Valóban a kihalás szélére sodródott több területen Ausztrália különleges állata, a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus). A hódéhoz hasonló farkú állat egyike azon kevés ősi emlősöknek, amelyek tojást raknak. Kelet-Ausztráliában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában honos, az utóbbi időben azonban egy újabb kutatás szerint "gyakorlatilag kihalt".
Az Ausztráliában pusztító szárazság nagy csapást mért az egyre csökkenő kacsacsőrűemlős-populációra, mivel kiszáradtak a folyók, a partokra kényszerítve az állatokat – áll a Biological Conservation című tudományos lapban megjelent tanulmányban.
A szerzők kiemelték: a populáció visszaesésének oka az élőhelyek zsugorodása és a klímaváltozás. "A kacsacsőrű emlősöket már több területen a kihalás szélére sodortuk, és teljesen tönkretettük élőhelyüket" – mondta hétfőn Gilad Bino, a tanulmány egyik szerzője, az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa.
A szakértők szerint 52-72 százalékos visszaesés várható a populáció méretében a következő száz év szárazságának súlyosságától függően. Ez azt jelenti, hogy a kacsacsőrű emlős a jelenleg neki otthont adó területek 40 százalékán kihalhat a becslések szerint.
A kacsacsőrű emlősöket fenyegető veszélyhez hozzájárulnak többek között a klímaváltozáshoz köthető események, mint a száraz időszakok időtartamának és gyakoriságának növekedése, a nem fenntartható vízhasználat, az élőhelyeik tönkretétele, a talaj termőterületté alakítása. Szintén fenyegetést jelentenek az invazív ragadozó fajok, köztük a rókák.
A Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listáján jelenleg a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik a faj, de a rá leselkedő veszélyek miatt egyre nagyobb a kihalás esélye, így a sebezhető kategóriába kerülhet.
A tudósoknak nincs sok információjuk a kacsacsőrű emlős populációjának megoszlásáról vagy méretéről, mivel az állat éjszakai, illetve félig vízi életmódot él. Egy 2018-as országos kockázatértékelés szerint a populációja nagyjából 300 ezerről 200 ezerre esett vissza az egész országban az európai gyarmatosítás óta.
(MTI/dpa)