől az cselekvéstől kiesik a tollazatból. Ezen kívül a hasát talán a csőrével is eléri a madár, és ha már eszközzel vakarózik, akkor olyan testrészt kellene érintenie, amit nem ér el a lábával/csőrével. Ha tényleg van jelenség, akkor azt laborban kellett volna igazolni, mielőtt ekkora hír lesz belőle, pont úgy, ahogy a kaledóniai varjak esetében ez megszokott.