Komoly evolúcióbiológiai és klímatörténeti eredményekkel ajándékozhatja meg a tudományt az az énekesmadár, melynek jégbe fagyott testét 2018-ban találták meg Szibériában. A Szibéria északkeleti részén lévő Bjelaja Gora jól ismert őstörténeti lelőhely, találtak már itt 18 ezer éves cuki kölyökkutyát (vagy farkast, ezen azóta is megy a vita), 50 ezer éves barlangi oroszlánkölyköt, gyapjas mamutot és gyapjas orrszarvút.

Két éve a felfedezőknek elsőre fel sem tűnt igazán a megfagyott madártetem, olyan jó állapotban volt ugyanis, mintha csak pár nappal korábban pusztult volna el és fagyott volna bele a permafrosztba. Mint azonban hamarosan kiderült, ez a nőstény havasi fülespacsirta nem kevesebb, mint 46 ezer éves.

A jégkorszakból fennmaradt madár maradványait azóta kielemezték a Stockholmi Egyetemen, és az eredmények a kutatók szerint több szempontból is érdekesek. A Communications Biology című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint nem csak a fajt és a példány korát sikerült azonosítani, a genetikai vizsgálatokból az is kiderült, hogy egy olyan hajdani alfajhoz tartozik, mely közös őse két ma is élő alfajnak, egy szibériai és egy délebbi, a mongol sztyeppéken honos populációnak.

Azon kívül, hogy ez a fajfejlődés szempontjából is tanulságos, a felfedezésnek tágabb jelentőséget is tulajdonítanak: az alfajokra való szétválás ideje új információkat árul el arról, hogy a hajdan Eurázsia nagy részére kiterjedő jégkorszaki ökoszisztéma az éghajlat megváltozásával hogyan oszlott fel a ma ismert biotópokra: északon a tundra, középen a tajga, délen pedig a sztyeppe övezeteire.