A kormány egy egész csokor törvénymódosítással venné fel minden eddiginél hatékonyabban a harcot a kuruzslás ellen. A változtatásoknak köszönhetően a büntetőjog már nemcsak az orvoslást, de az alternatív gyógymódokat és a pszichoterápiát is védené a sarlatánoktól. A szigorítás kritikusai szerint nem jó az irány, a törvény a kuruzslók helyett a jóhiszemű szakemberekre jelent veszélyt, ráadásul ha igazán akartak volna, a hatóságok már eddig is büntethettek volna keményebben. Az általunk megkérdezett szakértők szerint a szándék díjazandó, és több aggály is megalapozatlan, de valóban vannak problémák, és egyébként is inkább új megközelítésre lenne szükség, mint a már létező szabályok foltozgatására.
Régi és rendszeresen újra felmerülő probléma Magyarországon (is), hogy áldoktorok, sarlatánok, csalók, kuruzslók sokasága kínál olyan varázslatos hatékonyságúnak ígért gyógymódokat, amelyekkel jobb esetben csak a tőrbe csalt betegeket kopasztják meg, rosszabb esetben még az egészségi állapotukon is tovább rontanak, akár csak azzal, hogy a kliensek a bevett gyógymódok helyett fordulnak hozzájuk.
Amilyen régi ez a probléma, olyan régóta vannak próbálkozások a megoldására vagy legalább mérséklésére is, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A legújabb ilyen kísérlet a köznyelven kuruzslóellenes törvényként emlegetett törvénymódosító csomag, amelyet tavaly novemberben terjesztett be az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Országgyűlés pedig december 11-én fogadott el, és február 15-én lép hatályba.
A módosításoktól a kormány azt várja, hogy gátat szab végre a kuruzslásnak, mert az eddigieknél erősebb jogi keretet ad a kuruzslók elleni fellépésre. Az első vélemények szerint azonban több probléma is van a változtatásokkal. Nagyjából háromféle reakció érkezett: egyesek szerint a kuruzslóknak végre leáldozott; mások szerint a törvény éppen a tisztességes szakemberek egy részét teszi büntethetővé, miközben a legelvetemültebb sarlatánok egyszerűen a látóterén kívül maradnak; és vannak, akik úgy gondolják, a módosítás nem igazán fogja felkavarni az állóvizet.
Összeszedtük, mi a módosítások lényege, és szakértők segítségével körbejártuk, milyen változásokat hozhatnak a gyakorlatban, és kinek van félnivalója miattuk.
Először nézzük röviden, pontosan mi is változik február 15-től. Nem új "kuruzslóellenes törvényről" van szó, hanem egy módosításcsokorról: változik a Büntető Törvénykönyv (Btk.), a szabálysértési törvény és a felsőoktatási törvény is.
A legfontosabb és legnagyobb visszhangot kiváltott változás kétségtelenül a Btk.-t, annak is a 187. szakaszának 1. bekezdését érinti. Az eddig hatályos változatban ez a rész egyszerűen úgy szólt, hogy "Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Ez az új változatban úgy egészült ki, hogy
Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen
a) az orvosi gyakorlat,
b) az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat vagy
c) a nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások
körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Azaz a változtatás lényege, hogy a kuruzslóktól védeni hivatott tevékenységek körébe az orvosi gyakorlat mellé bevette a pszichoterápiát, illetve az alternatív gyógymódokat is.
A szakasz többi része változatlan marad: egy év helyett továbbra is három év szabható ki arra, aki nem csak úgy simán, hanem "az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével" sarlatánkodik. Jogosultnak pedig továbbra is az számít, akinek orvosi tevékenységre jogosító oklevele van.
A további változások röviden:
Ezeket a módosításokat az "egyes törvényeknek az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével, valamint a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorításával összefüggő módosításáról" szóló 2019. évi CXI. törvény végzi el. Ennek indoklásában az olvasható, hogy "A kuruzslás tényállásának kiegészítésével – a természetgyógyászati tevékenység, valamint a nem-konvencionális gyógyító eljárások körébe tartozó és a pszichoterápiás tevékenység jogosulatlan végzésére utaló fordulattal – az „ aposztróf doktorok” ilyen jellegű tevékenysége értékelhetővé válik a büntetőjog számára." Ez azért fontos, mert azt jelenti, a kormány szerint eddig nem volt törvényi lehetőség fellépni a kuruzslók ellen – mint látni fogjuk, ezzel nem mindenki ért egyet.
