Az Egyesült Királyságban a napokban nyílik az első közfinanszírozású klinika a videojáték-függők gyógyítására. Már a puszta tény, hogy az egészségügy döntéshozói az intézmény létrehozása mellett döntöttek, és erre az adófizetők pénzét költötték, jól jelzi, hogy a játékaddikciót sokan nagyon súlyos problémának tekintik.
Nem ettem, nem aludtam, nem hagytam el a házat, nem mosakodtam. Nem csináltam semmi mást, csak ültem akár 32 órán keresztül egyhuzamban. Megtehettem volna, hogy felfüggesztem a játékot, és másnap folytatom. De én inkább úgy döntöttem, hogy éheztetetem maga, elhanyagolom az egészségemet, a kapcsolataimat, mindent. Még csak azt sem gondolom, hogy élveztem volna. Inkább elvesztem a játékban
– idézi a Vice a 24 éves James Good videojáték-függőt. A játékaddikció és általában a viselkedési függések mintha divatba jöttek volna az utóbbi években. Általában aggódó szülők vetik fel a függőség rémisztő lehetőségét, amikor gyermekük olyan kedvteléseknek hódol, amit ők helytelenítenek.
De valóban terjed-e a viselkedési függőség a világban, és valóban érzékenyebbek-e rá a mai gyerekek, mint régebben? Egyáltalán hogyan lehet egy tevékenységtől függeni, miközben az ember semmilyen tudatmódosító szubsztanciát nem vesz magához? Erről kérdeztük Demetrovics Zsolt egyetemi tanárt, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánját. A beszélgetésben sok más mellet a következő kérdések is felmerültek:
Korábban írt cikkünk a témában:
A podcast az interneten bármikor elérhető rádióműsort jelent, ami rendszeresen jelentkezik. A podcasthallgatást okostelefonos alkalmazások és szolgáltatások segítik, amikkel az adások letölthetők, offline is hallgathatók, és megjegyzik, hogy hol tartottunk legutóbb egy műsorban. Podcastot hallgatni vezetés, házimunka vagy sportolás közben is lehet, míg olvasni nemigen. Az Indexen a támogatóinknak hála egy csomó podcast indult az elmúlt évben, ezúton is köszönjük, hogy ezt lehetővé tették az olvasóink.