Gyakorlatilag mindent rosszul tudunk a dinoszauruszokról, bármennyire is fájdalmas, lassan be kell látnunk, hogy a Jurassic Park dokumentumfilmnek csapnivaló. Az utóbbi években kiderült, hogy a legtöbb dinoszaurusz testét tollak fedték, amelyek élénk színekben pompáztak, és a hangjuk is marárcsivitelésre hasonlított.

A Yale Egyetem őslénykutatóinak új tanulmánya pedig újabb szöget ver a hidegvérű dinókról vagy száz évig élt mítosz koporsójába. Robin Dawson, a kutatás vezetője elmondta a CNN-nek, hogy a dinók a melegvérű madarak és a hidegvérű hüllők evolúciós elkülönülésének válaszútján éltek, és ez okozhatta az eddigi bizonytalanságot. A dinótojáshéjak szerkezetének elemzésével azonban most bebizonyították, hogy minden dinócsoport testhőmérséklete magasabb volt, mint a külső környezet.

Talán nem haszontalan leírni, hogy a köznyelvben melegvérűségként élő tulajdonság nem a vér melegségéről szól alapvetően, hanem arról, hogy az állat képes-e állandó szinten tartani testhőmérsékletét. A hidegvérű állatokat ezért helyesebb változó testhőmérsékletűnek nevezni.

A mostani kutatásban három különböző típusú dinó tojásait vizsgálták. volt köztük T-rex-szerű húsevő, kacsacsőrű növényevő, és hatalmas növényevő is (a Megaloolithus). A fosszilis tojáshéj oxigén- és szénizotópjainak vizsgálatával következtetni lehet a tojásokat rakó dinómama testhőmérsékletére. “A tojások az állat testében képződnek, így ősi hőmérőként funkcionálnak” - jegyezte meg az egyik kutató.

Az aktuális külső hőmérséklet megállapításához ismert hidegvérű hüllők tojáshéjait elemezték, amelyek gyakorlatilag a környezeti hőmérsékletet érzékelték a nőstény testén belül is. Az összehasonlításból kiderült, hogy a dinók testhőmérséklete minden esetben magasabb volt, mint a környezet hőmérséklete.

Vagyis a dinoszauruszok képesek voltak szabályozni a hőmérsékletüket és melegen tartani magukat. Az csoportonként eltérő volt, hogy mennyivel volt melegebb a dinón belül, mint rajta kívül. A mért értékek 3 és 15 Celsius-fok között változtak.