Az északi-sarkvidéki tundra nagytestű növényevő állatokkal való betelepítésével helyre lehetne állítani az egykori mamutlegelők ökoszisztémáját, ami mérsékelheti a globális felmelegedés hatásait – írja az MTI.

A legelő állatok, mint a lovak vagy a bivalyok közismertek arról, hogy alakítják a tájat, ahol élnek, például gátolják a fák növekedését úgy, hogy összetapossák vagy megeszik a növendékfákat. Amikor ezt a folyamatot hasznosítják az ökoszisztéma korábbi állapotának helyreállítására, azt újravadonosításnak nevezik. A folyamat felhasználható egy ökoszisztéma átalakítására is. Ezt nevezik megafaunális ökoszisztéma tájalakításnak – derül ki az Oxfordi Egyetem kutatásából.

A füves ökoszisztéma (mamutsztyeppe), amely a pleisztocén földtörténeti korban létezett, eltűnt, amikor a nagy növényevők, mint például a gyapjas mamutok kihaltak. A lovak és a bivalyok lehetnének a tájépítészek, akik átalakítanák napjaink tundráját legelőkké. Az erdős vegetáció eltávolításával, a fű növekedésének erősítésével és a hó összetaposásával a nagy emlősök növelik az albedót, a földet érő, visszaverődő napsugárzás mennyiségét.

A füves területek kedveznek a szén elnyelésének a füvek mély gyökereiben, és lehetővé teszik, hogy a téli hideg mélyebben behatoljon a talajba. Együtt ezek a változások hűtenék az északi-sarkvidéki térség földjeit és késleltetik az örökfagy (permafrost) olvadását.

Az Északi-sarkvidék már változik, és gyorsan. A semmittevés azt jelenti, hogy teret adunk a gyors, visszafordíthatatlan változásoknak. Bár az északi-sarkvidéki öko-tájépítés tudományát még nem igazán tesztelték, benne van a lehetőség a dolgok jelentős megváltoztatására, komolyan fontolóra kell venni a cselekvést a térség érdekében

– mondta Marc Macias-Fauria, a tanulmány vezetőszerzője.

(Borítókép: Joe Raedle / Getty Images)