Bár néhány helyen próbálkoznak a elpusztuló korállzátonyok újratelepítésével, a Hawaii Egyetem kutatóinak eredményei szerint ezek a célkitűzések sikere legalábbis kétséges (magyarul szinte esélytelen). Modelljeik eredményei ugyanis azt mutatják, hogy az emelkedő tengerszint, az óceánok elsavasodása, illetve a víz melegedése együttesen azt fogják okozni, hogy 2100-ra a Föld gyakorlatilag összes korallzátonya elpusztulhat (legyen az természetes vagy újratelepített).
A San Diegó-i Ocean Sciences Meeting 2020 konferencián bemutatott kutatás talán még aggasztóbb eredménye az, hogy a pusztulás nagy része (70-90 százaléka) rögtön a következő 20 évben be fog következni. Az ok a klímaváltozás, illetve a szennyezés. A legrosszabb az, hogy az eredmények szerint a szóba jöhető helyi ellenlépések hatásossága sem számottevő.
A 2100-ra előálló helyzet igen sötétnek tűnik
- jegyezte meg Renee Setter, a Hawaii Egyetem biogeográfusa. Így folytatta: "A partok megtisztítására tett próbálkozások nagyszerűek, és folytatnunk kell a szennyezés elleni harcot. Ugyanakkor végső soron a klímaváltozás elleni harcot kell leginkább erőltetnünk, hogy megóvjuk a korallzátonyokat."
A melegedő tengervíz hatására a korallállatkák kibocsátják a bennük élő szimbionta algákat. Ettől az egészségesen élénk színű zátonyok kifehérednek. A fehér korallok nem feltétlenül pusztulnak el, de sokkal jobban kitetté válnak az "opportunista" veszélyforrásoknak, hiszen csökken az ellenálló képességük.
A kutatásban Setter és kutatócsoportja azokat a területeket mérték föl a világ óceánjaiban, amelyek esetleg alkalmasak lehetnek a későbbi korallzátony-helyreállító erőfeszítésekre. A kutatók szimulálták ezeken az élőhelyeken (habitatokon) a jövőbeli fizikai körülményeket, így a vízhőmérsékletet, áramlást, savasságot, szennyezettséget, illetve a túlhalászat hatásait. Az emberi hatások előrejelzéséhez a jövőben várható demográfiai változásokat is figyelembe vették. Az eredmények szerint
A legtöbb mai korallzátony 2045-re nem lesz többé élhető habitat, és 2100-ra csak tovább romlik a helyzet.
Őszintén szólva, a legtöbb helyszínről lemondhatunk
- vallja be Setter. A néhány, valószínűleg 2100-ra is megmaradó élőhely Baja California és a Vörös-tenger térségében található, csakhogy más szempontból ezek közel sem ideális színhelyek a korallzátonyok számára.
(AGU)
(Borítókép: Donald Miralle / Getty Images)