Szökőárként ömlenek a világra a teljesen vezeték nélküli fülhallgatók, amelyek az Apple Airpodshoz hasonlóan két különálló egységből állnak. A Las Vegas-i CES-en mindegyik hangtechnikában utazó cégnek legalább egy ilyen terméke volt, amit true wireless néven kategorizálnak, de sokan már a többedik generációt mutatták be. Különösen látványos ezen a területen is a kínai gyártók előrenyomulása, de jó nagy a szórás minőségben, ami behatárolja, hogy melyik füles mire jó.
Tesztünkben az alapszintet a szélsőségesen olcsó Xiaomi Mi True Wireless Basic képviseli. Már az is meglepő, hogy létezik, hiszen nyolcezer forintból megvan a teljes vezetékmentesség, pedig pár éve ennyiért még egy rendes vezetékes fülest sem adtak. Az már a leírásban látszik, hogy hol húzták meg a nadrágszíjat: a fülesek és a tok aksiját nem méretezték bőkezűen. A dugaszok legfeljebb 3 órán át bírják, a tok 10 órára elegendő energiát tárol, szóval pár naponta biztosan töltőre kell dugni.
Hangminőségről nem igazán beszélhetünk, a Mi True Wireless Basic olyan magasakat rikácsol ki magából, hogy ahhoz képest a fülbe öntött forró ólom is wellness kezelésnek tűnhet. Ideális felhasználási területe inkább a telefonálás, a klasszikus agyba dugós bluetooth-fülesek miniatűr utódjának tekinthető, kényelmes kiegészítő, ha nem tudjuk kézben tartani a telefont.
Kerestünk hozzá való szoftvert, de a Play Áruház nem a Xiaomi nevével dobott elő találatot, egy L2P nevű cég jegyzi a Dotdroid nevű appot, amely az akkuról szolgáltat információt, és beállíthatjuk vele, hogy a füleseken lévő egy-egy nyomógomb milyen parancsot hajtson végre. Arra sem vették a fáradságot, hogy a saját nevüket rendesen leírják, az L2P Comapny valószínűleg Company akart lenni, és szedett-vedett az egész megjelenésük a Play Áruházban. Egy fülhallgatóappnak adjak hozzáférést a földrajzi helyzetemhez?
Nagy. Büdös. Francokat.
Majd ha a Xiaomi saját nevén adja ki, és úgy vállal érte felelősséget, akkor talán szó lehet róla.
A Huawei szereti az Apple termékeit, bemutatóikon sokszor hasonlítják magukat hozzájuk, és a Freebuds 3 nevű fülesükről is elmondható, hogy merészen idézi az Apple Airpods vonásait. Kicsit nagyobb a színválaszték, a Huawei az Apple-fehéren kívül feketét és pirosat is kínál.
Bizonyos szempontból a Huawei Freebuds 3 is inkább a telefonálásra van belőve. A hangminőség nem borzasztó, de nem is kimagasló, magas hangokban brutálisan erős, kevésbé jó a mélyekben, és ettől a lejátszott zene nem igazán magával ragadó. Amolyan háttérrádiózós hangulatot ad, ami bőven elég, ha csak arra van szükség, hogy szóljon valami, és tök mindegy, milyen minőségben szól.
Felépítéséből adódóan nem tudja olyan jól elszigetelni a hallójáratot, hogy – az aktív zajszűrés ellenére – ne szivárogna be a külvilág zaja. Csak egy műanyag test lóg ki a fülünkből, nincs rajta gumivég, ami egyszerű torlaszt képezne a dobhártyánk előtt. Ezen csak úgy tudunk érdemben változtatni, ha csutkára feltekerjük a hangerőt, de olyankor már bántó tud lenni a hangzása.
A Huawei Freebuds 3 elegáns csomagolásban érkezik, és szemet gyönyörködtető, ahogy a lyukba helyezett füles a helyére cuppan. Mágnes tartja ott, úgyhogy attól biztosan nem kell tartani, hogy kipottyan. Műszakilag is jóval fejlettebb ez a füles, látszik, hogy a Huaweinek komoly tapasztalata van a rádiós technológiákban, a Freebuds pöccre és megbízhatóan kapcsolódik bluetooth-on a mobilhoz. Az 55 ezer forint körüli árban főleg ezeket fizetjük meg.
A füles kezelését a Huawei AI for Life nevű alkalmazása végzi el, ebben ellenőrizhetjük a tok és a dugaszok aksijának töltöttségét, és itt kell elvégezni a firmware frissítését. Egyedül a zajcsökkentés menüje furcsa, bekapcsolás után egy tárcsát lehet körbe-körbe tekergetni, és semmi sem jelzi, hogy éppen milyen szint van beállítva.
A végére maradt a vérbeli nóném kínai, a Lypertek Tevi, az igazi meglepetés, amely körülbelül 40 ezer forintért kínál olyan hangminőséget, mint az ismert márkák kétszer ennyiért. Részletes, dinamikus és telített, kellően ütősek a basszusok, de nem vitték túlzásba, kiegyensúlyozott a hangzás.
Nincs benne aktív zajszűrés, de igazából nincs is rá szükség, mert a füleshez a szokásos gumiköpenyes dugaszok mellett Comply szivacsfejet is adnak, ami tökéletesen felveszi a hallójáratunk formáját, ami nemcsak a zajok elszigetelésében játszik kulcsszerepet, de a hangzást is érezhetően feljavítja, főleg a basszusokat. Ennek hála nyugodtan lejjebb lehet tekerni a hangerőt, és úgy is remekül halljuk a zenét.
Kissé nagy méretű, elegáns borítású tokja van, amit usb-c csatlakozón tudunk tölteni, és az elején lévő négy kis led jelzi, hogy mennyi szufla van még az aksijában. Az pedig van benne bőven: a teljes használati idő körülbelül 70 óra, és a dugaszok egész nap a fülünkben maradhatnak, az akkuidejük megközelíti a 10 órát.
Megjelenésében és felépítésében fapados a Lypertek Tevi, egyszerű fekete műanyag, minden csicsa nélkül. Nagyon kiáll a fülünkből, úgyhogy már csak ezért is érdemes a Comply szivacsfejet használni. Erősebben bent tartja a fülest, mint a szilikongumi, és ez télen különösen jól jöhet, amikor a sállal vagy a sapkával kisodorhatjuk a Tevit a fülünkből. Azon viszont semmi sem tud változtatni, hogy az eszköz gombjait túl erősen kell benyomni, mintha tényleg az agyunkba szeretnénk benyomni a dugaszt.
Szoftverben ők a leggyengébb játékosok. Habár hónapok óta kapható a Lypertek Tevi, még mindig csak egy béta app érhető el, ami nincs fent a Play Áruházban. Így aztán igencsak meg kell bíznunk az app készítőiben, hogy minden a legnagyobb rendben van a programkóddal. A firmware frissítéséhez először külön appot kell letölteni, és meglehetősen körülményes a folyamat. Időnként előfordul, hogy vissza kell tenni a füleseket a tokba, és újra elővenni, hogy tökéletes legyen a kapcsolódás, de onnantól már stabil a bluetooth.
A fentiek azt mutatják, hogy az aktív zajszűrésnek és a jó applikációnak komoly ára van, de a Lypertek Tevi esetében legalább a remek hangminőség és az akkuidő kárpótol minket ezek hiányáért.
(Borítókép: Huawei Freebuds 3, Xiaomi Mi True Wireless Basic, Lypertek Tevi. Fotó: Index)