A harmincéves tajvani Asus nem mutatja a korosodás jeleit, évről évre meglep minket a bizarr kísérleteivel, mintha titokban az elektronikai iparág Frankenstein-laboratóriuma működne a cég tajvani központjában, ahol egészen meghökkentő termékek látnak napvilágot.

A kiforgatható kamerával felszerelt Zenfone az ügyes megoldások közé tartozik, a most tesztelt Zenbook Duo és Pro Duo laptopokon viszont izzadságszagú erőlködés érezhető. Ez a két furcsaság elképesztő mennyiségű extrát próbál felsorakoztatni, és igen látványos az a plusz fél kijelző, amelynek a peremre szorult billentyűzet fölött találtak helyet. A szokatlan elrendezésről hamar kiderült, hogy miért nem láttunk hasonlót sok más laptopon.

A második kijelzőtől színtiszta űrtechnikának néz ki a két Zenbook Duo, mintha hatalmas méretűre nyújtották volna ki az Apple Macbook Pro menüsávját. A ScreenPad Plus névre hallgató alsó panel azonban nem menüsor, hanem egy teljes értékű második kijelző, ami a Gépház beállításaiban is ekképp jelenik meg. A drágább és nagyobb méretű Pro Duo esetében pont feleakkora a felbontása, mint a fenti 4K kijelzőnek, a szerényebb képességű Duo esetében a fenti full HD kijelző felénél kicsit kisebb.

Funkciójából fakadóan ugyanúgy tudunk programablakokat áthúzni rá, mint amikor a laptopot külső kijelzőre kötjük, de annyi könnyítést azért kapunk, hogy van egy dedikált gomb, amivel felcserélhetjük a két kijelző képét.

Először az okozott némi zavart az erőben, hogy az általunk kipróbált Zenbook Duo laptopon csak az alsó panel volt érintőkijelző, tehát az ott futó szoftvereket az ujjainkkal tudjuk vezérelni, a többit viszont a beépített tapipaddal vagy egérrel kellett böködni. Számtalanszor azon kaptam magam, hogy tök fölöslegesen böködöm a fenti kijelzőt, főleg amikor a kezemben volt a géphez adott toll. A Pro Duo mindkét kijelzője tapizós-rajzolós volt, és jóval nagyobb a felület. Mindkét gép kérhető érintőkijelzővel, ami jobb választásnak tűnik a felemás megoldásnál. Így viszont felmerül a kérdés:

Mondjuk vannak kétségeim afelől, hogy ez mennyire kényelmes, amikor nemcsak firkálgatni akar a júzer, hanem azzal keres pénzt, hogy órákon át rajzol. Fitnesznek is jó, ha egész nap a levegőben van a kezünk, csak nem biztos, hogy elfáradt végtagokkal is olyan precízen húznánk a vonalakat. Nyilván van oka az asztalra vagy ölbe fektethető Wacom-rajztáblák népszerűségének.

– ezt vágná fejemhez a drága olvasó, amire én azzal válaszolok, hogy valóban, csak éppen rajzolás közben a kézfejem rendszeresen megnyomott gombokat, néha pedig véletlenül elforgatta a virtuális rajztáblát. Egyszerűen túlzsúfolt a terep. Általában azt a gombot nyomkodtam, amelyik felcseréli a kijelzőket, vagy cakkumpakk kikapcsolja az alsó kijelzőt. Így elég nehéz a rajzolásra fókuszálni. Jobban bevált nálam a Microsoft Surface, a Samsung Galaxy Tab S6, az iPadek és a Wacom-tábla. Rajzoláshoz érdemes inkább az utóbbiakat megvenni egy erősebb, ám teljesen hagyományos felépítésű laptop mellé. Az is lehet Zenbook, az Asusnak remek hagyományos, vékony és erős laptopjai vannak.

Talán a videojátékokban hasznos lehet a második megjelenítő. Multiplayerben odatehetjük a csevegést vagy egy online leírást, ha netes segítséggel szeretnénk végigvinni több tíz órás kalandjátékokat. Csak az gond, hogy a vízszintes kijelzőt sokkal fárasztóbb olvasni, mint egy velünk szemben állót, és ilyen felárért már hordozható második kijelzőt is vehetünk magunknak.

A laptopokba épített kijelzők közül amúgy is izgalmasabb a fő megjelenítő, mert azt kimondottan vizuális munkára készítették fel, ami a grafikusoknak, kép- és videószerkesztőknek kedvező. A 14 hüvelykes Zenbook Duo 100 százalékban lefedi az sRGB színtartományt, és a matt LCD panel körül elég vékony a káva. A 15,6 hüvelykes Pro Duo ennél is többet, a DCI-P3 teljes tartományát kezeli, vagyis jóval több színt tud megjeleníteni, ráadásul 4K felbontásban dolgozik, jó fényerővel, egy gyönyörű OLED-en. Ezen tulajdonságokban is komoly hátrányt szenvednek az alsó kijelzők, sokkal kevésbé élénkek és fényesek. A Harman Kardon hangrendszer mindkét gépen tűrhetően szól, de nem ér egy külső hangrendszer vagy egy jobb fejhallgató nyomába.

Puszta erővel rendesen ellátták a Zenbook Duókat, ami megfelel az Asus által kiszemelt célközönség elvárásainak. Természetesen a Pro Duo a bikább, ebben 2060 RTX videókártya pörgeti a pixeleket egy Core i7-9750H processzor mellett. A sima Duo ebben hétköznapibb, egyszerűbb játékokhoz való, mert csak egy alapszintű Geforce MX250 dolgozik benne, valamint egy tizedik generációs Core i7-10510U processzor. Mindkét általam tesztelt gépben 16 GB RAM van, és csak a Pro változat bővíthető 32 GB-ig. Tárhelyből 256 GB a minimum, 1 TB-ig lehet elmenni, és mindegyik gyors működést lehetővé tevő PCIe foglalatba helyezhető.

Portokra nem lehet panaszunk, a Duo három usb 3.1-et biztosít, az egyiket usb-c formátumban, van normál méretű HDMI és microSD kártyaolvasó is. A Próban az usb-c port Thunderbolt 3-as, és a HDMI már 2.0-s szabványú, ennek azonban nincs kártyaolvasója.

A globális eladási listákon ötödik helyezett az Asus, ezzel a komoly gyártók közé tartozik. Éppen ezért érthetetlen, hogyan okozhat neki nehézséget pontosan belőni egy termék célpiacát. A Zenbook Duo gépek ránézésre segítik a kreatív munkát, a toll működik az alsó kijelzőn, de egyáltalán nem biztosítanak ideális munkakörnyezetet. Vannak jóval profibb tollak, amelyek ráadásul nem merülnek le 10 óra használat után. Aksiban maguk a gépek sem túl erősek, rendesen kihasználva a hardvert legfeljebb 5-6 órát lehet velük kihúzni.

Tudásuk alapján gamereknek is jók lehetnek ezek a gépek, de nekik az Asus TUF és ROG sorozatai jóval többet nyújtanak. A Zenbook Duo leginkább a formabontó külsejével hódíthat. A gépekbe bele lehet szeretni, mint egy dizájnbútorba vagy egy különleges autóba, amelyeknek hajlamosak vagyunk elnézni, ha nem tökéletesen praktikusak.

(Borítókép: Aradi László / Index)