Nézzük először, milyen hatással lesznek a változások az alternatív gyógymódok gyakorlóira, majd azt, hogy tényleg van-e mitől félniük a pszichológusoknak.
A nem-konvencionális gyógymódok törvénybe emelésével kapcsolatban két lehetséges probléma merül fel, amelyekre Meleg Sándor dietetikus, az áltudományok elleni kiállásáról is ismert Alimento blog szerzője is felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy sok kérdéses hatékonyságú eljárást legitimál; a másik, hogy a többi kuruzslásgyanús módszert ugyanezzel a lendülettel kizárja a törvény hatálya alól.
Az első probléma gyökere, hogy a törvény pusztán a képesítés, a fokozat, azaz a papír meglétéhez, pontosabban annak hiányához köti, hogy valaki kuruzslónak minősülhet-e. Eddig a szövegben csak az orvosi gyakorlat jogosulatlan végzése szerepelt, és bár világos, hogy a jogalkotói szándék a nem-konvencionális módszerek beemelésével az volt, hogy ezekre is kiterjedjen a törvény hatálya, a végeredménnyel a kritikusok szerint épp az ellenkező hatást sikerülhet elérni. Azzal ugyanis, hogy a törvénybe bekerült, hogy a nem-konvencionális módszereket sem szabad jogosulatlanul végezni, a jogalkotó megerősíti, hogy ezeknek a módszereknek mindnek van jogosult használata – és így az eddiginél is erősebb törvényi védettséggel lát el vitathatatlan legitimitású alternatív módszerek mellett egy sor olyan eljárást is, amelyekből képesítés ugyan szerezhető, tudományosan igazolt gyógyászati hatásuk azonban sok esetben vitatott (gondoljunk például a kínai orvoslás vagy éppen a homeopátia esetére).
Maga a Btk. nem részletezi, mit ért a nem-konvencionális eljárások alatt, ezért az értelmezéshez az ezek körét meghatározó szabályozást, a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 11/1997. minisztériumi rendeletet is meg kell néznünk.
Eszerint az alábbi módszereket védi a törvény, ha papírral rendelkezik az alkalmazójuk.
Csak orvos által végezhető:
Orvosi végzettség nélkül, de szakképesítéssel végezhető:
Továbbképzéssel végezhető:
A csak orvos által végezhető módszerek utolsó pontját ("minden egyéb") egy újabb rendelet bontja ki: az egészségügyi szolgáltatók és működési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékről szóló 2/2004. minisztériumi rendelet felsorolása szerint a fentieken túl ide tartozik még:
Ugyanez a második rendelet az akupunktúrát a szakképesítéssel végezhető módszerek közé sorolja, de azzal a megjegyzéssel, hogy "hagyományos kínai gyógyászat területén legalább 5 éves képzést követően oklevéllel végezhető", utóbbi pedig csak orvos által végezhető, így végső soron az akupunktúra is.
A második fő probléma az első fordítottja: minden olyan módszer, amely a kuruzslás terepe lehet, de nem sorolható a fenti kategóriákba, kívül esik a törvény fókuszán – hiszen nem szerezhető belőle képesítés, amellyel jogosultan lenne végezhető, így a törvény által szankcionált jogosulatlan tevékenység sem valósulhat meg. Az új szabályok értelmében így előáll egy olyan jogi környezet, amelyben például aki az előírt továbbképzés nélkül végez fitoterápiát, az kuruzslónak minősül, de aki Grabovoj-számokkal vagy theta healinggel házal, az nem.
Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász szerint a módosítás mögötti jogalkotói szándék díjazandó, és látja értelmét annak is, hogy az új szöveg kiemeli az orvosi gyakorlat mellett a másik két területet is, ez szerinte is segítheti a fellépést a kuruzslók ellen. A gyakorlati megvalósíthatósággal kapcsolatban azonban neki is vannak kételyei.
