Nagyon könnyű elhitetni az emberekkel, hogy ami “természetes” (vagy legalábbis annak hisszük), illetve ősrégi, az csak jó, csak egészséges lehet. Nos, lehet, hogy erről a mai Norvégia partjai mentén élő kőkorszaki halászok másképp vélekedtek volna, ha rájönnek az összefüggésre az őket nyomorító, higany-, ólom- és kadmiummérgezésből fakadó betegségek és az étrendjük között. Helyenként ugyanis
az általuk elfogyasztott halban a mai egészségügyi határértéket hússzorosan meghaladó nehézfémszennyezést mértek.
A környezetszennyezés nem a modern korok találmánya, bár az iparosodás előtti évezredekben az ember kisebb hatást volt képes gyakorolni a környezetre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mérgező anyagok, például nehézfémek ne lettek volna jelen a természetben, hiszen ezek természetes folyamatok révén is kimosódhattak például a kőzetekből a vízbe, majd onnan bekerülhettek a táplálékláncba.
A Norvég Sarkvidéki Egyetem régészei a Norvégia északi partvidéke mentén feltárt, 3800-6300 éves településeken talált hal- és fókacsontmaradványokat elemezték. A csontokat az ősi szeméttároló gödrökben találták, és a rajtuk látható, kés vájta sérülésekből lehet arra következtetni, hogy az emberek fogyasztották el őket (pontosabban a körülöttük lévő húst).
Az itt talált tőkehalcsontok akár a kadmium-határérték hússzorosát is tartalmazzák, és ólomból is négyszer meghaladják az egészségre már károsnak tartott koncentrációt. A kadmium főként vese-, máj- és tüdőbetegséget okoz, míg az ólom inkább az idegrendszert rombolja. A fókacsontok hasonló arányban tartalmaztak mérgező nehézfémeket, emellett magas volt a higanyszennyezettségük is.
Kérdéses azonban, hogy a kőkori norvégok (vagy akik ott éltek akkor) elég sokáig éltek-e ahhoz, hogy a szervezetben általában lassan akkumulálódó nehézfémek károsítóhatását teljes egészében érezzék.
Nagyon valószínű, hogy ezer más ok miatt már jóval korábban meghaltak.
(Science)