A legtöbbünk eddig sem repesett az örömtől, ha medúzával találkozott a nyílt vízen, mostantól viszont már retteghetünk, hogy a lomhán lebegő lények utánunk sprintelnek. A Stanford Egyetem kutatói ugyanis olyan távirányítót építettek beléjük, hogy a szokásoshoz képest háromszor gyorsabban tudnak előre haladni.
Jó okkal szemelték ki a medúzákat a kutatók: ők az óceán leghatékonyabb úszói. Elektronikával feltuningolt kiborgként pedig 10-1000-szer hatékonyabbak bármilyen úszó robotnál, és ezt örömmel kihasználnák a tudósok, hogy szenzorokat vagy vízmintagyűjtő eszközöket juttassanak a helyükre.
A tányér méretű fülesmedúzát - Aurelia aurita - egy sós vizes akváriumban szerelték fel elektródákkal, akkumulátorral, mikroprocesszorral és távvezérlővel. Az eszköz nagyjából úgy működött, mint a szívritmust szabályozó pacemaker, csak ebben az esetben a mozgásért felelős izmokat stimulálták.
0,6 Hz frekvenciájú jelekkel a medúza háromszor gyorsabb lett
Máshogyan nem igazán lehet gyorsításra ösztönözni a medúzákat, mert erre semmilyen okuk nincs.
Most azon törik a fejüket a kísérletben részt vevő tudósok, Nicole Wu és John Dabiri, hogy miként lehetne a különböző izomcsoportoknak küldött jeleket úgy manipulálni, hogy az medúza irányíthatóbb váljon.
A kísérletben használt fülesmedúza világszerte elterjedt akár 45 centiméter átmérőjűre is megnő, kedveli a part menti vizeket, planktonnal, kagylókkal és kisebb férgekkel táplálkozik.
Etikai kérdéseket is felvet, hogy szabad-e egyáltalán állatokat távirányítani. A kutatók ezért külön felhívták a figyelmet rá, hogy a medúzáknak nincs központi idegrendszerük, nem okoz nekik különösebb gondot a távirányítás, és begyógyul minden sebük, miután kiszedik belőlük az elektródákat.
(Borítókép: Aurelia aurita / Fotó: Shutterstock)