Az szerinte nem gond, hogy a törvény védi a nem-konvencionális módszereket, mert ez ezeknek a területeknek a megtisztítását célozza. Azt viszont ő sem gondolja szerencsésnek, hogy a törvény nem foglalkozik bizonyos módszerekkel.
Valóban problémásnak tartom, hogy látókörön kívül maradnak azok, akik nem minősülnek a jelenlegi szabályok szerint egészségügyi tevékenység végzőinek. Ez általában is igaz az egészségügyi hatósági ténykedésre, hogy aki kiírja a cégtáblájára, hogy ő egészségügyi szolgáltató, de nem tart be tökéletesen minden szabályt, az nagyobb veszélyben van, mint aki teljesen a törvényen kívül működik, és mondjuk csak egy külföldön bejegyzett weboldal hirdetésein keresztül jut el a magyar fogyasztókhoz. Tulajdonképpen így a súlyosan szabályellenesen működők könnyebben kibújhatnak a felelősségre vonás alól
– mondta az Indexnek.
A Btk.-módosítás a nem-konvencionális gyógymódok mellett egy másik új elemet, a pszichoterápiát is beemelte a védett tevékenységek közé. A módosító indoklása szerint ennek az az oka, hogy egyrészt ez is gyakori terepe a kuruzslóknak, másrészt mivel pszichoterápiát orvosok mellett klinikai szakpszichológusok is végezhetnek, érdemes volt ezt a tevékenységet a szövegben különválasztani az orvosi gyakorlattól.
A pszichoterápia nevesítése miatt azonban több pszichológus aggodalmát fejezte ki, mert szerintük ez az új kitétel akár a pszichoterápia végzéséhez szükséges képesítéssel nem rendelkező, de egyébként legitim lelki segítségnyújtást végző szakemberek ellehetetlenítéséhez is vezethet.
A legnagyobb figyelmet kapott ilyen véleményt Szigeti Ildikó pszichológus fogalmazta meg Pszichobiznisz nevű blogja egy január eleji bejegyzésében. Ebben a cikkünk szempontjából három fontos állítást tesz:
Hasonló aggályokat fogalmazott meg még decemberben a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is, ők attól tartottak, hogy a pedagógiai szakszolgálatok feladatkörébe is tartoznak olyan tevékenységek, amelyek elég közel esnek a pszichoterápiához ahhoz, hogy sértsék a módosított törvényt.
Nézzük, mennyi alapja van ennek a három állításnak.
1. Legitim szakemberek kerülhetnek bajba?
Szigeti a bejegyzésében meglehetősen tág definíciókat idéz a pszichoterápia fogalmára (nem derül ki, ezek honnan származnak), és maga a Btk. valóban nem részletezi, hogy pontosan mely tevékenységek jogosulatlan végzését szankcionálja. A pszichoterápia meghatározása azonban megtalálható az egészségügyi törvény 103. paragrafusában: "A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan." Azaz a pszichoterápiát már eddig is csak megfelelő képesítéssel lehetett végezni, ebben a Btk. módosítása nem hoz újat, csak explicit büntetési tételt rendel az eddig is tiltott gyakorlathoz.
A pszichoterápia az egészségügyi törvényben van definiálva, és ott szerepel az is, hogy kik végezhetik. Az egészségügyi törvény az egészségügy körére vonatkozik, nem azon kívülre, nem a segítő szakmák széles körére. A Btk. kiegészítése szintén az egészségügyi szakképesítéshez kötött szolgáltatásokra vonatkozik, nem az azon kívüliekre. Utóbbiakra csak annyiban vonatkozik, hogy ezeket ne nevezzék pszichoterápiának, de az ő tevékenységüket semmi másban nem korlátozza vagy szankcionálja
– mondta az Indexnek Harmatta János pszichiáter, a Pszichoterápiás Tanács Szövetség elnöke.
