Az afrikai szürke papagájok úgy is kisegítik társukat egy feladatban, amelyben csak a másik szerezhet élelmet, hogy ebből nekik semmilyen azonnali hasznuk nem származik.Ez a látszólag önzetlen viselkedést tudtunkkal eddig csak az emberszabásúakra volt jellemző.

A papagájok és a varjúfélék kiemelkednek intelligenciájukkal a madárvilágból, de a tényleges önzetlenséget (altruizmust) még a varjaknál sem figyelték meg (ahogy egyéb papagájoknál sem). A szürke papagáj viszont hajlandó jófejségből is segíteni társának.

A Max Plack Ornitológiai Intézet kísérletben csavaralátéteket adtak a papagájoknak, amelyeket ők élelemre cserélhettek. Ha az gondozó tartotta a kezét, akkor oda kellett adniuk neki egy alátétet, cserébe kaptak egy jutalomfalatot. A következő fázisban a papagáj nem kapott alátétet, csak a mellette tartott társa, amelytől viszont nem kérte a gondozó. Ekkor a papagáj a két doboz közötti lyukon keresztül átadott egy alátétet a másik madárnak, hogy az élelmet “vehessen” rajta, de ezért a cselekedetéért semmilyen azonnali viszonzást nem kapott.

Azért nincs arról szó, hogy a jótékony madár nem járt végül jól, mert joggal számíthatott arra, hogy kisegített társa viszonozni fogja a szívességet. Ez így is történt. Amikor megfordították a helyzetet, és már a korábban eleséget kapott madár segíthetett, akkor ezt viszonozta korábban önzetlen társa felé. Sőt minél több alátétet kapott korábban a másiktól, annál többet adott ő is vissza.

A kísérletet elvégezték egy másik papagájfajjal, a hegyi arával is, de ők nem voltak ilyen szívélyesek egymással. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy míg utóbbiak kis létszámú, stabil, és erős hierarchiával rendelkező csoportokban élnek (így a csoporton belüli eleségmegosztás nem fontos a számukra), addig a szürke papagájok nagyobb rajokba gyűlnek. Itt nagy jelentősége van a viszonosságnak, és a korábbi szívességek viszonzásának.

(Guardian)