Csütörtökön léptette életbe az Egészségügyi Világszervezet a világméretű egészségügyi vészhelyzetekre kidolgozott protokollja, ennél pedig nem igazán kell erősebb bizonyíték arra, hogy az új kínai koronavírust érdemes komolyan venni. A vírus rendkívül gyorsan terjed, de a virológusok munkájának hála az organizmusról napról napra egyre többet is tudunk meg, ami segít felvenni vele a harcot.
Mivel jelen esetben a koronavírusok egy új törzséről van szó, a betegeket kezelő orvosok többnyire a sötétben tapogatóznak a dologgal kapcsolatban. Azon túl, hogy a fertőzöttek tüdőgyulladáshoz hasonló tünetekkel kerültek kórházba, nem egyértelmű, hogy az új vírus
Ezekre nyújthat választ egy kínai kutatócsoport csütörtökön a The Lancet szaklapban megjelent tanulmánya, melyben a január 1-je és 20-a közötti megerősített esetek elemzésével próbálták meg közelebb jutni az igazsághoz.
A kutatás megerősítette azt a korábbi sejtést, miszerint nem biztos, hogy Vuhan város halpiacáról indult a betegség, ugyanis az első 99 betegből csak 49-nek volt valamilyen kötődése hozzá. Közülük ketten voltak olyanok, akik csak vásárolni mentek a piacra, a többi beteg nagyrészt eladó vagy bolttulajdonos volt a piacon, és hosszú ideje volt már kitéve az ott esetlegesen terjedő kórokozóknak.
Az is egyértelműen kiderült, hogy a vírus tüdőgyulladással jár, a vizsgált 99 beteg mindegyike ezzel került kórházba, a többi tünet azonban nem volt ennyire univerzális. A láz és a köhögés az esetek több mint 80 százalékánál előfordult, légszomjról azonban csak a betegek 31 százaléka számolt be. Izomfájdalmat, zavartságot és fejfájást durván tíz százalékuk tapasztalt, és mindössze öt embernek fájt a torka közülük.
A betegek nagy része férfi volt, több mint felük szenvedett valamilyen krónikus betegségben, az átlagéletkoruk pedig 55,5 év volt.
Ezzel kapcsolatban azt érdemes kiemelni, hogy a kínai járványügyi központ legfrissebb tájékoztatása szerint 1 női betegre 1,2 férfi beteg jut. Az eltérő adatok egyik magyarázata az lehet, hogy a férfiaknál súlyosabb tüneteket okoz a betegség, és nagyobb valószínűséggel kerülnek kórházba miatta, a másik pedig az, hogy a férfiak különféle kulturális vagy társadalmi okokból jobban ki voltak téve a vírusnak a járvány kitörésekor.
Az mindenesetre biztos, hogy január 25-ig a vizsgált betegek közül harmincegyen gyógyultak meg, ötvenheten voltak továbbra is kórházban, tizenegyen pedig életüket vesztették a betegségben. Az első áldozat egy 61 éves, a második pedig egy 69 éves férfi volt, akiknek semmilyen lappangó krónikus betegségük nem volt a koronavírus előtt, azonban mindketten régóta dohányoztak, ami valószínűleg legyengítette a tüdejüket. Előbbi szívrohamban halt meg, utóbbival pedig a súlyos tüdőgyulladás, a szeptikus sokk és légzési elégtelenség végzett.
A legelső számok alapján úgy tűnhetett, hogy a betegségnek rendkívül magas, 10 százalék fölötti a halálozási rátája, kizárólag ebből azonban nem igazán lehet következtetéseket levonni. A szám egyrészt még feljebb is kúszhat, ha a még kórházban lévő betegek közül meghal valaki – másrészt viszont vélhetően számos olyan beteg is van, akinek a tünetei annyira enyhék, hogy kórházba sem kerülnek.
Amikor a koronavírus felütötte a fejét decemberben, az eseteket eleinte csak néhány dolog kötötte össze. Az egyik ezek közül az volt, hogy a betegek mindegyikét tüdőgyulladással diagnosztizálták, a másik pedig az, hogy sokan közülük a vuhani Huanan piacon dolgoztak, vagy annak közelében éltek. A tüdőgyulladás korai stádiumában néhány betegnél rendkívül gyorsan alakult ki a tüdő megfelelő oxigénfelvételét gátoló, így közvetlen életveszéllyel járó akut légzési distressz szindróma (ARDS), de egyéb szövődmények is felléptek a betegeknél.
A kínai járványügy január 7-én a kórokozó szekvenálásával állapította meg, hogy a megbetegedéseket egy újfajta koronavírus okozza. A kínai kormány intézkedéseinek értelmében az összes vuhani beteget egy kórházba, a kifejezetten a fertőző betegségekre szakosodott Jinyintanba utalták be, azt pedig, hogy valóban az új koronavírusról van-e szó, laboratóriumokban állapították meg. Ez utóbbi momentum elég fontos, ugyanis a kezdeti tünetek alapján lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani, hogy nem egy szimpla influenzáról van-e szó.
Mivel a vírus genomszekvenciája már ismert, a tesztelés alapvetően nem egy bonyolult folyamat, azonban sok más dologhoz hasonlóan a gyorstesztek is hiánycikknek számítanak Vuhanban. Kínai források alapján nemcsak a városban, hanem az egész tartományban jellemző, hogy csak a legsúlyosabb tüneteket produkáló betegek jutnak hozzájuk. Sokan egyenesen a lottó főnyereményének megnyeréséhez hasonlítják a dolgot.
Arra persze a kutatók is felhívták a figyelmet, hogy a kutatásuk sok tekintetben limitált. Mint írták, a legjobb az lett volna, ha a lehető legtöbb beteget beveszik a kutatásba, ám ezúttal csak a már diagnosztizált eseteket vették figyelembe. A másik fontos probléma, hogy a tanulmány megszületéséig nem állt rendelkezésre elegendő információ, kiváltképp azzal kapcsolatban, hogy hogyan végződött a betegség az érintetteknél.
Azt ugyanakkor így is ki lehet jelenteni, hogy a jelenlegi járvány nagyobb eséllyel fertőz meg idősebb férfiakat, akik egyébként is szenvednek valami más betegségben. Az is egyértelmű, hogy a betegség olyan komoly, akár halállal végződő légúti megbetegedéseket is okozhat, mint az ARDS. Többek közt emiatt sem feltétlenül érdemes más kórokozókkal összevetni az új koronavírust, az efféle összehasonlítások azonban minden gyengeségük ellenére segíthetnek abban, hogy reálisan értékeljük a helyzetet.
Infografikánkon négy korábbi járványt okozó betegség és a vuhani koronavírus halálozási rátáját, illetve az úgynevezett alap reprodukciós értékét hasonlítjuk össze. Utóbbi nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy fertőzött hány egészséges embert fertőz meg járványügyi intézkedések hiányában. Amint látszik, a koronavírus semmilyen tekintetben nem kiemelkedő. Ugyanakkor világjárvány esetén az alacsony, vagy közepes mortalitás és fertőzési ráta is rengeteg ember életét követeli – nem is beszélve arról, hogy a járvány kezelése szinte lehetetlen terhet ró az egyes országok egészségügyi és egyéb ellátórendszereire.
(Borítókép: Egészségügyi dolgozók ellenőrzik azt a helyiséget, ahol a lehetséges koronavírusos betegeket kezelik a suwoni kórházban 2020. január 29-én. Fotó: Stringer / Reuters)