A félreértés tehát abból adódik, hogy a pszichoterápia végzéséhez képzettséggel nem rendelkező, de egyéb segítő tevékenységet folytató szakemberek attól tartanak, hogy a munkájuk a pszichoterápia kategóriájába lesz sorolható, ezért a képzettség hiánya miatt büntethetőek lesznek. Holott éppen fordítva: mivel nem rendelkeznek ehhez szükséges képesítéssel, eddig sem végezhettek pszichoterápiát, így a törvénymódosítás sem vonatkozik rájuk. A szakemberek félelmeire tehát azt lehet felelni, hogy aki segítő munkát végez, amely nem a szó szoros értelmében vett pszichoterápia, annak nincsen félnivalója, egészen addig, amíg nem állítja azt magáról, hogy ő pszichoterapeuta.
Harmatta szerint egyébként a Pszichoterápiás Tanács Szövetség véleményét nem kérték ki a módosítások kapcsán, és a szabályozással még így is lesz teendő, van mit finomítani rajta (erre a cikk végén még visszatérünk). Alapvetően azonban előrelépésnek tartja az új helyzetet, mert az szerinte a szakma tisztulásához vezethet. "Ez a terület nagyon rendezetlen, és rengeteg a jogosulatlan tevékenység. Azt a gyakorlatot, ami eddig folyt, nem lehetett másképp fölszámolni. És ezt a pszichológusok jó része is kívánta, tehát nem csak a szakmának a klinikus szakpszichológusi része értett vele egyet – bár már az is elég lenne" – tette hozzá.
2. Lehetőség lesz a szakembereket direkt ellehetetleníteni?
Vizi János jogász-pszichiáter nem tartja életszerűnek, hogy legitim szakemberek meghurcolásába torkolljon a törvény alkalmazása. Ő is azt hangsúlyozta az Indexnek, hogy mivel az egészségügyi törvény már eddig is kimondta, hogy pszichoterápiát csak szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan, a most aggódókkal szemben már eddig is fel lehetett volna lépni, ha ez lett volna a cél.
"Most annyi történt, hogy a Btk.-ba is bekerült, hogy ez bűncselekmény. A Btk. általános része viszont azt is kimondja, hogy a bűncselekménynek fogalmi eleme a társadalomra veszélyesség. Tehát ha az a tevékenység, amit én végzek, a társadalomra nem veszélyes, az akkor nem büntethető, nem bűncselekmény." Eljárásjogi oka is van, hogy miért nem érdemes szerinte túlságosan izgulni: ha egy szakembert azzal vádolnak, hogy nem tanácsadást, hanem (jogosulatlan) terápiát végzett, ráadásul társadalomra veszélyes módon, azt be is kell bizonyítani, ami nem lenne a bíróságon könnyű feladat.
Ha mondjuk egy tanácsadó pszichológus tényleg segít valakin, majd őt följelentik, hogy jogosulatlanul pszichoterápiát folytatott az illetővel, kötve hiszem, hogy bármelyik bíró megbüntetné, mert a társadalomra veszélyesség nem igazán áll fönn egy ilyen helyzetben. Én azt gondolom, hogy nagyon kevés ügy fog eljutni oda, hogy jogerősen elmeszelnek valakit
– mondta, hozzátéve, hogy biztosat csak február után, a joggyakorlat ismeretében lehet majd mondani.
Azért azt is megjegyezte, hogy attól még, hogy a szakembereknek nem kell aggódniuk, jobban ki lehetett volna emelni a törvényben, hogy a szigorítás a nulla képzettségű áldoktorokat célozza, mert erre expliciten csak a törvény indoklása utal, ami viszont nem jogforrás, maximum orientálhatja a jogalkalmazó bírót.
3. A valódi kuruzslók megússzák?
A kritikusok szerint a törvénymódosítással a legjobb esetben is csak azok ellen lehet majd fellépni, akik a pszichológusi-pszichiáteri terminológiát használva kuruzsolnak, tehát akik azt állítják magukról, hogy konkrétan pszichoterápiát végeznek. Akik nem ilyen szavakat használnak, kerülik a törvény terminológiáját, ellenük továbbra sem lehet majd mit tenni – némileg ahhoz hasonlóan, ahogy a nem-konvencionális gyógymódok esetében is a legproblémásabbak maradnak a radar alatt.
