Az utóbbi időszakban egyre több régészeti és genetikai bizonyíték lát napvilágot arról, hogy az emberré válás korántsem volt buktatók, oldalágak és legfőképpen fajok közötti génkeveredés nélküli folyamat. A korábban létezett emberféle csoportok tagjai rendszeresen párosodtak egymással, így a géntranszfer intenzív volt a csoportok között. Néha a saját őseiknek tekinthető csoportokkal is romantikus viszonyt ápoltak, ennek eredménye pedig fellelhető a genomjukban.
Alan Rogers, a Utahi Egyetem antropológusa és munkatársai számos emberféle faj, így például a modern ember, a neandervölgyiek és a gyeniszovaiak génjeit elemezték. Arra jöttek rá, hogy a genomok hasonlóságai és különbségei csak úgy jöhettek létre, ha a neandervölgyiek és gyeniszovaiak közös ősei 700 ezer éve intenzíven keveredtek az ő őseiknek számító, rejtélyes, egyszerűen "szuperarchaikusoknak" nevezett csoporttal.
Utóbbiak jöttek át az elmélet szerint először Afrikából Eurázsiába, mintegy kétmillió évvel ezelőtt. Még Afrikában váltak le róluk a neandervölgyiek és a gyeniszovaiak közös ősei, akik sokáig a kontinensen fejlődtek tovább, majd 700 ezer évvel ezelőtt ők is átjutottak Eurázsiába. Itt találkozta a szuperarchaikusakkal, és keveredtek velük.
Ezután, 420 ezer évvel ezelőtt az akkor már különálló neandervölgyiek újra keveredtek a szuperarchaikusakkal, majd az 50 ezer évvel ezelőtt Európába érkező Homo sapiens párosodott mindenkivel, akivel csak itt találkozott.
Amint látszik, az emberi genomban fellelhető, archaikus emberfajoktól származó génrészletek rendkívül bonyolult úton jutottak el a mai ember DNS-ébe, többszöri szétválások és újrakeveredések révén.