Vannak párok, akik csak egyfajta nemű gyermeket képesek nemzeni. Vagy legalábbis ezt lehet gondolni abból, hogy egy családban csak lányok vagy csak fiúk születnek. A szülők hiába próbálkoznak újra és újra, hogy létrehozzanak egy fiút a lányok után, vagy fordítva, megint azonos nemű lesz a gyerek. Az ilyen szélsőségesnek tűnő jelenségek láttán az ember nehezen tud másra gondolni, mint hogy itt valami örökletes torzításról van szó.
Pedig nem.
Az eddigi legnagyobb népességkutatás, amely – többek között – ezt a kérdést is vizsgálta, kiderítette, hogy dacára a néha meghökkentő lány- vagy fiúhalmozásoknak, a családokban születő gyermekek nemi aránya tényleg csak a vak véletlen műve. Persze vannak olyan állatfajok, például szociális rovarok vagy háremtartó emlősök, ahol a születő utódok nemi aránya torzított, de az ember nem ilyen.
A mostani vizsgálatban több mint 6,7 millió ember adatait elemezték: az összes 1932 után született svédet, akinek legalább egy gyereke született. Majd ezt az adatbázist alapul véve arra kerestek rá, hogy vajon az elsőfokú unokatestvérek gyakrabban azonos neműek-e, mint azt a véletlen alapján várnánk.
De nem, az azonos és különböző nemű kuzinok ugyanannyian vannak. Az unokatestvérek vizsgálata azért releváns ebben az esetben, mert ha a testvérek örökítik szüleiktől a lány vagy fiú utódok nemzésére való erősebb hajlamot, akkor az ő gyermekeiknek (egymás unokatestvéreinek) a véletlennél nagyobb eséllyel kellene azonos neműnek lenniük. Csakhogy nincs így.
Ugyanakkor a kutatók találtak olyan jelenségeket is, amelyek látszólag eltértek a véletlenszerűségtől. Ha két gyermek volt egy családban, akkor az egy fiú-egy lány felállás gyakoribb volt a véletlennél. De ezt inkább annak számlájára írják, hogy a párok akkor állnak le a gyermeknemzéssel, ha az eredmény megfelel az elképzeléseiknek. Ez pedig általában az egy fiú, egy lány.
(Guardian)
(Borítókép: Czeglédi Zsolt / MTI)