A Magyar Nemzetben szivárogtatták ki múlt csütörtökön, hogy a magyar közoktatásból kivezetik a mozgókép- és médiaismeret tantárgyat. Az elmúlt években több száz pedagógus szerzett ilyen szakos másoddiplomát, most azonban, hogy végre vannak tanárok, nem lesz tárgyuk. A végzés előtt álló hallgatók dühösek és kétségbeesettek, a magyar tinédzserek pedig a jövőben nem tanulnak majd külön arról, hogy mi a hír és álhír, hogy hogyan lehet szelektálni a hírtengerben, és hogyan fogyasszák tudatosan és kritikusan a médiát.
A megújított Nemzeti alaptanterv (NAT) szeptemberben lép életbe a tervek szerint, a közoktatást tartalmilag szabályozó dokumentum azonban zárt ajtók mögött készül, a Magyar Tudományos Akadémia is hiába ajánlotta fel segítségét. Az eredeti formájában a kormány által elutasított, de bizonyos részleteiben megmenteni kívánt NAT-ról egyelőre csak szivárogtatásokból tudni, így derült ki az is, hogy nem szerepel benne a mozgókép- és médiaismeret tantárgy. „Mostantól a tudatos médiahasználattal kapcsolatos kompetenciák erősítése átszövi a tantárgyakat, ezeket az ismereteket nem elszigetelten fogják tanulni a diákok” – írta az erősen kormányközeli lap.
Azok a tanárok, médiatanár szakos egyetemi hallgatók és a képzés megmaradásáért a háttérben még mindig lobbizó szakgazdák, akikkel beszéltünk, ehhez nem sok reményt fűznek. Szerintük semmi esély rá, hogy a médiaismeretet érdemben tanítsák majd más tárgyakba illesztve: a tanterv már így is zsúfolt, a mozgókép- és médiaismeret pedig külön szakterület, amihez olyan kompetenciák kellenek, amivel nem rendelkezik zsigerből egy rajz- vagy magyartanár.
Ennek az oktatásához szakmailag és módszertanilag felkészült tanárok kellenek. És sokkal több idő. Csináljuk fordítva: legyenek csak médiaórák, és majd abba beleszőjük a fizikát, matematikát, magyart, történelmet! Na pont ennyire abszurd a dolog fordítva is
– mondta az Indexnek Papp László, a tömegkommunikáció és média tantárgy vezető tanára a kőbányai Szent László Gimnáziumból.
Ebben az intézményben külön média szak működik évtizedek óta, ahol a szokásosnál jóval magasabb óraszámban tanítják ezt a területet. Egy átlagos középiskolában ennél alacsonyabb az óraszám és bizonyára a tantárgy súlya is, de intézményenként nagy különbségek vannak. Sok helyen idáig sem volt ez önálló tantárgy, hanem például a vizuális kultúrába (a korábbi rajzóra) volt beépítve.
Eddig a középiskolák szabadon dönthették el, hogy 9.-ben dráma és tánc vagy média és mozgókép tantárgy lesz-e az órarendben, 11–12.-ben pedig csak annyi volt megszabva, hogy az utolsó két évfolyamon heti két művészeti órának kell lennie – hogy ez ének-zene, rajz vagy éppen média, az iskolán múlt. Ahol jól csinálták (és van, ahol jól csinálják, ahogy nemrég az Abcúg is megmutatta), ott a felsőbb évesek általában örültek neki, hogy valami olyasmit tanulnak, ami a hétköznapjaikhoz közelebb áll.
Az, ami most történik középiskolai szinten, nyolc évvel ezelőtt már megtörtént az általános iskolákban. A felső tagozatról 2012-ben vezették ki ugyanezt a tárgyat, a médiaismeret akkor az etika- és a mindennapi testnevelésórák bevezetése miatt bukott el. Hivatalos indoklás (még) nincs, de most szintén azt sejtetik, hogy az óraszámért folytatott harc miatt szűnhet meg a mozgókép és média tárgy.
Az általános iskolai kivezetést annak idején nagyon rosszul élte meg az a 700-800 tanár, akik emiatt hiába csinálták meg addigra médiaismeretes tanári továbbképzést. Most ugyanebbe a helyzetbe juthat további 400-500 középiskolai tanár, akik az elmúlt években jellemzően másoddiplomásként végezték el a kétéves szakirányú képzést. A Felvi.hu adatai szerint jelenleg hét magyar egyetemen van médiaismeret tanári szak. Az ELTE-n nappali tagozaton évfolyamonként átlagosan 25-en járnak ide, a szak Gelencsér Gábor egyetemi docens szerint kifejezetten népszerű, a sok jelentkező miatt nem is könnyű bejutni.
Személyesen is érezzük a felelősséget a hallgatóinkért, akik hozzánk hasonlóan a múlt héten tudták meg az újságból, hogy egy olyan szakon tanulnak, amit nem biztos, hogy tudnak majd használni. Nagyon drámai a helyzet
– mondta a filmesztéta az Indexnek. „Aki egy kicsit is jártas a média világában, annak ez abszurd, a médiahasználat tanítása rendkívül fontos a mai világban.”
