Egy borostyánban megőrződött csótány maradványa a jelenleg ismert legöregebb barlangban élt állat. Minden már barlangi faj fosszíliái sokkal fiatalabbak ennél. A leletet a mianmari Hukawng-völgyben találták, a környező kőzetek 99 millió évesnek bizonyultak. A kőzetek a késő krétakörben keletkeztek, a dinoszauruszok korának alkonyán.

A csótányt Mulleriblattina bowanginak nevezte el a felfedező Szlovák Tudományos Akadémia kutatócsoportja. De hogyan záródhatott borostyánba, ha egyszer barlangban élt? És egyáltalán honnan tudjuk, hogy barlangban élt? 

"Teljesen egyértelmű, hogy barlangi állat volt" - nyilatkozta a New Scientistnek Peter Vršanský, a kutatás vezetője. A paleontológus mindezt arra alapozza, hogy a rovar fehér volt, nem rendelkezett pigmentsejtekkel. Más csótányfajokhoz képest a szemei és a szárnya drasztikusan elkorcsosult.

A csápja viszont meglepően hosszú volt, amely vélhetően a sötétben való tájékozódását segítette. A lábairól viszont hiányoznak azok a tüskék, amelyek a felszíni csótányokat védik a ragadozóktól. A barlangban nem voltak ragadozók.

A borostyánt azzal magyarázzák, hogy a bogár valószínűleg a barlang bejáratánál mászkált, és akkor ragadhatott bele a gyantába. Eddig nem találtak egyetlen barlangi állatot sem a dinoszauruszok korából vagy korábbról. A most felfedezett csótányt a Nocticolidae családba sorolták, amelybe

A Nocticolidae család 127 millió évvel ezelőtt tűnt fel, abban az időben a mai kontinensek egy hatalmas szuperkontinensben, a Pangeában álltak össze. A Pangea azonban nem sokkal később feltöredezett, és a rokon csótányok a különböző földrészeken ragadtak. Azok a fajai, amelyek barlangi életmódra tértek át, a mélybe ereszkedés pillanatától kezdve gyors evolúcióba kezdtek.

Ennek oka, hogy a barlangbéli körülmények nagyon különböznek a felszíniektől. látásra például egyáltalán nincs szükség, ahogy a ragadozók elleni védekezésre sem. A taktilis kommunikáció és navigáció szerepe azonban nagyban felértékelődik.