Úgy tűnik, egyszerűen képtelen gyémánttá csiszolódni az Egyesült Államok legdrágább fegyverfejlesztési projektjének főszereplője, a Lockheed Martin F-35 Lightning II ötödik generációs, részben lopakodó képességű, vadászbombázó repülőgép. A közhelyszerűen az USA legnagyobb adódollár-égetőjének tartott projektről (Joint Strike Fighter program, JSF) most egy új jelentés látott napvilágot, és finoman szólva nem túl hízelgőek a megállapításai, derül ki a Bloomberg cikkéből.

A mostanáig több mint 490 példányban megépített F-35-ről Robert Behler, Mark Esper védelmi miniszter működési tesztekért és értékelésekért felelős igazgatójának hivatala készített friss értékelést, ami hamarosan hivatalosan is megjelenik. A jelentéshez publikálás előtt hozzáférő gazdasági lap szerint a Joint Strike Fighter program fejleményeiről kiadott tavalyi jelentésben is rengeteg aggasztó megállapítás szerepelt, és a hibalistán szereplő tételek java részét az eltelt időszakban nem sikerült kijavítani.

Az USA szempontjából az egyetlen jó hír talán csak az, hogy a mostanáig 428 milliárd dollárt (avagy 130 billió, egész pontosan 130 403 040 000 000 jó magyar forintot) fölemésztő katonai programban az elmúlt egy év alatt nem került napvilágra új kritikus hiba, csupán kisebb, könnyebben megoldható problémák kerültek elő. Megmaradt viszont tizenhárom kritikus (1-es kategóriájú) hiba, amiknek aktáira a "mindenképp megoldandó" pecsétet ütötték a minisztérium tesztelő munkacsoportjának szakértői.

A legfontosabb – vagy legalábbis a Top Gun légiharcain edződött fotelszakértők szerint legfontosabb – hiba, hogy a vadászbombázó egyes verzióinak gépágyújával nem lehet pontosan célozni. A haditengerészet és a tengerészgyalogság számára fejlesztett gépek, azaz a repülőgép-hordozókról indítható F-35C, illetve a rövid kifutásra és függőleges leszállásra képes F-35B külső felfüggesztésű gépágyúival nincs gond, a légierőnek gyártott F-35A géptestbe integrált 25 mm-es gépágyúja viszont félrehord, nem képes a földi célpontok megsemmisítésére, és ami talán még súlyosabb gond, hogy a lövészetek során a fegyver tartószerkezetében bizonyos esetekben repedéseket találtak. A légierőnél 2016 óta szolgálatban álló F-35A-ösök pilótái emiatt nem is használhatják a fedélzeti gépágyút.

A másik hatalmas problémakör abból származik, hogy a kifejezetten 21. századinak tartott, számtalan okos megoldással megpakolt vadászbombázó kiberbiztonsági szempontokból nagyon is sebezhető, és e tekintetben sem sikerült előrelépéseket tenni a fejlesztés során. A repülőgép üzemben tartását és logisztikai feladatait az Autonomic Logistics Information System (ALIS) nevű szoftverrel végzik és a program működésével kapcsolatban

ami különösen annak fényében aggasztó, hogy jelenleg az ALIS-nak hat különböző verzióját használják a géptípust üzemben tartó haderők. Nem nehéz elképzelni, hogy a bugok irtása mennyire lehet hatékony, ha ennyiféle szoftververzióval kell számolni. A hírek szerint a Lockheed Martin mérnökei nem is küzdenek ezzel, egy új, hetedik verzión dolgoznak, ami egységesíti majd az eddig eladott és a mostanáig megrendelt ötszáz-ötszáz gépet (és azok digitális sérülékenységeit – tehetik hozzá a kritikusok) – a cél pedig egy teljesen új szoftver kifejlesztése.

A harmadik nagy gond a gép megbízhatóságával, rendelkezésre állási idejével van. A friss jelentés szerint az eddig legyártott gépek kevesebb mint 80 százaléka van bevethető állapotban: a haditengerészet F-35C gépeit illetően a legtragikusabb a helyzet, kicsit jobb a tengerészgyalogság által használt F-35-ösök készenléti aránya, és a légierő gépei vannak a legjobb állapotban (igaz, mint már említettük, azok meg nem tudnak lőni).

A program a hibák ellenére persze nem áll le, sőt, hamarosan újabb 22 milliárd dolláros fejlesztési szakasz kezdődik, amivel egész biztosan bebetonozza az USA a "valaha volt legdrágább védelmi projekt" címet.

(Borítókép: Senior Airman Alexander Cook/U.S. Air Force)