„Tart a vizsgaidőszak, de mindenki teljesen le van törve, hogy minek tanuljon, ha később nem ér semmit a diplomája, ha nem taníthatják majd a tárgyat” – mondta a hallgatók közötti hangulatról egy negyedéves egyetemista. Balog Zsolt Patrik angol–média szakon tanul Szegeden, és bár mint mondta, az elmúlt hónapokban az egyetemen már pletykálták, hogy kétséges a tárgy jövője, ők is csak az újságban olvasták, hogy mi lesz.
Attól tartanak, hogy ha nem lesz tárgy, amit taníthatnának, a gyakorlatban egyszakosnak fognak minősülni, és így rosszabbak lesznek az elhelyezkedési esélyeik. A szegediek NATpanasz címen csináltak az ügy miatt egy Facebook-oldalt is, de a tanulmányi hivatalt és a tanszéki vezetést egyelőre hiába keresték, ők sem tudnak semmit.
„A média az a tantárgy, ami talán a legkurrensebben foglalkozik a hétköznapjainkkal: közösségi médiával, álhírekkel, a ránk zúduló elképesztő információmennyiséggel, amiben nagyon nehéz szelektálni, megkülönböztetni az álhírt a valóditól, a hírt a véleménytől. Kulcsszerepe lenne abban, hogy az ember képes legyen szöveget értelmezni, híreket szelektálni, kíváncsinak lenni a világ jelenségeire, tudatos médiafogyasztóvá válni” – mondta nekünk Csomán Sándor, egy másik hallgató. Szerinte elképesztő, hogy egyik napról a másikra úgy szüntetnek meg egy tantárgyat, hogy arról semmilyen előzetes tájékoztatást nem kaptak, sőt, még most is lehet jelentkezni a jövő szeptemberben induló szakra.
Az, hogy integrálják majd más tantárgyakba, két okból lehetetlen: nincs rá idő, a tanárok így sem végeznek az anyaggal; és nem is világos, hogy egy másik tárgy kontextusában hogyan lehetne ezt tanítani.
A nyilvánosságnak elég azt mondani, hogy ez a téma majd más tantárgyakban megjelenik, de a gyakorlatban egy integrált modult csak úgy bevezetni nem lehet, ez önámítás – mondja Hartai László filmrendező, a mozgókép és média tantárgy nem hivatalos atyja. Ő már a tárgy kilencvenes évekbeli elfogadtatásában is főszerepet játszott, és egy új integrált tananyag bevezetéséhez szerinte nagyon sok minden kellene, „mondjuk harminc év és rengeteg innováció”.
„A mozgókép- és médiaismeret hungarikum, kár lenne kidobni. Ennek most nagyon volna értelme, hiszen az egész mozgókép-univerzum mediatizálódott, a média pedig teljesen audiovizuálizálódott” – mondta Hartai az Indexnek.
Az érintett egyetemek és szakmai szervezetek tudomásunk szerint az utolsó pillanatig próbálták kilobbizni, hogy megmaradhasson a tárgy, de választ sem kaptak. Akkor kezdtek aggódni, amikor 2018 augusztusában, a NAT-tervezet első verziójából eltűnt a tantárgy. Az még egy nyilvános szöveg volt, azóta azonban a szakmában sem tud senki arról, hogy mire készülnek a Nemzeti alaptanterv kidolgozói. Korábban evidens volt a széles körű szakmai egyeztetés, most azonban senkit nem vontak be az előkészítésbe.
A Filmtudományi Társaság öt egyetemi dékán támogatásával egy évvel ezelőtt megkereste a NAT-bevezetésért felelős miniszteri biztost, de választ soha nem kaptak. Idén ősszel az Oktatási Hivatalt is keresték, de onnan sem reagált senki az egyetemi vezetők aggodalmaira.
A médiatudatosságot a mediatizált világ és maga a demokrácia követeli meg
– foglalta össze nekünk Papp László, a Szent László Gimnázium tanára, hogy miért fontos a most megszűnésre ítélt tantárgy. „Nem lehet demokráciát építeni úgy, hogy a polgárok nincsenek tisztában a valódi folyamatokkal, adatokkal, információkkal. Ezt csak mediatizált eszközökkel lehet megszerezni, azok pedig egyben a manipuláció eszközei is, és a polgár felelőssége, hogy ebben a világban tudatosan és kritikusan mozogjon. Hogy tudja használni, és tudjon okosan, hatékonyan informálódni a világban. Ha tudja, milyen eszközökkel dolgozik a média, kevésbé védtelen. Sokkal fontosabbnak gondolom ezt már az alapfokú iskolában is, mint számos más bevett tantárgyat.”
Persze ha azt mantrázzuk, hogy a lényeg a digitális írástudás, akkor azt be lehet és be is kell szőni valamennyi tantárgyba. Más kérdés, hogy akkor azt alaposan meg kell tanítani valamennyi tanárnak, a szakjától függetlenül. A kritikus médiahasználat azonban nem ez, az nem az eszközről, hanem a tartalomról szól.
A NAT szövegét már beterjesztették a kormány elé, elfogadásra vár, a hallgatók és tanárok mégsem adták fel a reményt, hogy az utolsó pillanatban sikerül megmenteni a tantárgyat, még mindig próbálnak lobbizni. A szélesebb szakma elől elzárt NAT szövege még most sem nyilvános, így azt sem lehet tudni, hogy a mozgókép- és médiaismeret megszüntetése egyben azt jelenti-e, hogy a művészeti képzés egészének is visszanyesik az óraszámát a gimnáziumokban.