Lassan már egy évtizede ígéri a Microsoft, hogy eljön a hibrid gépek korszaka, és ezt a víziót mindig is az általa fejlesztett Surface támasztotta alá a legjobban. Még úgy is, hogy a redmondi csapat túlságosan konzervatív, rendkívül lassan halad előre. Az aktuális Surface Pro 7 gépről is azt tudjuk csak határozottan kijelenteni, hogy ugyanolyan dögös és profi gép, mint a tavalyi 6-os verzió, de azért változtattak rajta egy-két dolgot. Ugyanezt mondtuk tavaly is, csak akkor a 6-ost hasonlítottuk az 5-öshöz. 

A rajongók évekkel ezelőtti óhajait elégítette ki a Microsoft azzal, hogy a teljes méretű usb port mellett végre egy usb-c portot is találunk. Megvan mellette a hagyományos méretű is, hogy az egerünket vagy a külső adattárolónkat közvetlenül rá tudjuk csatlakoztatni, így nem muszáj usb-c átalakítót venni a régimódi perifériákhoz. A porton át tölteni is lehet az  eszközt, szóval nagy eséllyel találunk másik töltőt az irodában, ha a sajátunk otthon maradt. De még így is előnyös, hogy a Microsoft megtartotta a saját mágneses töltőjét, mert azt használva több szabad portunk marad minden másra, ráadásul a gyári adapteren van egy extra usb aljzat, amellyel még a mobilunkat is elláthatjuk árammal. 

Maradéktalanul azonban nem lehetünk elégedettek az új porttal, mert csak usb 3.1-es szabványú, aminek 10 Gbps a legnagyobb sebessége, és nem Thunderbolt 3, amelynek a 40 Gbps sebessége lehetővé teszi a külső grafikus gyorsítók és más komolyabb külső egységek használatát. Nagy kár, hogy ez kimaradt, mert a 2019 végén frissített gép tizedik generációs Core processzoraiban lenne szufla hozzá. 

Egyébként az említett usb-c átalakítót sem könnyű megúszni, mindenképpen szükség lesz rá, ha a Surface-t külső monitorra szeretnénk kötni.   

A portokat leszámítva nagyjából ugyanúgy néz ki a Surface Pro 7, mint a tavalyi. Azzal egyetértek, hogy a készülék teljes méretét nem szabad csökkenteni, jó ez így, ahogy van, mert létfontosságú, hogy az előlapként külön megvásárolható billentyűzet is használható méretű maradjon. A kávából viszont lefaraghattak volna, hogy nagyobb legyen a hasznos terület, és kevesebb a fekete sáv. A Surface Pro X-ben ezt megoldották, nagyobb a kijelzője, de annak a tabletnek egészen más baja van: Qualcomm csipje van az Intel helyett, amin a hasznos programok túlnyomó többsége egyáltalán nem fut. 

 

Sajnos megmaradt a szokásos bővíthetetlen dizájn is, ami szembemegy a fenntarthatósággal: a Surface Pro 7 teljes élettartama alatt ugyanazt a hardvert kell használni, amivel a boltból hazavittük. Jövőbiztos a wifi 6-os csatlakozó és a Bluetooth 5, viszont nemcsak az 5G lehetősége hiányzik, még 4G LTE-vel sem látható el a Surface Pro 7. Így akinek nagyobb mobilitási igénye van, annak be kell érnie a hordozható mobilnetes hotspotokkal. Kevésbé izgalmas az Intel Core i3, inkább i5 vagy i7 processzorral érdemes megvenni, a tárhellyel pedig 1 TB-ig elmehetünk. Memóriából 16 GB a maximum, ami most még bőven elég, de ki tudja, mire lesz jó három év múlva. Az biztos, hogy a 4 GB-os változat nem jó fektetés.

Nálunk egy Core i5-ös verzió járt 256 GB tárhellyel és 8 GB RAM-mal, közepes felszereltség félmilliós árral. Ez is meglepően fürge, amikor arról van szó, hogy mélyalvásból kell megnyitni a rendszert, a Windows Hello arcfelismerése hamarabb beléptet, mint hogy időnk lenne pislogni egyet. Ha a billentyűzetes tokot használunk, be sem kell kapcsolni, elég lehajtani a gombokat, hogy megjelenjen előttünk a Windows, ott ahol legutóbb abbahagytuk a munkát.

Sajnos a hibrid gépeknek megvan a hátrányuk, és ezt az iPaddel lehet a legjobban szemléltetni. Mivel az Apple gépe kizárólag tabletként működik, az összes rajta futó app úgy lett kialakítva, hogy érintőkijelzővel és tollal tudjuk kényelmesen használni. A Surface azonban teljes értékű számítógép, pc, és emiatt kevesen vették a fáradságot, hogy a kijelzőhöz és a tollhoz igazítsák a programjaikat, azok leragadtak az egér-billentyűzet kombináció maximális kihasználásánál. Laptopra fejlesztenek, nem tabletre.

Míg az iPaden és a Samsung Tab S6-on teljesen egyértelmű, hogy az eldöntött digitális tollal húzott virtuális ceruzavonalnak satírozásként kell megjelennie a kijelzőn, addig a Surface ezt csak néhány szoftverben támogatja. A Photoshop tud ilyet, az Autodesk Sketchbook nem. Az még ritkább, hogy egy Windows 10-es szoftvernek legyen olyan kezelőfelülete, amit ujjakkal és tollal is könnyű kezelni, nem csak egérrel. Az Autodesk Fusion 360 például billentyűzet nélkül, csak tollal irányítva olyan, mintha hátrakötött fél kézzel kéne  3D modelleket tervezni.

Ugyanakkor kétségtelen előnye Surface-nek, hogy a legtöbb professzionális programot már rég kiadták Windowsra, miközben az Androidra még mindig csak mobilos rendszerként tekintenek a szoftvercégek, és csak egyszerűbb appokat adnak ki. Egyedül az iPad Pro a Surface igazi ellenfele, amire már külön Photoshop is készült.   

Merjen nagyobbat!

A Surface Pro 7 még mindig az egyik legjobb ultravékony Windows 10-es laptop, de még tuningolni kell egy kicsit a szoftvereket, hogy jobban kihasználják az érintőkijelzőt. Az is fontos lenne, hogy sokkal jobban személyre szabható és bővíthető legyen, akárcsak a hasonló áron kapható laptopok, amelyekben a felhasználó maga tud ssd-t és RAM-ot bővíteni. Feltétlenül kell még bele a Thunderbolt 3 támogatása is, hogy a professzionális grafikus appokat és a videojátékokat még nagyobb teljesítménnyel lehessen pörgetni.   

Kereken félmillió forintos árnál ezek nem is olyan nagy elvárások.

(Borítókép: Aradi László / Index)