Mi kell ahhoz, hogy egy szélerőmű lapátjai kibírják az akár hurrikán-erősségű szeleket? Erősre kell őket gyártani. Ebből az következik, hogy az üvegszálas lapátokat nem nagyon lehet újrahasznosítani, bezúzni, vagy máshol felhasználni, még a feldarabolásukhoz is gyémánt tárcsás fűrészre van szükség. Mivel van, amelyik hosszabb mint egy Boeing 747-es szárnya, szállítani is nehéz őket.
Ez viszont azzal jár, hogy a talán legzöldebb energiaforrás komoly fejtörést okoz a környezetvédőknek: a szélenergia karbonsemleges, és az erőművek alkatrészeinek 85 százaléka újrahasznosítható, de a lapátok feldolgozása komoly problémát jelent. Nem csak azért mert akár 10 méter mély gödrökbe is temethetik őket, hanem mert a méretük miatt a kamionok egyszerre csak egyet tudnak elhúzni, így a szállításukkal sok üzemanyagot égetünk el.
Ennek ellenére továbbra is az egyik legjobb megújuló energiaforrás, egy 1,5 megawattos modell jó szélben akár 1200 otthont is el tud látni árammal.
Az USA-ban a legnépszerűbb az elásós módszer, az EU-ban kicsit szigorúbb a szabályozás. A lapátok egy részét elégetik, bár nem mindegyik lapát bizonyul jó energiahordozónak, és égés közben még akár káros anyagot is kibocsátanak.
Egy amerikai startup, a Global Fiberglass Solutions kidolgozott egy új módszert, amivel szét tudják zúzni az üvegszálas lapátokat briketté vagy deszkákká, amiket építkezéseken lehet használni. Saját elmondásuk szerint a lapátok 99,9 százalékát újra tudják hasznosítani, és egy üzemben évente 6-7 ezer lapátot tudnak feldolgozni. Ha több építkezéshez használják majd az anyagaikat, növelni tudják a termelést. Egyelőre egy üzemük van Texasban, de már Iowa felé is kacsintgatnak.
Nem ők az elsők, akiknek sikerült hasonló módszerrel előállni: a lapátokat ma már a cementgyártásban, és széntüzelésű erőművekben is használják.
Annak ellenére, hogy nem túl zöld óriási lapátokat elásni, a szélerőművek alkatrészei még mindig sokkal környezetbarátabbak, mint sok más energia-előállítási módszer.