Naponta érkeznek hírek arról, hogy az Antarktiszon abnormálisan meleg van, és városnyi jéghegyek szakadnak le róla. A klimatológusok arra figyelmeztetnek, hogy ha olvadási láncreakció indul be a Déli-sarkon, annak katasztrofális következményei lesznek a világ part menti településeire nézve, hiszen drasztikusan meg fog emelkedni a tengerszint.
De honnan tudjuk olyan biztosan, hogy tényleg ez fog következni? Nos, például onnan, hogy 129 ezer évvel ezelőtt, az előző interglaciális (jégkorszakok közötti időszak) idején éppen a nyugat-antarktiszi jégmező súlyos elolvadása eredményezte a több mint három méteres globális tengerszint-emelkedést. És ami még aggasztóbb, ehhez
mindössze 2 Celsius-fokos tengermelegedésre volt szükség.
E felfedezéseket az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem kutatói tették, akik kísérleti furatokat emeltek ki a nyugat-antarktiszi jégmező jegéből. Méghozzá az úgynevezett kék jéggel borított régiókból, amelyeket a szelek csupaszítottak le a viszonylag fiatal felső hó- és jégrétegtől. Így a mélyebben fekvő, ősibb jégtömeg a felszínre került, és tanulmányozhatóvá vált.
A jégmező alatt egészen magas hegységek találhatók, vagyis a jégtömb csak a felszín felől tűnik laposnak. Valójában azonban, ahogy a részben a jég alatt elterülő hegyek magasabb régiói felé haladunk, egyre öregebb jégrétegek kerülnek a lábunk alá, hiszen az alatta fekvő kőzethez egyre közelebb kerülünk (amelyet az évezredek zord időjárása lecsiszolt). Vagyis úgy is lehetséges egyre idősebb rétegekből mintát venni, ha vízszintesen közelítünk a hegyek felé.
Pontosan ezt tették az ausztrál kutatók. A mintákon a legkülönfélébb méréseket végezték, különféle izotópokat kerestek bennük, vulkánkitörésből származó hamuszemcsék után kutattak. Az adatokból az világlott ki, hogy az utolsó interglaciális időszakban évezredekig tartó jégolvadás zajlott le. Ez
egybeesett a más adatokból tudható drasztikus tengerszint-emelkedéssel, így a kettő valószínűleg összefügghetett.
Emellett metánbontó baktériumok DNS-ét is megtalálták a jégbe fagyva, ami azt sugallja, hogy több metán volt az atmoszférában, mint korábban vagy később. A metán az elolvadó jég alól kiszabaduló, korábban a kőzetekbe zárt gázkészletekből származhatott. Sokkal potensebb üvegházgáz a szén-dioxidnál is, és ma is vannak arra utaló adatok, hogy például az északon felolvadó permafroszt alól döbbenetes mennyiségű metán szabadulhat fel. Vagyis a felmelegedés a metán révén önmagát erősítő folyamattá válik.
Az adatok alapján készített modellszámítások azt valószínűsítik, hogy ha 2 Celsius-fokkal emelkedik a világtengerek átlagos hőmérséklete, akkor ezer év alatt 3,8 méteres tengerszint-emelkedésre lehet számítani. Ennek nagy része azután következik majd be, miután a nyugat-antarktiszi selfjég összeomlik. Erre a legtöbb modell alapján a 2 Celsius-fokos melegedés utáni két évszázadban kerülhet sor.
Lehet, hogy az ezer éves időtávlat beláthatatlan a mában élő embernek, sőt még a két évszázad múlva előálló helyzet sem érdekel különösebben sokakat. Ugyanakkor már az is érezhető hatást fog gyakorolni a tengerek mellett lakó emberek életére, hogy az előrejelzések szerint az elkövetkező száz évben 45-82 centivel majd emelkedik a tengerszint.
A modellek szerint ebben még csak 5 centivel lesz benne az antarktiszi olvadás, nagy részét a melegedő víz tágulása, illetve a grönlandi jégpajzs elolvadása fogja okozni. Az ausztrál kutatók mostani felfedezése azonban azt valószínűsíti, hogy az antarktiszi olvadás sokkal nagyobb szerepet vállalhat az emelkedő tengerszintben, mint azt eddig sejtettük.