Harmatta János szerint ez nem igaz, mert a törvény értelme éppen az, hogy világos helyzetet teremt, innentől pedig már a beteget is felnőttnek kell tekinteni, neki is meg kell néznie, hogy milyen szolgáltatást vesz igénybe.
Ha az illető kuruzsló nem használhatja azt a kifejezést, hogy ő pszichoterapeuta, hanem valami obskúrus lelki segítőnek hívja magát, akkor a kliensnek is van felelőssége abban, ha ilyenhez megy. Mindig lesznek, akik kuruzsolnak, és mindig lesz egy klientúra, amelyik jár hozzájuk. Igen ám, de ha a szabályok világosak, és a dolog fogyasztóvédelmi része is tisztázott, akkor a kliens már a saját felelősségére ment oda, és nem megtévesztés áldozatává vált. Jelenleg az a helyzet, hogy megtévesztés áldozatává válik. A szakmának és a jognak is arról kell gondoskodni, hogy ez világosan elváljon.
A konkrét kuruzslóellenes törvénymódosításoktól eggyel hátrébb lépve, érdemes azt is megnézni, hogy egyáltalán várható-e hatékonyabb fellépés a kuruzslók ellen a módosítások hatására, illetve ez-e a legjobb módszer ennek a hatékonyságnak a fokozására.
Fentebb már láttuk, hogy a kuruzslással szemben azért az eddigi szabályok alapján is fel lehetett volna lépni, mégis kevés ilyen ügy jutott bíróságig. Az Index is írt például a Messengeren rendelő Lélekszakiról, aki írásba adta, hogy már a mostani szigorítás előtt is törvénysértések sorát követte el, mégsem indult ellene eljárás. Meleg Sándor saját gyűjtése szerint 2013 óta mindössze 15 esetben szerepelt a vádemelésben a kuruzslás, de büntetésként legkomolyabb esetben is felfüggesztett börtön járt csak, és ehhez már további vádpontokra is szükség volt.
Pedig olyan nagyon még csak keresni sem kellett volna a potenciális kuruzslókat. Vizi János szerint annak ellenére, hogy a kuruzslás hivatalból üldözendő bűncselekmény, a tévé hosszú évek óta tele van távgyógyító kuruzslókkal, akik ráadásul nem is ügyeskednek a szavakkal, hogy ők tanácsadnak, hanem kimondottan gyógyítást ígérnek, mégse nagyon indult még eljárás ilyen ügyben. (A kisebbik kormánypárt KDNP egy január közepi közleményében egyébként már pont meg is nevezte a tévés jósokat következő célpontként.)
A valódi megoldáshoz Meleg Sándor szerint nem egy-egy törvény, hanem a szabályozási szemlélet megváltoztatása vinne közelebb. Ehhez három dologra van szerinte szükség:
A jelenlegi jogszabály-változástól szerintem a kuruzslók nyugodtan fognak aludni, egy-két perrel több fog indulni, de összességében nem fogja érdemben befolyásolni az áltudományos sarlatánok nyerészkedését
– írta blogposztjában.
És úgy tűnik, tényleg nyugodtan alszanak. A Harmonet cikke szerint a "jó hír: aki a törvényeket eddig is betartotta, annak semmi félnivalója nincs továbbra sem!", mert a törvénymódosítás "nem érinti a kineziológusokat, coachokat és jósnőket, ugyanis ezeket a tevékenységeket nem pszichológus diplomához kötötték eddig sem, tehát továbbra is bátran használhatjuk ezeket a titulusokat."
Kovácsy Zsombor szerint is másfajta megközelítésre, egy átfogóbb egészségügyi definícióra lenne szükség. "Ez nem azon alapulna, hogy a már meglévő, engedélyezhető egészségügyi szolgáltatásokon belüli tevékenységeket nevezzük egészségügyi tevékenységnek, hanem lenne egy olyan szempontrendszer, ami alapján egy akár ma nem szabályozott tevékenységről is meg lehetne a tartalma alapján állapítani, hogy az egészségügyinek minősül-e vagy nem." Ezzel az új módszerek elbírálása, elfogadhatóságának a megítélése gyorsabb lenne, amire szerinte már csak azért is szükség van, mert már itt a telemedicina korszaka, és a szabályozás ezen a téren is le van maradva.
Harmatta János szerint kétszintű szabályozásra lenne szükség, amely elkülönítené a pszichoterápiát a lelki segítségnyújtás más formáitól. "A különböző szinteken kéne megszabni, hogy mi az egészségügy területéhez tartozó és mi nem, és melyik fokozat milyen kompetenciával rendelkezik, mit csinálhat, mit nem. Nyilván ezeket nem a törvénymódosításba kell beletenni, hanem rendeleti úton meghozni, de egész biztos, hogy ebben érdemes fokozatosan továbblépni, mert ez mindenkinek jó: a kezdeti fölháborodásoktól eltekintve a szabályozottság jó a szakembereknek, mert szakmai biztonságot nyújt, és jó a klienseknek is, mert minőségi garanciát jelent nekik."
Vizi János szerint nem is az a kérdés, hogyan lenne érdemes módosítani a Btk.-t, hanem hogy mire a büntetőjogig jut egy kuruzslási ügy, addigra alsóbb szinteken már tisztázni kéne az azzal kapcsolatos szakmai kérdéseket, és ezt nem a büntetőjogra hagyni, mert az erre kevésbé alkalmas.
Általánosabban is probléma, hogy a magyar jogrend fejnehéz, sok minden egy szinttel feljebb van szabályozva, mint ahol helye lenne. Ez fokozottan igaz az úgynevezett szakmai szabályokra. Azt, hogy az aurahegesztés miről ismerszik meg, nem biztos, hogy jogszabályban kéne meghatározni, hanem az ehhez értő szakembereknek kéne összeülni, és mondjuk egy részletes irányelvet alkotni, a jogszabályban pedig csak annyi lenne erről, hogy az aurahegesztés kapcsán ez az irányelv az irányadó. És nyugaton erre számos példa is van.
"Nyilván kreatív a másik oldal is, kicsit úgy, mint a dizájnerdrogok esetében. Ha leírom, hogy a theta healing büntetendő, akkor a kuruzsló holnaptól ugyanazt fogja csinálni, csak máshogy fogja hívni. A jogrendszer nem tud tökéletesen zárni. Ezért problémás, hogy magasabb szinten vannak szabályozva ezek a kérdések, mert minél magasabb szintű egy szabályozás, annál nehezebb változtatni rajta" – mondta. Ha egy szakmai szabályról lenne szó, könnyebben lehetne követni a változásokat a "kínálati oldalon", gyorsabb reagálású lenne a rendszer.
"A magyar szabályozás egyébként a világtrenddel szembemegy. Az úgynevezett rutinesetek kezelése a világ nyugati felén nem igazán a pszichiáterek és a magasan képzett pszichológusok feladata, mert nincs rá szükség, vannak úgynevezett alacsony intenzitású eljárások, amelyek nem olyan bonyolultak, mint a pszichoterápia, de a rutinesetek, például az enyhe-közepes depresszió kezelésében összemérhető hatékonyságúak. Ennek megfelelően az esetek nagy részét terápiás nővérek, szociális munkások és hasonlók végzik. Egyrészt mert nagyon sok esetről van szó, nincs is elég magasan képzett szakember, másrészt ők drágábban is lennének. A magasabban képzett szakemberek az összetettebb esetekkel foglalkoznak" – mondta Vizi János, aki szerint ezért nem szerencsés, ha olyan szabályozás születik, amely pont azokból vált ki aggodalmat, akik ezeket a rutinnak számító eseteket a magasan képzett, szűk szakemberréteg helyett kezelni tudnák – még ha ebben az esetben a félelmük nem is indokolt.
Állandóan panaszkodunk, hogy milyen kevés ember jut Magyarországon pszichoterápiához. Amíg ilyen marad a helyzet, ebben nagy változás nem lesz.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)